Foci

Itt egy válasz arra, miért beteg a magyar futball?

Ezt a kérdést már Végh Antal is feltette 1974-ben. Azóta is aktuális. Eközben az MLSZ épp most küldte el az edzőképzésért felelős személyt. Ő volt 19 év alatt a hatodik. Azaz átlagosan három évente változtatunk irányt.

Az edző a játékosra mutogat, a játékos a vezetőre, a vezető a szponzorokra és az újságírókra, az újságíró az edzőre és ezzel a kőr be is zárult. Minden szereplő a másikban látja a hiba okát, miközben a valódi tettes, köszöni szépen jól van.

Jámbor László (MLSZ ex-Szakmai Igazgató) hozta be Magyarországra az antropológusok azon tanítását, melyben azt vizsgálták, hogy egy adott népcsoport minek köszönheti fennmaradását és sikereit.

Így a siker tényezői a következők:

  1. kultúra
  2. technológia
  3. organizáció.

A Miért beteg a magyar futball? kérdésre a válasz egyértelmű, hiszen csak azt kell megvizsgálnunk, mi hiányzik a siker tényezőiből?

Azért beteg a magyar futball, mert kihalt a futballkultúra.

A kultúra értelmezések és szokások rendszere, gondolati termék, melynek létrehozói a labdarúgásban a játékosok és az edzők.

Az edző képzi a játékost, míg az edző futballgondolkodását az edzőképzés állítja be.

Vagyis futballmélyrepülésünk valódi oka az edzők futballgondolkodását beállító tanintézmények, konkrétan:

  • 1961-től a mai napig a TF és társintézményei, valamint
  • 1997-től az MLSZ Edzőképző Központja.

Minden más, amire előszeretettel hivatkoznak a futballrésztvevők, hogy „nincs pénz, nincs pálya, korrupt a vezető, link a játékos, nincs gyerek, ostoba az újságíró”, a folyamatot erősíti, vagy gyengíti, vi. katalizátorként vesz részt a folyamatban és nem okként.

Vagyis csűrhetjük-csavarhatjuk a dolgot, futballfejlesztésünk legfontosabb szegmensének az edzők képzésének kellene lennie, megelőzve minden más területet.

A dolog azért is paradox, mert az edzők elbutulása okozta a magyar futball mélyrepülését, de csak az edzői társadalom az, amelyik saját maga hajánál fogva kirángathatja futballunkat a gödörből.

Az UEFA rendszerű edzőképzés bevezetésekor – 1997-ben – Mezey György felismerte a TF tarthatatlan minőségű oktatását és szó szerint keresztül verte, hogy az edzőképzés az MLSZ hatáskörébe kerüljön.

Azonban Both Józseffel együtt elfelejtették végrehajtani az UEFA azon ajánlását, hogy az általa know-how-ként átadott tudást illesszék a magyar tradícióhoz. Egészen egyszerűen azért, mert Mezey leragadt Puskás személyénél és a magyar futballhagyományokat azonosította Puskással, miközben Puskás egy élő kultúra végterméke volt és nem maga a kultúra eszmerendszere.

2006-ban menesztették Mezeyt, majd 2007-ben jött a németes gondolkodású Bicskei Bertalan, aki kiadta a jelszót, arccal a magyar tradíció felé, miközben nem megfelelően definiálták annak lényegét.

Bicskeit Prukner László váltotta a poszton, aki nem irányt, csak alternatívákat mutatott a magyar edzőknek, akit pont Csányi Sándor jelenlegi elnök menesztett 2010-ben, hogy újra teret kapjon Mezey György.

Mezey színre lépésekor elmondta, hogy rombolás volt a magyar futballban, amíg ő nem volt jelen és majd megreformálja a képzést. Minderre két  éve volt, mert lejárt szerződését az MLSZ elnöksége nem hosszabbította meg.

szalai lászló (szalai lászló, )
Szalai László jó úton idult el, de a munkát nem fejezhette be (Fotó: MTI

Jött az új erő Szalai László, aki friss lendületet hozott az edzőképzésbe, több újdonságot vezetett be, minek következtében megpezsdült a szakmai életünk.

Noha Szalai öt évre tervezett, ennek ellenére friss hír, hogy három év után érdemei elismerése mellett, nem tartanak igényt a munkájára, és a Puskás Akadémia szakmai igazgatói posztján folytatja karrierjét.

A kérdés az, hogy ki és mi jön helyette?

Ki az, lesz-e olyan egyáltalán, aki felismeri a valódi problémát, miszerint a kihalt futballkultúrát kéne újraéleszteni?

Mert ha német szakembert hoz Bernd Storck, akkor fennáll az a probléma, hogy – hiába a kiváló külföldi tudás és futballgondolkodás -, nem ismerik azt az eszmerendszert és magyaros futball-gondolkodásmódot, amely sikert – sikerre halmozott 1900 és 1970 között.

