Ha az utcán megállítanánk száz embert, hogy mondjon egy F1-es csapatot, kilencvenen felelnék azt: Ferrari. A Forma-1 rajongóinak annak ellenére nem kérdéses egy pillanatra sem, hogy az olasz istálló az egyik legerősebb alakulata a versenysorozatnak, hogy meglepően régen,
Akkor Kimi Räikkönen végzett a pontverseny élén, aki az előző hétvégén éppen az Amerikai Nagydíjon aratott hosszú idő után futamgyőzelmet. Tizenegy év hosszú idő. Különösen egy olyan csapat esetében, amely a kategória királyának tartja magát. Nem csoda, hogy az újabb vb-cím üldözése többé vált egyszerű versengésnél; presztízs és küldetés.
Sebastian Vettel 2015 óta folyamatosan ekkora nyomás alatt versenyez és míg korábban előfordult, idén már nem az autó gyorsaságán, vagy megbízhatatlanságán múlt a szezon.
Nem az győz, aki a leggyorsabb
Pusztán a számokat tekintve már 2017-ben sem volt hatalmas a lemaradása a Ferrarinak – az olasz istálló hét, a Mercedes kilenc alkalommal volt a leggyorsabb a 20 verseny alatt – ám az embernek az volt az érzése, hogy a Toto Wolffék mindig egy lépéssel előrébb járnak. A technikai változtatások úgy tűnt, jól haladtak, sőt Vettel két futamgyőzelemmel indította a 2018-as idényt. És mégis:
Ennek ellenére Maurizio Arrivabene csapata sokáig lépést tartott a riválisokkal. Hogy pontosan mi ment félre, csak a mérnökök tudják, mindenesetre ma már nem titok, hogy az évközi fejlesztésekbe belebukott az istálló. Erről éppen Vettel vallott, miután Räikkönen 2013 után újra futamot nyert Austinban.
Elég nagyot léptünk vissza az autónkkal, és úgy tűnik, így jobban működik. Technikai oldalról nagyon fontos, hogy megértsük, mi csúszott félre. Ha nem látjuk, hogy probléma van, akkor nem is gondoljuk azt, hogy probléma van. Nyilván azt éreztük, hogy az autó nem olyan erős, mint korábban, de ha nem látjuk, hogy valami rossz, akkor nem tudhatjuk, hogy valami rossz irányba ment el. Egyértelmű, hogy hiányzott valami, és még nem értettük meg, hogy miért, illetve, hogy mikor siklottak félre a dolgok.
– mondta a négyszeres világbajnok az Amerikai Nagydíj után.
A finn pilóta tehát egy jóval régebbi beállítással nyert, miközben a német csapattársa, aki papíron még versenyben van a végső győzelemért, ismét ellenfele hátát nézte. Fontos ezt újra kiemelni, mert bár autóversenyzésről van szó, a legfontosabb szempont mégsem a tempó.
Ebben pedig a Mercedes köröket vert a Ferrarira. Az autójuk teljesítményének folyamatos fejlődése még akkor sem kérdés, ha legutóbb Räikkönen nyert futamot. Lewis Hamilton rendkívüli magabiztossággal vezetett egész évben, ráadásul gyakorlatilag hiba nélkül. Ugyanez elmondható, Valtteri Bottasról, aki tökéletesen támogatta a brit pilótát. Az egész istállóból a nyugodtság és az összhang sugárzott.
Ehhez képest a Ferrari jó kezdés után apránként elfogyott.
Fejétől bűzlik a hal
Az utóbbi időben rengeteg kritika érte Sebastian Vettelt, aki sok kockázatot vállalt rögtön a futamok elején. Ez mindig is a stílusához tartozott, a versenyzésben pedig benne van egy kis rizikó. A német pilótának az a hatalmas pechje, hogy a mezőny tagja Max Verstappen is. A Red Bull versenyzője ugyanis meglehetősen forrófejű, ráadásul olyan autóban ül, ami felveszi a versenyt Vettelével, így megannyi csörtét biztosít a két sztár között. Csakhogy ennek sokszor koccanás a vége.
Két futamgyőzelem után például Verstappen ütötte ki a Ferrari vb-címre hajtó pilótáját, majd Azerbajdzsánban már Vettel fékezte el magát, amivel három helyet bukott.
A bokszkiállások során többször másodperceket bukott a Ferrari a riválisokhoz képest. Sőt, emlékezhetünk arra is, amikor Kimi Räikkönen a saját szerelőjét is elütötte – igaz, inkább balszerencsének bizonyult, mint inkompetenciának, de jól mutatja az állapotokat.
