Foci

A magyar futball sírba viszi a tudását

Ferenczi Attila
Ferenczi Attila

2018. 09. 23. 07:05

Sisa Tibor nemrég megjelenő labdarúgó szakkönyve egyfajta magyarázatot ad arra, miért beteg a magyar futball?
Korábban a témában:

A napokban került a könyvesboltokba Sisa Tibor, az MLSZ Edzőképző igazgatóhelyettesének új labdarúgó szakkönyve.  A „Döntésképesség és a kreativitás fejlesztése a labdarúgásban” címmel megjelenő kiadvány rámutat arra, valójában, miért is tart ott a magyar futball, ahol.

Sisa második szakkönyvével arra a Magyarországon az utóbbi évtizedekben megoldhatatlannak tűnő problémára ad választ, módszertani útmutatót, hogyan kell játékosegyéniségeket fejleszteni, felnevelni. Olyan futballszakmai alapvetéseket rakott le az edzői társadalom asztalára, amely akár felzárkózásunkat is elősegíthetné a világ élvonalához.

A könyv érdekessége, hogy az innovatív tartalom – a szöveg mellett 2500 gyakorlati videó QR kódba ágyazva – összessége nem a szerző íróasztal mellől kigondolt futballvíziónak könyvbe foglalása, hanem 25 évvel ezelőtt megírt diplomamunkájának és az időközben felhalmozódott gyakorlati és elméleti tapasztalatainak az egységes formába öntése.

A futballválság alfája és omegája

A magyar futballválság számos politikai, gazdasági összetevője mellett az egyik fő oka annak az edzői gondolkodásnak a megváltozása, amely hajdanában létrehozta a magyar futballkultúrát.

A magyar edzői kar 1961 környékén váltott irányt. Az addig képviselt szintetizáló futballgondolkodást felváltotta az analizáló, amely végeredményeként mára elmondhatjuk magunkról, hogy a karakteres futballkultúrák közül a magyar az egyedüli, amely lényegét tekintve kihalt, ráadásul úgy, hogy önmaga számolta fel hagyományait.

Ennek láthatjuk az eredményét napjaink utánpótlás képzésében, amely végső soron a hétvégi bajnoki felnőtt mérkőzések színvonalában ölt testet. Lassan 50 éve keressük a kiutat, de nemhogy az utat, de még az irányt sem tudtuk eddig eltalálni. Megfogalmazott cél nélkül csak bolyongunk a futballtérben.

Széchenyi óta tudjuk, hogy „Egy nemzet ereje, a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.”

Ezt lefordítva a labdarúgásra: egy futballnemzet játékereje, a kiművelt szakemberfők sokaságában rejlik.

Széchenyi a 19. században felismerte, hogy a tudást nem egyéni, hanem szervezeti szinten kell értelmezni. Ehhez képest a magyar futball nagyjából a fent említett időpontig, az ’50-es évek végéig tekintett egységesen a futballunkra, azóta azonban egyre inkább egyéni szinten beszélünk róla, értelmezzük. Mára a magyar futball szinte minden szereplője, játékos, edző, menedzser, sportvezető – tisztelet a kivételnek – saját egzisztenciális kérdéseként tekint e játékra, ezért az egyén tudásából a futballközösség semmit sem profitál, semmit sem hasznosít.

A tudás megvan, csak éppen a sírba száll

Visszakanyarodva Sisa Tibor könyvéhez, felmerül a kérdés, hol tarthatna a magyar futball, ha;

  • a szerző még ma is innovatívnak számító futballgondolatait az alap, a 25 évvel ezelőtti szakdolgozat megírását követően betette volna a közösbe?
  • Ha a magyar futball dokumentálta volna a legnagyobb edzőinek sportággal kapcsolatos gondolatait, tapasztalatait, szakmai téziseit?

A magyar labdarúgás legnagyobb problémáinak egyike ugyanis épp az, hogy edzőlegendáink évtizedek óta sírba viszik a tudásukat.

Guttmann Béla, Bukovi Márton már szerkesztette a könyvét, amikor meghalt. A közelmúltban távozó Verebes Józsefre, és Kovács Ferencre még az utolsó mohikánként tekintettünk abból a generációból, akik érdemben tudtak beszélni a magyar tradícióról, saját szakmai könyvük azonban nekik sincs.

Ahogy kérdés az is, hol vannak a magyar futballért állítólag élő-haló, abból évtizedekig élő, de már visszavonult edzők rendszerezett gondolatai, hogy tapasztalataikból profitálni tudjanak a jövő szakemberei? Szövetségi kapitányaink közül 1988-ban Mezey Györgynek jelent meg könyve, majd Bicskei Bertalannak 1998-ban az első, és halála előtti évben, 2010-ben a második szakkönyve is boltokba került.

De hol van Garami József, Egervári Sándor, Csank János, Mészöly Kálmán, Gellei Imre, Rákosi Gyula  stb. gondolata, hogy csak ez elmúlt évek legeredményesebb edzői közül említsek pár nevet. Ehhez képest Carlo Ancelottinak már két szakkönyve jelent meg magyarul, ahogy Diego Simeonénak is anyanyelvünkön olvashatóak már a futballról, játékos-, és csapatépítésről alkotott gondolatai.

Ha a magyar képzési rendszer végeredménye hétvégente nem szolgáltatna elegendő bizonyítékot, úgy akár e tény is elegendő ahhoz a markáns állításhoz, miszerint

a magyar futball válságának egyedüli felelőse a magyar edzői társadalom. Épp ezért az is igazság: csak a magyar edzők azok, akik ki tudják rángatni a mocsárból futballunkat.

A sok szakmai innováció mellett, ez a legfőbb tanulsága a Sisa Tibor remek könyvének. Bár egészen biztosan nem tévedhetetlen a szerző, más módszerekkel is lehet sikert elérni, de ő legalább összegyűjtötte, rendszerezte és megosztotta a tudását, amelyhez innen kezdve ki-ki tetszése szerint szabadon hozzáférhet, kipróbálhatja, alkalmazhatja a gyakorlatokat, vagy éppen hozzátehet, elvehet belőle.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó: Csanádi Márton / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Tüntetés a nagykörúton

A rabszolgatörvény ellen tiltakoznak több ezren.

Élő videó: Tüntetés a nagykörúton