Storck nem kultúrában gondolkozik, hiszen ő egy élő német futballkultúrába született bele, így ő kultúra létét természetesnek veszi, vagyis annak hiányát – mint legfontosabb fejlesztési tényező – fel sem ismeri, hiszen a sajátjának része.

Amíg a magyar edzők stílusban gondolkodtak, stílusedzők voltak, addig a németek, angolok, olaszok, hollandok játékkoncepcióban gondolkodnak, aminek következménye a stílus. Így áll fenn az a szakmai probléma, hogy a németek, így Storck is, majdhogynem azonosítja a stílust a játékrendszerrel, minek következtében stílusedző-képzésről nem fogunk tudni beszélni. Pont arról nem, ami elvárható lenne az új edzőképző vezetőjétől.

Egyébként pont ezen elvárható szakmai irányt támasztja alá az akadémiákat értékelő Double Pass ajánlás is, aki azt mondja az Akadémiáknak:

  1. Teremts a saját környezeted identitására szabott klubkultúrát!
  2. alakíts ki egy rád, vagy a tradícióidra jellemző játékstílust.

Ez a szakmai ajánlás viszont STÍLUSEDZŐKET követel meg, pont olyat, ami ma nem is létezik. Egészen egyszerűen azért, mert edzőképzőink nem ilyen edzőket képeztek.

Ha Storck magyar szakemberben gondolkodik, akkor viszont nagyon szűkösek a választási lehetőségek.

Hiszen az új edzőképző vezetőnek nyelveket kéne beszélnie, kellene MLSZ-munkatapasztalattal rendelkeznie, tanári diplomával kéne rendelkeznie és komoly oktatási, edzői tapasztalat is elvárható lenne tőle.

Mezey már nyugdíjas, akárcsak Garami József, Prukner Lászlót Csányi Sándor küldte el 2010-ben, noha a TF-n keresztül jelenleg is részt vesz az oktatásban. Sisa Tibor felel meg még a kritériumoknak, aki esetében kérdés az, hogy érdekli-e a történet, vagy egyáltalán az MLSZ-t érdekli-e őt?

Ezzel a kőr bezárult.

És itt jutottunk el oda, hogy edzőképzésünk, mint a futballfejlesztés legfontosabb szegmense nem tud kellő számú alternatívát felmutatni arra, hogy ki vegye kézbe saját sorsának irányítását, mert futballértelmiségi rétegünk felmorzsolódott az elmúlt évtizedekben. Hiszen Mezey Györgynek, aki az elmúlt pár évtized edzőképzéséért volt felelős, fontosabb volt az edzők mély butaságban tartása, mint az értelmiségi réteg fejlesztése, mert így tudta saját bronzszobrát felépíteni.

Ami bizton állítható.

  1. Az UEFA rendszerű edzőképzés megállította leszakadásunkat a világ futballjától, de nem tudta azt az áttörést elérni, amit pl. Izland, Belgium, Németország esetében elért.
  2. Bárki lesz az új vezető, az UEFA rendszerű edzőképzés szűk 19 éve alatt immáron hatodszor fogják átírni az oktatási anyagot, ami semmiféle kontinuitást nem sugall. Értsd: az edzők oktatása során, mindenki mást tanult, attól függően, hogy éppen ki volt a vezető oktató.

Nem is csoda, hogy ettől

káosz van a magyar edző agyában.

Miközben csak annyit kell tenni szervezési oldalról, hogy be kéne vezetni a tudásmenedzsmentet, a tudást szabaddá kéne tenni, hogy ahhoz bárki szabadon hozzáférjen, elvehessen belőle és hozzá tehessen.

Az edzőképzésnek nem úgy kell működnie, mint az elmúlt 60 évben, hogy mindig egy szűk elit tudása jelenik meg a képzésben és nem az iparági tudás. Még odáig sem sikerült eljutni, hogy a TF képzése szinkronban legyen az UEFA rendszerű edzőképzéssel.

Mert minden ellenkező híresztelés ellenére, a tudás ma Magyarországon rendelkezésre áll, csak mindez szórvány alakban jelenik meg. Elszigetelt tudáscsoportok vannak, akiknek a tudásából futballiparágunk semmit sem profitál.

Jó lenne, ha végre élnénk egyszer a változtatás lehetőségével és nem sajátságos érdekviszonyok mentén születnének a futballfejlesztési döntések. Mert kétségtelen, hogy Storck sikeres szövetségi kapitány, de a futballkultúra újjáépítése mindennél fontosabb feladat és ez ügyben még – sajnos – a felismerésig sem jutott el.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik