Az Elephone U csúcsmobil elég durva árcédulát kapott, ahhoz képest, hogy egy Samsung-klón, tehát
Még a csomagolást és a telefon kinézetét elnézve ez sikerült is. Fekete alapon vöröses arany felirattal kábít a doboz, kibontva viszont egy kifejezetten szép készülék bukkan elő. A kiegészítők felhozatala átlagos: USB Type-C kábel, a jack portot kiváltó adapter, leírás, képernyővédő fólia és tok, SIM tű és egy 5V 2A teljesítményű töltő.
A készüléket kézbe fogva látszik: baromi jó néz ki ez a selyemkék, a fényeket megtörő fémborítás. Az alakja nagyon filigrán, aminek egyik letéteményese a 18:9-es arányú kijelző. A kávák rendkívül vékonyak, bekapcsolás után szépen kirajzolódnak a virtuális gombok, amelyek egyrészt variálhatóak, másrészt megdöbbentően hasonlítanak a fizikai nyomkodókra.
A hátlapon található egy 13+13 megapixeles dualkamera, LED-vaku és az ujjlenyomat-olvasó. Alul a Type-C csatlakozó mellett már csak egy mono hangszórót kapunk.
A mobil mindössze 160 gramm, ami egyáltalán nem számít soknak ebben a kategóriában.
Tesztüzem
Megjelenítés szempontjából az Elephone U telitalálat. A képminőség kiváló, a kontúrok borotvaélesek, a színhűség mindent ver ebben a kategóriában, jók a betekintési szögek és a kontrasztarány is. A kijelző Full HD+ felbontású (2160×1080), 18:9-es AMOLED – minden telefonba ilyet tennék, ha lehetne. Fényerőben sem kell szerénykednie az 5,99 colos panelnek.
A teszttermék a 6/128-as verzió volt, de létezik 4/64-es is, kissé olcsóbban. A Mediatek 6737T processzor és a Mali G71 MP2 GPU viszont visszalépés az elődhöz, az Elephone S8-hoz képest – ennyi pénzért elég karcsú, mindenképpen többet vártunk.
A 28 nanométeren gyártott processzor nagy teljesítményéből adódóan energiaigényes is, így a 3620 milliamperórás akkumulátor szűken elég két napra, főleg ha a wifi, mobilnet, GPS is aktív használatban van.
Az Android egy gyári 7.1-es rendszer, akadásmentesen, sőt szinte már pörgősen fut. Ebben valószínűleg szerepet vállal a sok memória is, így több app együttes használata sem okoz gondot. A virtuális gombok személyre szabhatósága mellett kapunk egy oldalsó gyorselérési sávot, amit itt „surface side screen”-nek hívnak. A gyártó ígérete szerint kapunk majd hozzá arcfelismerést (Face ID) és az új Android 8.0 Oreo szoftvert is.
Játékok terén nem nagyon vettünk észre szaggatást, ellenben Szenzor szinten van pozitív és negatív hírünk is: nincs érintéses fizetésre is alkalmas NFC, a wifi csak5 Ghz-es, viszont van giroszkóp és Bluetooth.
A GPS-t külön kiemelném, ugyanis az eddigi legpontosabb egységgel rendelkezik: 2 métert téved, amit nem egy MTK processzortól, sokkal inkább egy Snapdragontól vártam volna el.
A hangszóró viszont nem tetszett, hiába példálóztak az NXP nevével, nem szól jól. Közepes hangerő fölött recseg, a sábok nem tisztán csendülnek fel, inkább rekedt hörgéssé fajul a dolog.
A kamerák nem kerülnek be az „éltanulók” szűk körébe. A Sharp 13 megapixeles lencséi napfényben még jól teljesítenek, bár a részletességgel már ott is gondok vannak. Előnye viszont, hogy a fókusz gyors, egy pillanat alatt élesít, és nem is rángatja a képet, mint mostanában oly sok kínai konkurens.
Videóból csak 1080p felbontást tud másodpercenként 30 képkockás (fps) sebességnél, míg a nagytestvér, a U Pro már 4K 30 fps-t is tud. Valószínűleg a processzorchip nem támogatja ezt a feldolgozást, ezért korlátozták le a felbontást.
Összegzés
Megpróbáltam helyén kezelni a készülék pozitív és negatív tulajdonságait, de nem ment: a hatalmas háttértár, a memória és a kiváló kijelző becsülendő, a processzor viszont nem ebbe az ársávba való – ehhez a 94 ezer forintos árazás magas.
Ellenben az Elephone U Pro 100 ezer forintért már kifejezetten ajánlott vétel, ahogyan korábbi tesztünk bemutatta, sokkal erősebb hardverrel és a vezetéknélküli töltéssel is rendelkezik.
Ha érdekelnek a kínai termékek, és első kézből szeretnél értesülni a legújabb terméktesztekről, ajánljuk a Rendelj Kínait oldalát!
