Tudósok rájöttek, miért van az, hogy néhányan bármit ehetnek, mások meg ránéznek a csokira, és felszalad két kiló.
elhízás
A szakértők több mint 9 ezer ember agyát vizsgálták.
A testtel kapcsolatos elégedetlenség negatívan befolyásolja a párkeresést és a szexuális életet.
A gyerekekre is nagyon jellemző az elhízás.
A magyar lakosság nem él aktív életet és rosszul táplálkozik.
Eddig csak egereken próbálták, de ők ehettek bármit, nem szedtek fel magukra plusz zsírtömeget.
Megfejthették, miért az elhízás a második vezető oka a rák kialakulásának a dohányzás után.
A fétisük, hogy eteti a barátnőjét, a lány pedig szereti, ha etetik.
És világszinten is a negyedik helyen állunk.
A csodamódszert Új-Zélandon fejlesztik.
Bálnácskának és szőröshátú rozmároknak nevezte a strandolni merészelő, túlsúlyos embereket.
Két tál közül a kutya általában azt választja, amelyikre a gazdi rámutat. De ha kövér ebről van szó, bármit magyaráz is a kétlábú, ő bizony a kolbászhoz szalad a répa helyett.
Az elhízott kutyák viselkedése hasonlóságot mutat a túlsúlyos emberek egyes személyiségjegyeivel.
Egész Európa dagad.
A fittségi állapotban viszont javulás érezhető.
Apja halálával minden megváltozott.
Mondta Balog Zoltán, aki szerint ez a megoldás a magyarok elhízottságára.
Nyilván nem úgy, hogy gyorsan nyakaljunk be egy tálca sört és irány a mérleg: a ginről mutatták ki, serkenti az anyagcserét.
A kínai gyereknek olyan mellei voltak, mint egy 17-18 éves lánynak.
Néhány hete, az Elhízás Világnapja alkalmából az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet kiadott egy közleményt, mely szerint
2025-re a felnőttek negyede túlsúlyos lehet, az okozott betegségek gyógyításának költségeitől pedig még Bill Gates is zavarba jönne.
Nem kell messze menni, elég, ha leugrunk a közeli játszótérre, előbb-utóbb látni fogunk olyan szülőket, akik folyamatosan tömik a gyereküket valami csemegével.
Egy új tanulmány szerint a szaglás kiiktatásával csökkenthető a testtömeg.
„Ha ő nem lenne, ma is az önkínzásnak annak a kis dobozában élnék, amit régebben a komfortzónámnak neveztem.”