Ezek tükrében képzeljük magunkat Vettel helyébe:
- Adott egy alapvető nyomás, hogy végre 2007 után bajnokságot kell nyerni,
- Lewis Hamilton és a Mercedes folyamatosan jó eredményeket hoz,
- Max Verstappen és Daniel Ricciardo rendszeresen beleköp a levesbe,
- többször taktikai húzások miatt nem sikerül versenyt nyerni.
Az olló persze folyamatosan nyílt Hamilton és Vettel között a ponttáblázaton. A német versenyzőnek pedig nem maradt választása, vészesen közelgett a szezon vége, kockáztatnia kellett. Ezen a ponton már nem éri meg biztonságra játszani, mondván a pódium is értékes pontokat hoz. Csak a győzelem lenne az üdvözítő, mert faragni kell a hátrányból.
Ezért ment bele többször is a csínybe a német pilóta, és rendre rosszul jött ki belőle. Persze lehet, hogy nem a futamok elejét kell megnyomni, ahogyan arra mindenki rámutatott, de a versenyzés pszichológiáját tekintve abszolút érthető.
Az egyetlen hiba én vagyok, enyém a felelősség. Ha nem jönnek az eredmények, arról én tehetek és nem Sebastian Vettel, vagy a mérnökök. Ha hibáztatni kell valakit, hát itt vagyok. Mindenki elkövet hibákat a Forma-1-ben. Néha nagyokat, máskor kicsiket, de csapat vagyunk. Együtt nyerünk, együtt veszítünk. Nem fogok Sebastianra mutogatni
– mondta Arrivabene a Szingapúri Nagydíjat követően.
Rátapintott a lényegre. Vettelt az ő gyenge döntéseivel sodorta abba a helyzetbe, hogy minden mindegy alapon támadjon a futamokon. A Ferrari csapatfőnöke 2014 óta dirigál, de irányításával nem sokat lépett előre az istálló, csak a Mercedes árnyékában maradt – sőt, 2015-ben a Red Bull is megelőzte a konstruktőrök versenyében.
A hiányzó láncszem
A Ferrari idényét beárnyékolta egy tragédia is: tüdőrákban elhunyt az ikonikus vezérigazgató, Sergio Marchionne. Noha látszólag az ő felelőssége pusztán a megfelelő emberek kiválasztása, jóval nagyobb befolyása volt az istálló életében. Számtalan pletyka keringett arról, hogy valójában Marchionne mozgatja a szálakat. Ezt soha nem fogjuk megtudni, hogy így van-e. Az viszont biztos, hogy vezetése alatt stabilizálódott a Ferrari, 2016-ban remekül újjászervezte az istálló felépítését és össze tudta fogni a csapatot annyira, hogy csökkent az olló a Mercedesszel szemben.
A 66 éves üzletember halála érezhetően megfogott mindenkit a Ferrarinál, döcögtek a versenyek, jöttek a korábban emlegetett Vettel-hibák. Éppen a német pilóta említette magától a Magyar Nagydíj előtt, hogy a futamnak hála el tudja terelni a gondolatait Marchionnéról.
Noha kívülről nem látunk bele mindenbe a tanácstalanság érezhető. Maga Vettel is beszélt arról, még a Japán Nagydíj előtt, hogy szívesen kikérné Michael Schumacher véleményét, ha tehetné.
Érdekelnének a gondolatai a csapattal való együttműködésről és a Forma-1 politikájáról. Ezekben az ügyekben nyilvánvalóan nagy tapasztalata van azokból az időkből, amikor a Ferrarinál versenyzett.
– mondta a síbalesetet szenvedő legendás versenyzőről honfitársa.
Jól mutatja ez is a kétségbeesését. Nem csak egy vezetői szék üresedett meg, hanem egy fontos tanácsadó tűnt el a háttérből. Arrivabene nem tudja azt a pluszt hozzátenni Vettel teljesítményéhez, ami hiányzik a világbajnoki címhez. Sem a vezetésben, sem taktikában.
A Ferrari ezt az évet már elbukta. Lewis Hamiltonnak elég csupán hetedik helyen végeznie ahhoz, hogy újra csúcsra érjen, erre minden esélye megvan a vasárnapi Mexikói Nagydíjon. A következő idényben ráadásul még magasabb hibaszázalékra lehet számítani, hiszen a 21 éves Charles Leclerc lesz Vettel társa, nem pedig a rutinos “Jégember”. Az olaszoknak fontos döntéseket kell meghozniuk, különben további éveken keresztül nézhetik, ahogy a Mercedes újra és újra előttük végez.
Nyitókép: Mark Thompson/Getty Images
