Pályán kívül

Ganxsta bajnokot csinált a finnekből

ganxsta zolee (ganxsta zolee)
ganxsta zolee (ganxsta zolee)

Magyarország elsőszámú gengszter rappere elárulta, hogy lett hokiőrült, és hogy mi a különleges a magyar csapatban.

Egy komoly jégkorong tornát Magyarországon el se tudnánk képzelni anélkül, hogy Ganxsta Zolee-t felfedezzük a lelátón.

Most sem volt másként, a szombati első mérkőzés szünetében kérdeztük a zenészt arról, hogy szeretett bele ebbe a sportágba.

Gyerekkoromban, a finneken keresztül szerettem meg a jégkorongot. Néztem a moszkvai Izvesztyija-kupa mérkőzéseit a magyar tévén (még idősebb Knézy Jenő és Vitray Tamás közvetítette), és nagyon tetszett. Többnyire négy válogatott volt a tornán. A szovjet csapat, a csehszlovákok, ők is nagyon jók voltak, a svéd, meg a finn válogatott. Néha jöttek a kanadaiak, de nem a legjobbjaikat küldték, mindig az ötödik helyen végeztek.

Az iskolában, ahova jártam megvolt mindenkinek a kedvenc csapata. A szovjetek nyertek mindig, ők mindenkinek antipatikusak voltak. Meg volt egy ilyen dafke ellenállás is benne, hogy „ a szovjetek, azok az elnyomók”. A csehszlovákokat sokan szerették, de ők is folyton győztek. A svédeknek drukkoltak még rengetegen, meg Kanadának, mert az is sikk volt.

Ott volt az a szerencsétlen finn válogatott, akiknek nem szurkolt senki és mindenkitől kikaptak. Na, ők lettek az én csapatom.

Gondolom, hogy nemcsak az a pár nap szólt a hokiról az életedben.

Mindenkit meghülyítettem, az összes fiú jégkorongőrült lett. Rendes bajnokságokat rendeztünk, asztali, pörgetős hokin. Felhúzható főzőórával mértük, háromszor kétperces meccseket játszottunk. Ott a finnek nagyon jók voltak, mert én voltam Finnország. Apám volt mindig Kanada. Óriási tornák voltak.

Mikor került a látókörödbe a magyar hoki?

A nyolcvanas évek közepén tűnt fel, hogy vannak itthon is tök jó mérkőzések. Újpest szurkoló voltam már a fociban, és akkor felfedeztem, hogy van egy tök jó csapat jégkorongban is. Akkor még jó volt, ma sajnos ezt nem mondhatjuk el. Kijártam Újpest-Fradi, illetve Volán meccsekre. Volt, hogy ebből a három csapatból állt a bajnokság, aztán bejött a Jászberény.

Nemcsak azt tudod, hogy milyen a lelátóról nézni egy meccset, jégkorongozol te is, ugye?

Igen, az amatőr ligában kétszeres bajnokok is voltunk a Cannibals-szel, meg is vannak otthon az aranyérmeim. Úgyhogy megtapasztaltam azt is, hogy milyen játszani.

Kijárni óriási élmény. Mikor megtehettük, elmentünk az A csoportos világbajnokságokra is, így láttam a kedvenc csapatomat otthon, Helsinkiben játszani, illetve tavaly Pozsonyban, mikor világbajnokok lettek. Fantasztikus volt. Mióta megismertem a magyar válogatottat, összebarátkoztam a játékosokkal, azóta kijárunk divizó I-es vébékre is. Mikor Fehérváron volt, illetve 2011-ben Budapesten, akkor mi írtuk zenét is hozzá. Most újra készülünk, mert áprilisban megint mi rendezzük a vébét.

Hogy írnád le a hangulatot valakinek, aki még nem látott hokit élőben?

Teljesen más az atmoszférája, mint egy focimeccsnek. Azt is szeretem, de ide simán kihozom az ötéves kislányomat, Zoét. Ő is imádja nézni a hokit. Most épp szurkolunk a litvánoknak, marha jól megy, 7-2-re vezetnek a hollandok. (A mérkőzés eredménye végül 9-2 lett.)

Tartani kell szerinted a vasárnapi meccstől?

Ebből a három csapatból egyedül a holland lehet ellenfél valamilyen szinten. Akkor lehet nehéz meccs, ha találnak egy gólt az elején, és ha a magyarok túlságosan félvállról veszik. Akkor egy picit megszorongathatnak minket. Nem akarok senki vállára terhet tenni, de ezt a csoportot simán kell nyernünk. Ott kell lennünk Vojensben a következő körben. Dániában már csodaszámba menne egy komolyabb eredményt elérni.

A magyar csapat mára eljutott odáig, hogy elmondhatjuk, egy ilyen 4 résztvevős torna toronymagas esélyese, mi lehet ennek a sikertörténetnek az oka?

A magyar hokis társadalom régen olyan volt, mint egy angol nemesi család, oda be kellett születni, nehezen fogadtak be embereket. Viszont cserébe erős az összetartás. A magyar foci például régen tök jó volt, most meg nem jut sehova. A magyar hoki meg szépen lassan ugyan, de mindig halad előre. Néha egy kis visszalépés is benne van a dologban. De az utóbbi 20 évben rengeteget fejlődött, ebből az utolsó 10 évben rakétaként ment fölfelé. Ez nem véletlen. Azok emberek, akik a hokiban dolgoznak – a játékosok, a szakemberek, a szülők, akik viszik a gyerekeiket – mindenki annyira összetart, és akarja a sikert, hogy ez nem maradhat el. Ez a titka szerintem a magyar jégkorongnak, hogy itt egy olyan közösség van, akik nem egymást marják, hanem összefognak. A másik, hogy itt rájöttek arra, hogy mennyire fontos az utánpótlás nevelés. Arra kell hangsúlyt fektetni, az mutatja a jövőt.

Nem is tudnál semmibe belekötni?

Vannak sajnos tipikus magyar történetek, például a Vasas szétesése. Végre volt egy ütőképes budapesti csapat. Sokan jártak a meccsekre, jól játszottak, jó kis közösség volt. Szét kellett zilálni, nehogy már jó legyen valami. Borzalmas, ilyen csak Magyarországon történhet meg sajnos. Ettől függetlenül a magyar jégkorongnak van jövője.

Az interjú végén arról is meggyőződhettünk, hogy Zoé mennyire képben van, mikor Zolee megkérdezte,hogy ugye milyen jó volt Vasas meccsre járni, csak annyit mondott „De már nincs.” A rapper azt is elárulta Fehérvárra is szeretnek járni, már csak azért is, mert ott játszik a két legjobb barátja Sofi (Sofron István) és Godó (Ladányi Balázs). (A pénteki, illetve a szombati meccs közönségdíjasai.)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik