Az augusztusi beharangozónkban már ecseteltük a Championship kiszámíthatatlanságát, de a szezon minden várakozást felülmúló őrületére nem sokan számíthattak. Nem is feltétlenül arról van itt szó, hogy felborult a papírforma, és a tabellát féltávnál vezető Leeds, Norwich párost nem tartották előzetesen esélyesnek a szakértők az automatikus feljutásra, mert az ilyesmi ebben a ligában nem ritka. Viszont olyan elképesztő drámákat hoz most már sorozatban minden egyes forduló, és olyan hihetetlen fordulatok történnek, hogy az tényleg páratlan, nem is beszélve arról, hogy ezeken a meccseken rengeteg gól is esik.
Az már jó ideje nyilvánvaló, hogy a világ legjobb bajnokságaként reklámozott Premier League közel sem képes ilyen színvonalú szórakoztatást nyújtani: ugyan most végre hosszabb idő után újra valamiféle versenyfutást láthatunk a bajnoki címért a Liverpool és a Manchester City között (a Tottenham statisztálásával), attól még óriási szakadék van a hat leggazdagabb klub és a többiek között. A Premier League gyakorlatilag két külön ligára szakadt, melyek közt csak azért tűnhetett úgy egy darabig, hogy lehet átjárás, mert a Manchester United hónapokig húzta-halasztotta José Mourinho kirúgását, de utána gyorsan helyreállt a rend. És bár a nagy európai bajnokságokban akadnak izgalmak – a remek focit játszó Borussia Dortmund véget vethet a Bayern hegemóniájának a Bundesligában, a Real Madrid válsága pedig elhitette az Atletico Madrid és a Sevilla szurkolóival, hogy az ő csapataik is beleszólhatnak a bajnoki cím sorsába –, ezeket sem lehet összehasonlítani a Championship idei őrületével. Az pedig egész biztos, hogy sehol máshol nincs ennyi fordulat a rendes játékidő utáni pár perces hosszabbításban.
Utolsó perces drámák sorozatban
Nézzük csak meg, mi történt az angol másodosztály élcsapataival az elmúlt bő egy hónapban, amióta november végén az 5-5-re végződő Aston Villa–Nottingham Forest meccs összefoglalója bejárta a világot: az év meccse címre is pályázó, 32 ezer néző előtt lejátszott mérkőzésen már a félidőben 3-3 volt az állás, utána előbb a Forest vezetett, majd egy kiállítás után a Villa fordított, de a vendégek emberhátrányban is egyenlíteni tudtak a végén. És ez még csak a felvezetés volt a bolond decemberhez, amelynek úgy vágtak neki a csapatok, hogy az elsőt a hetedik helyezettől mindössze hat pont választotta el.
Először a Premier League-be való azonnali visszajutást megcélzó West Bromwich Albion szórakozott el egy simának tűnő meccset a Brentford ellen a hajrában, majd három nappal később ugyanők egyenlítettek a 91. percben az Aston Villa ellen, úgy, hogy Jay Rodriguez a karjával segítette a labdát a hálóba. Majd a Norwich következett: a Kanárik már novemberben is szerepeltek egy thrillerben a Millwall ellen – akkor a 80. percben még 2-1-re vezettek, majd két gyors góllal a vendégek fordítottak, de a hosszabbításban szerzett két góllal végül a Norwich nyert 4-3-ra, a meccsen tizenegyest is hibázó, finn Teemu Pukki a 97. percben döntötte el a meccset. Most a kiesőjelölt Boltont fogadták, és hasonló volt a koreográfia: a Norwich hiába vezetett kettő-nullra, a vendégek egyenlítettek, ám a hosszabbításban előbb tíz emberre fogyatkoztak Ameobi kiállítása miatt, egy perccel később pedig újra megvillant a magyar válogatott életét is megkeserítő Pukki, a végeredmény 3-2 lett a Norwich javára.
Ezután az addig meglehetősen unalmas győzelmi sorozatot produkáló Leeds pillanatai következtek: előbb null-kettőről fordítottak idegenben az Aston Villa ellen úgy, hogy Kemar Roofe a 95. percben lőtte a győztes gólt, majd a karácsonyi fordulóban a Blackburn ellen a 89. percben még 1-1-re álltak hazai pályán, ám a vendégek egy szabadrúgásból betaláltak a rendes játékidő utolsó percében, és már el is hitték, hogy nyertek. Jött azonban újra Roofe, aki két gólt is szerzett a hosszabbításban, és a vége újra 3-2 lett Marcelo Bielsa csapata javára. Ugyanebben a fordulóban a Norwich negyedórával a lefújás előtt hazai pályán három-nullás vereségre állt a Nottingham Forest ellen, a vége persze, hogy 3-3 lett, úgy, hogy Onel Hernandez is a hosszabbításban vágott kettőt.
