Tilla egy percet sem pihen. A sikeres műsorvezetőt nem csupán a Megasztár színpadán láthatják a nézők, vagy a Propaganda című műsorában, dolgozik saját filmjén is, és emellett a KézenFogva Alapítvány arcaként is igyekszik felhívni a figyelmet a fogyatékos emberek helyzetére.
“A fogyatékossággal élő emberek helyzete mindig, a Föld bármely pontján kritikus. A segítségből sosem elég. Ha ilyen jó ügy támogatása mellé kell állni, akkor különösen. Az alapítvány egyik arca János, aki fogyatékossággal él, mégis mindent megtesz, hogy jobb legyen az életkörülménye: a KézenFogva Alapítvány segítségével talált munkát, dolgozik, küzd, teszi a dolgát, ha támogatjuk őt vagy sorstársait, akkor jobb lesz a világ.”
“Sokfelé járok, sok és sokféle embert ismerek meg. Soha nem azt nézem, hogy van-e valakinek hiányossága, hanem azt, hogy mitől más vagy több a személyisége.”
” Egy éve dolgozok egy kerekesszékes emberekről szóló filmen, ennek segítségével sikerült jobban belelátnom a fogyatékos emberek hétköznapi sikereibe, problémáiba. Ezért is örülök, hogy most éppen nekik segíthetek. Kell, hogy válassz egy nemes célt, kell, hogy felhívd a figyelmet, azokra a témákra, amik megtalálnak naponta, kell, hogy állj meg egy pillanatra. Vannak az ismertségnek jó oldalai. Az egyik, hogy te lehetsz a felkiáltó jel. Amikor a KézenFogva Alapítványnak forgattuk az 1%-os kisfilmet, megismerkedtem a 11 éves Marcival, aki Down-szindrómás. Annyira izgatta a mikroport, hogy a szövege helyett csak azzal volt elfoglalva. Az érdekelte, az kötötte le a figyelmét és mi “normális” emberek csak mosolyogtunk, és az egész stáb türelemmel megvárta, amíg Marci érdeklődése lanyhul. A fogyatékossággal élő embereknek is vannak hétköznapjai, hétvégéi, ünnepei. Élnie kell, segítséggel, támogatással, akarattal, örömmel. Vagyis kellenek programok, barátok, mankók, megértő embertársak. Hiszem, hogy az én fiaim ezt anélkül is értik, hogy külön elmagyaráznám, hiszen a munkámból kifolyólag ez látják, otthonról hozzák . A gyerekek őszinték, ők elfogadóbbak, mint mi felnőttek, ha nem vesszük el ezt a képességüket meg is marad az elfogadottság a másságra, a fogyatékkal élők iránt.” – mondta Tilla.
