A QR-kódok szépek, jók és hasznosak… bár, ha igazán őszinték vagyunk, pontosan senki nem jött rá arra, hogy mit kell velük csinálni. Működésüket tekintve roppant egyszerűek: az okostelefon beolvassa a kódot, majd az abban foglalt kockás parancsoknak megfelelő tartalmat próbálja megjeleníteni – mondjuk egy honlapot, egy YouTube felvételt, vagy bármit, ami elérhető az interneten.
Persze adódik a kérdés, hogy nem lenne-e egyszerűbb a konkrét URL címet megadni, ahelyett, hogy az emberi érzékszervek számára értelmezhetetlen, apró kockákkal kelljen szórakozni. De.
A Wikipédia azonban felfedezte az értelmetlennek tűnő trendben lakozó potenciált és zseniális ötlettel állt elő: egy olyan QR-rendszert hozott létre, amely az átirányítás mellett azt is megnézi, hogy a használatban lévő okostelefonon mi az alapértelmezett nyelv és a tartalmat ennek megfelelően jeleníti meg. Első hallásra kicsit száraz, úgyhogy példával illusztráljuk.
Képzeljük el, hogy turistaként kávézónak néztük a múzeumot és véletlenül egy egészen pofás tárlaton találjuk magunkat. Lévén viszonylag kevesen végeztünk művészettörténet szakon, ezért az esztétikai élményen túl nem igazán tudjuk, hogy mi micsoda. Azonban a vázák, festmények és egyéb kiállítási darabok alatt van egy-egy QR-kód – kíváncsiságunkat kielégítendő előkapjuk okostelefonunkat és beolvassuk. A magyarázó cikk pedig épp azon a nyelven jelenik meg, mint amire a telefonunk van állítva. Németeknek német, angoloknak angol, magyaroknak magyar – és mindez egyetlen egy QR-kód segítségével.
Zseniális, nem? Szóljatok hozzá Facebook-oldalunkon.
