Szórakozás

A lélekharang hangjára próbált meg öngyilkos lenni a magyar színész

Legutóbb Latabár Kálmán unokája hívta fel Paudits Bélát azzal, nehogy valami hülyeséget csináljon. A színésznek nagyon jól esett a figyelmesség, de mint mondja, ez olyankor nem jelent vigaszt, amikor egy jéghideg szobában, éhesen ücsörög.

„De jó Mary Zsuzsinak ő már elaludt” – mondta Paudits Béla beszélgetésünk elején. És mielőtt azt gondolnák, csak sajnáltatja magát, elárulom, erről szó sincs. Minden szavából a fájdalom és a keserűség hallatszik, tényleg komolyan gondolja, neki már jobb lenne odaát.

Úgy tudom, egyszer már próbálkozott öngyilkossággal.

Így történt. A régi lakásom a temető mellett volt. Minden nap hallottam a lélekharangot, ami nagyon rossz hatással volt rám. Egyik alkalommal megpróbáltam eldobni magamtól az életet, de rám találtak, és megmentettek. Bár maradtam volna úgy! Nincs értelme annak, hogy csak vegetálok. Többször felteszem magamnak a kérdést: minek élek? Nem tudok mozogni, 9 hónapja nem mozdultam ki a városba sem. A szomszédaim rendesek, és van egy fiatalember, aki segít nekem, de nem szeretek kérni és elfogadni. Azért is szégyellem magam, hogy a battonyai polgármester felajánlotta támogatását. Tudom, hogy bajban van a település, inkább nekem kellene segíteni rajtuk.

Nem titkolja, hogy szinte nyomorog. Mennyi pénzből kell megélnie?

Most éppen 52 ezer forint a nyugdíjam, mert felemelték. Ennek is nagyon örülök. Színházi munkám nincs, nem is tudnék játszani az egészségi állapotom miatt. Az önálló estemet megszüntették, azt mondták, nem volt rá igény. Szerintem csak nem volt jó a reklámja. Aztán kaptam egy szerepet a Producerek című darabban, de próba közben eltörött hét bordám, ezért nem tudtam dolgozni. Azt mondták, hogy visszavárnak, de amikor felépültem, nem kaptam vissza a szerepet. Szerintem attól féltek, hogy majd munkahelyi balesetnek számít a bordatörésem. Azóta sehol nem lépek fel. Persze sok embertől megkapom, hogy ne keseregjek. Meg azt is, hogy jobb lett volna, ha takarékoskodom, és nem iszom el a pénzemet. Pedig én sosem ittam.

Igaz az, hogy mozgásképtelen?

Nagyon nehezen mozgok. Azt azonban nem szeretném megvárni, hogy lebénuljak. Ha más nem lesz, inkább felkötöm magam, de innen nem megyek el. Tudom, mi várna rám a kórházban, azt nem akarom. Már csak 48 kiló vagyok, állandó fájdalmakkal küzdök. Több szívinfarktust és tüdőgyulladást kihordtam lábon. A gerincem állapota csak egyre romlik. Annak idején kivizsgáltak, és megmondták, hogy ez egyre rosszabb lesz. Állítólag lehetne javítani az állapotomon, de az rengeteg pénzbe kerülne. A betegség már az ízületeimre is teljesen ráment. Ráadásul nagyon kicsi a gyomrom, így csak annyit tudok enni, mint egy madár, így arra sincs esélyem, hogy felerősödjek.

Fáj önnek, hogy mellőzik?

Nem. Már nem bírok színházban játszani. Az egészségi állapotom miatt nagyon behatárol, hogy mivel tudnék pénzt keresni. Egyszer már bementem egy cipőboltba is, hogy vegyenek fel eladónak, de kinevettek. Azt hitték be vagyok rúgva, vagy pedig valami átverős műsorba csöppentek. Egyik alkalommal a színész szakszervezettől is felhívtak, de csak azért, hogy megmondják, nincs pénzük. Hát ez van, így élek én.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik