23 éves egyetemista nő vagyok, távkapcsolatban élek, ő dolgozik, és távol élünk egymástól. A párom 27 éves nő és egy házibuliban ismerkedtünk meg. Nem úgy indult a dolog, hogy komolyabb lesz, de a beszélgetéseinkkel annyira elvarázsolt, hogy nem tudtam mit tenni, teljesen beleszerettem. Beteg, kettes típusú cukorbetegsége van. Eleinte nagyon félénk volt, a betegségéből kifolyólag hirtelen meghízott. Sokáig nem is mert velem találkozni, és csak sötétben bújtunk ágyba, de sikeresen feloldottuk a gátlásokat. Utána vele éltem át életem legcsodásabb szexuális élményeit. Ő volt az első, aki elérte nálam a hüvelyi orgazmust, lebontotta minden korábbi rossz tapasztalatomat. Egyszóval minden tökéletesen működött, leszámítva azt, hogy egy-két hónapig nem is láttuk egymást, cserébe minden nap beszélünk telefonon.
Sajnos néhány hónappal ezelőtt történt egy szomorú dolog, nagyon rosszul lett, azóta magas a vérnyomása, még súlyosabb beteg. Megváltoztak a dolgok kköztünk. Tudtam, hogy ez komoly gond és igyekeztem támogatni, akkor is, most is, de sokszor ilyen messziről nem érzi a támogatást, amit meg is értek. A kapcsolatunkat nehezíti, hogy nem lehetünk minden nap egymás mellett, ebbe kicsit talán bele is fáradtunk.
Ez az első olvasói levelünk, amit leszbikus nőtől kaptunk, aminek örülünk, hiszen jól látható, hogy a párkapcsolati gondok a szexuális irányultságtól teljesen függetlenek. Olvasónk, Léna levelét lentebb közzétesszük, és mindamellett, hogy a távolság is probléma a kapcsolatában, meg kell küzdeni leszbikusként a női libidóhiánnyal.
„A rosszulléte óta a szexuális életünk eléggé megváltozott, van, hogy nincs is. A betegsége előtt tüzes volt, szenvedélyes. Mindig bevetettünk valami újdonságot, igyekeztünk mindent megtenni, hogy ne laposodjon el. A rosszullét óta sem az együttlétek gyakorisága, sem a minősége nem olyan, mint volt. Igyekszem nagyon türelmesen hozzáállni, de általában nem nagyon hagyja, hogy kényeztessem, gyakran csak egy gyors kielégítéssel lerendezi a dolgot, és sajnos ilyenkor én érzem magam kellemetlenül, mert nem vagyok az a típus aki csak magával törődik, szeretek adni is, ha kapok.
Hogyan lehetne valahogy ezen a helyzeten változtatni? Mindig azt hajtogatja, hogy én el fogom hagyni emiatt, de eszem ágában sincs, én vele akarok szexelni, nem mással. Sajnos komoly önbizalomhiánya van, amit sokszor se én, se a környezete nem tud orvosolni. Kedveskedek, bókolok neki, éreztetem vele, hogy kívánatos. Csak ezt is gyakran elhárítja. Az is igaz, hogy sokszor elfoglalt, még otthon sem hagyják sokszor pihenni, mivel a szüleit elveszítette, a nagyszüleivel él együtt, így mindig akad valami tennivaló.”
Mit lehet tenni?
Olvasónk azonos nemű párkapcsolatában teljes életet élt egy ideig, amíg a partnere állapota rosszabbodni nem kezdett. A levelében látható, hogy a kezdetektől elfogadja a lányt olyannak, amilyen, ám a partner maximum biológiai szinten éli meg a szexet, nem pedig őszinte vággyal. A betegségek hatással vannak a szexuális életre, ha nem közvetlenül, akkor közvetve: az egyes betegségekből adódó megváltozott önkép is befolyásolhatja, nemcsak a betegség vagy a gyógyszerek.
Az olvasói levél tartalma még egy olyan dolgot mutat meg, ami hatással lehet a pár szexuális életére, mégpedig a családi gondokat. A 24 éves lány a munka mellett ellátja idős szüleit, feltehetően sok a megoldandó probléma az életükben, a folyamatos gondok pedig mentálisan leterhelhetik őt. Ez ellen jó megoldás lenne akár a szeretkezés is, hiszen olyan hormonokat szabadít fel a szex, ami boldogságérzetet adhat, aminek köszönhetően könnyebben állhatunk a problémák megoldásához. A szex helyett/mellett is lehet azért tenni, hogy a libidó visszaálljon, ez rengeteg energiát igényel: testmasszázssal, a mozgással, a rendszeres sporttal, még a jógázással is segíthet valaki önmagán, hogy kilendüljön a megszokott állapotból. Ezek mellett pedig javasolt a meditatív zenék hallgatása.
A jó hír az, hogy ez az állapot is csak most van, a betegségeket ma már az orvostudomány megfelelően képes kezelni, és arra is van lehetőség, hogy a vágygyilkos gyógyszerek helyett másmilyeneket kérjünk. A lelkiállapot elmozdulásához, annak felismerésében, hogy változtatnunk kell magunkon, a partner nem tud segíteni. A legtöbb, amit partnerként tehetünk, ha türelemmel kivárjuk a sorunkat, és nem hagyjuk annyiban a támogatást: beszélgessünk a partnerrel arról, mikor, hogyan látta magát szépnek, akkor milyen körülmények közt élt, mi volt a hobbija, miért érezhette magát jól a bőrében. Randizgassunk, kiránduljunk együtt, töltsünk sok időt távolabb a gondoktól, ezzel is igyekezve teret adni annak, hogy egy kicsit kívülről lássa saját magát a partnerünk, hiszen a betegsége, a munkája és a családja foglalhatja le minden gondolatát.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