A rendkívül feszes menetrend aztán három nappal később újabb késői drámát hozott, újra a Norwich főszereplésével, csakhogy most a Kanárik voltak a szenvedő fél. A csapat ugyanis 3-2-re vezetett otthon a Derby County ellen egy addig is eseménydús összecsapáson, ám ekkor, pár perccel a lefújás előtt az egyik reflektor hibája miatt félbe kellett szakítani a meccset. A szerelők húsz perc alatt rendbe hozták a hibát, a csapatok pedig újra kivonultak lejátszani a maradékot, melyben a Frank Lampard irányította Derby előbb egyenlített, majd a hosszabbításban Jack Marriott révén a győzelmet is megszerezte – az utolsó pillanatban pedig a Norwich még lőtt egy kapufát is. Az őrült ünnepi időszakot végül pedig az újévi forduló koronázta meg, melyben 12 meccsen 43 gólt szereztek a csapatok, igaz, ezúttal a hajrábeli drámák elmaradtak. A Nottingham így is hatgólos, rendkívül fordulatos meccsen verte a több mint egy félidőt emberhátrányban játszó Leedset, amely a második félidőben tíz emberrel is fordítani tudott, sőt, utána sem állt vissza, de végül az addig pocsék sorozatot produkáló hazaiak hét perc alatt három góllal mentették meg menedzserüket, Aitor Karankát a kirúgástól. A vendégek Bolond becenévre hallgató edzője, Marcelo Bielsa a meccs után büszkén bizonygatta, meg sem fordult a fejében, hogy az előny birtokában beálljanak védekezni, még ha ezúttal vereség is lett a vége:
Ezt a kockázatot vállalni kellett, ha hűek akarunk maradni a stílusunkhoz
– mondta az argentin edző. És hangsúlyozzuk, ez alig több, mint egy hónap termése volt csupán.
Így állunk röviddel féltáv után
Lehet egyébként vitatkozni Bielsával, de az tény, hogy kicsivel túl a bajnokság felén az a Leeds vezeti a tabellát, amelynél van jó pár erősebb keret a mezőnyben. Bielsa viszont minimális változtatásokkal, gyakorlatilag a tavaly a középmezőnyben végzett csapatot alakította félelmetesen hatékony, elképesztő mennyiséget futó és bátran letámadó alakulattá. Igaz, a megterhelő decemberi menetelés megmutatta, hogy januárban szükség lehet egy-két igazolásra ahhoz, hogy a sérülések tizedelte csapat ne fogyjon el a bajnoki hajrára.
A Leedsszel azonos pontszámmal zárt tavaly a Norwich is, melynek szurkolói szeptemberben még Daniel Farke távozását követelték, ám a német edző azóta annyira összekapta a meglehetősen fiatal csapatát, hogy az sokáig vezette is a tabellát, és még most, hullámvölgybe kerülve is feljutó helyen áll. A Norwich nagy erőssége, hogy sosem adják fel, náluk több gólt egy csapat sem szerzett a meccsek hajrájában. Míg Bielsától azért sokan vártak valami csodafélét, az olcsó Bundesliga-importokkal és saját nevelésű tehetségekkel felálló Kanárik jó szereplése mindenképpen meglepetés, akármi is lesz a vége.
A mezőny most kicsit jobban szétnyílt, így némi lélegzethez jutott a közvetlen üldöző bolyt alkotó, és a rájátszásra jogosító helyeket elfoglaló Sheffield United, West Brom, Middlesbrough, Derby négyes. Közülük
- a West Bromtól ez a minimum, hiszen a csapat nem gyengült számottevően a kiesés után, és különösen a támadójátéka erős, ők lőtték a legtöbb gólt a mezőnyben.
- Pont az ellentéte a Middlesbrough, amely igazi Tony Pulis-csapat: biztos védekezés jellemzi, elöl viszont gondok vannak, és az utóbbi hetekben kifejezetten csalódást keltett a szereplésük.
- A Derby kellemes meglepetés, a fiatalokkal és kölcsönjátékosokkal újjáformált Lampard-csapat stílusos játékkal, merész támadófocival rukkolt elő, de még nem sikerült állandósítani a jó formát, és lehet, hogy még némi türelemre lesz szükség, mire a Kosok tényleg összeállnak.
- Végül a piros-fehér sheffieldi klub szereplése a legmeglepőbb, noha Chris Wilder fiai tavaly is jól kezdték a szezont, de hamar kipukkadtak. Most egyelőre úgy tűnik, tanultak az elmúlt idényből, és masszív, egységes csapat benyomását keltik.
Itt a hatodik helyezett Derby négy ponttal áll a többiek előtt, de a Championshipben ez semmit nem jelent. A jelenlegi hatosfogat mögött még hét-nyolc csapat is reménykedhet az erős hajrában – talán még a 15. helyezett Blackburnnek is megvan a minimális esélye a rájátszásra, hiszen kilenc pont választja el a hatodiktól (miközben a Premier League-ben a szakadékot jelzi, hogy az ötödik Arsenal és a hetedik Leicester között már most tíz pont a különbség). Ebben a bolyban az Aston Villa, a Stoke és a Swansea a nagyobb nevek: a Villa a tragikus idénykezdet után, Steve Bruce menesztését követően összeszedte magát némileg a Brentfordtól elcsábított Dean Smith vezetése alatt, de hiába a bivalyerős keret, a védelem továbbra sem állt össze, a januári átigazolási időszak persze változtathat ezen. A szintén jó erőkből álló Stoke szereplése komoly csalódás, amibe a menedzser, Gary Rowett is belebukhat, a sztárjait pénzzé tevő Swansea viszont Graham Potter vezetésével még jobban is szerepel a reálisan elvárhatónál.
A többiek közül a Forestről már beszéltünk, egyelőre ott is az látszik bebizonyosodni, hogy a sok pénz csak a Premier League-ben egyenlő automatikusan a sikerrel, míg a Birmingham, a QPR és a jelenleg páratlan győzelmi sorozatot produkáló Hull azt mutatták meg, érdemes bízni a menedzserekben a gyenge rajt után is – az ősz elején még mindhárman a kiesőzóna környékén tanyáztak. Most viszont kis szerencsével és az eddigi sorozat folytatásával akár még fel is juthatnak, mint ahogy az említetteken kívül még a szintén jó formába lendült Bristol City is bekúszhat az első hat hely valamelyikére.
A kiesőjelöltek csatája kissé háttérbe is szorul így. Most úgy tűnik, az Ipswich és a Reading jelentős hátrányba került, de könnyen lehet, hogy még valahogy ki tudnak mászni a gödörből, miközben felfelé egészen a 17. helyezett Prestonig öt másik csapat is bajba kerülhet. Itt is igaz, hogy nincs egyértelmű esélyes, mert bár az Ipswichnél szörnyen elrontották a nyári átigazolási időszakot, még mindig nem tűnik annyira gyengének az a keret, mint mondjuk a Boltoné vagy a Rotherhamé. Lesznek tehát izgalmak a táblázat alsó felén is.
Egyedül a 16. Sheffield Wednesday az, amely a tabella alapján nagyjából egyenlő távolságra van a kieséstől és a rájátszástól – bár most, hogy Steve Bruce-t szerződtették edzőnek, még ott se tettek le egy erős hajráról. Igaz, Bruce egy előre lekötött családi nyaralás miatt (!) csak februártól veszi át a klubot, így inkább már a következő szezonra építkezhet reálisan.
Nevek, amiket érdemes megjegyezni
Végül még egy érv a Championship mellett, hogy itt láthatók a jövő sztárjai. Egészen biztos, hogy a most itt vitézkedő fiatalok közül néhányat jövőre már a Premier League-ben láthatunk – sőt, ha a hírek nem túloznak, van köztük olyan, aki csak kölcsönben van a másodosztályban, és az anyaegyesülete már jelenleg is fontolgatja a visszahívását. Harry Wilson például elképesztő szezont fut a Derbynél, fantasztikusan nagy gólokkal, pedig a 22 éves szélső a Liverpool játékosa. A nála egy évvel fiatalabb Harvey Barnes pedig a Leicester futballistája, viszont a West Brom színeiben hétről hétre bizonyítja, hogy hatalmas tehetség. Meg kell még említeni a kiemelkedő kölcsönjátékosok közül a góllövőlistát holtversenyben vezető Tammy Abraham nevét (Aston Villa), aki Chelsea tulajdona, hasonlóan a Derby játékmesteréhez, Mason Mounthoz.
De nemcsak a kölcsönjátékosok között érdemes keresgélni: a Leeds 18 éves szélsője, Jack Clarke például a szezon egyik nagy felfedezettje, még úgy is, hogy csak egy-egy félidőket kap egyelőre. Nem véletlenül kerülgetik már az élcsapatok, akárcsak a Norwich vele egykorú jobbhátvédjét, Max Aaronst, vagy a Hull gólerős szélsőjét, Jarrod Bowent, nem beszélve a Blackburn szintén termékeny középpályásáról, Bradley Dackről. Lehet, hogy jövő ilyenkor már jóval ismertebb lesz a nevük, de ha esetleg mégsem, akkor továbbra is ilyen remek meccseken vehetnek részt, mint amilyenekhez az idei Championship-szezonban van szerencsénk.
Ebből az idényből még húsz forduló van hátra, mondani sem kell, hogy ennyi idő alatt rengeteg további fordulatra van lehetőség, de hogy kik fogják a legjobban bírni a maratonfutást, arról lövése sincs senkinek. És pont ez a legjobb az egészben.
Borítófotó: Matthew Lewis/Getty Images
