A labdarúgás eszmei fejlődését – leegyszerűsítve – mindig is a futball két alapvető megjelenési formája, a játék és a küzdelem kölcsönös egymásra hatása serkentette. Amíg a 20. század elejétől az “örök ellenfél” Ferencváros a futball küzdelmi jellegéből építette futballfilozófiáját, addig az MTK-nál mindig is a labdarúgás játék szegmensét hangsúlyozták.
A kék-fehérek futballtörténelmük évtizedei alatt azonban többször letértek erről az útról, vagy azért, mert a nemzetközi trendek nem preferálták a játékot (követelményrendszer időszaka), vagy azért, mert az éppen kinevezett MTK edző nem ismerte fel a klub hagyományait – mint például korábban Lakat Károly, vagy nemrég László Csaba.
Az MTK csapata pont a Lakat időszak alatt, az 1960-as évek közepétől masszív mélyrepülésbe kezdett, hiszen inkább az NB I középmezőnyének alján tanyázott, minthogy a bajnoki címért küzdött volna.
Várszegi éra jutalma
Az évtizedes középszerűségből és az 1994-es kiesést követően az NB2-ből Várszegi Gábor rángatta ki a kék-fehér alakulatot, aki 1995-ben az egyesület tulajdonosává vált. A kor egyik leggazdagabb üzletembere stabilizálta a csapat pénzügyi hátterét és komoly futballfejlesztésbe kezdett, aminek középtávon a magyar futball is hasznát látta.
A szakmailag belterjes és szellemi nihilt árasztó magyar labdarúgásba akárcsak a hőskorban, amikor 1914-es harmadik bajnoki cím megnyerése után új edző, az angol Jimmy Hogan érkezett a csapathoz és reformálta meg a futball, 1999-ben egy másik külhoni szakember, Henk ten Cate holland mintára rakta le az új, a századelejire hajazó MTK futball-filozófia alapjait.
- A később a Barcelonánál, Ajaxnál és a Chelsea-nél is dolgozó edző oktatta le először az NB1-ben a Nyugat-Európában akkor már évek óta alkalmazott aktív területvédekezést.
- Az MTK volt az első, aki játékosmegfigyelő hálózatán keresztül, tudatosan csábította magához a legjobbnak vélt utánpótláskorú játékosokat.
- A kék-fehérek voltak az elsők, aki 2001-ben beindították saját futballakadémiáját.
- Az MTK abban is újító volt, hogy elsőként vállalata fel annak kockázatát, hogy döntően saját nevelésű játékosokkal töltse fel felnőtt csapatának keretét.
Várszegi ezzel mintát mutatott a többi magyar klubnak is, akik pár év késéssel léptek ugyanezen útra.
MTK akadémia
Mégis, jelenleg a saját, kiemelt állami támogatásban részesülő akadémiájára támaszkodó csapatok közül az NB I-ben első helyen áll a Honvéd, harmadik a Vasas, negyedik a Haladás – a kilencedik Debrecent azért nem említjük itt, mert elvétve találni benne saját nevelést – és leggyengébb, a tizedik, a kiesés ellen küzd a hajdanában úttörő szerepet betöltő, „az arccal a saját utánpótlásképzés felé” gondolat elterjesztésében utat mutató MTK.
Fontos azonban megjegyezni, a nevelő kluboknál a tabellán aktuálisan elfoglalt pozíció mindig csak egy pillanatkép. Az alulról felfelé áramló utánpótlásban időszakonként lehet több, vagy éppen kevesebb bevethető tehetség, ezért azok a klubok, amelyek alapvetően saját utánpótlásukból építkeznek szélsőséges eredményekre, sorozatokra képesek. Az MTK 2016 nyarán például meglepően sok, kilenc saját nevelésű játékost dobott mély vízbe.
Míg a védelmet inkább rutinos külföldi és saját nevelésű játékosok alkotják, addig a középpályán Kanta József és a visszatérő Nikházi Márk mellett a Vogyicska, Korozmán, Borbély, Katona, Szabó, Schafer első bálozó hatosfogatnak kellene felelnie a játék ritmusáért, a csatárok helyzetbehozásáért.
Az MTK támadóinak kvalitását leginkább az jellemzi, hogy még mindig Torghelle Sándor felel a gólokért. A képességbeli hiányt az is mutatja, hogy a kapusokon, és a védelem tengelyén kívül ebben a szekcióban található még idegenlégiós – Ramos, Martínez, Kolomoec -, de sem ők, de még az újak közül Varga, Takács, Gera sem képes megközelíteni egyelőre azt a teljesítményt, hatékonyságot, mint amit a 34 éves “Air Sanyi” felmutat.
Ebből következik az is, hogy az elmúlt 16 év alatt, talán az első agárdi fecskék, Kanta – ő csak itthon egyéniség, de kétségtelenül az – Juhász Roland, és tán még az 1989-es születésű, azaz már 28. éves Németh Krisztián kivételével egyetlen igazi játékosegyéniséget sem tudtak kitermelni.
Hova tűnt az egyéniség, a csel?
Olyanokat, akik nemzetközi szinten is elismert labdarúgókká válhatnak, amilyeneknek hajdanában a Hungária körúton felállva tapsolt a közönség. Míg az akadémiai korszak előtt a csapatot individualisták jellemezték Sándor Csikar, Becsei József, Illés Béla, addig évek óta ugyan a magyar átlagnál jobban képzett, de inkább szürke, sablonmegoldásokat választó futballisták alkotják a gárdát.
Amíg hajdanában a csapat stílusjellemzője a „gyors, sokmozgásos, változatos, helycserés támadó játék” volt, addig ma a pozíciót tartó állófutball jellemzi az MTK játékát, ahol jobbára csak a labda környezetében lévő játékos hajlandó megmozdulni támogató játékra.
Pillanatképen rögzített példák erre az MTK-Mezőkövesd meccsről:
A második képek látható, hogy miközben Poór Patrik, a baloldali védő pozíciójában vezeti a labdát, csak egy játékos próbál támogatólag mozogni, a többi az MTK-s áll. Holott Verebes József, a Mágus, a korábbi MTK edző, már a ’80-as években megmondta,
Úgy tűnik tehát, az MTK akadémiai oktatása során csak részben vette át a hollandok képzési filozófiáját – „pozíciós játékkal hozz létre 1:1 elleni helyzetet, mert a labdás támadó játékost úgy képzem ki, hogy bárkit ki tudjon cselezni 1:1-ben” -, vagy menet közben, mint a népmese átalakult az, mert a csapat manapság a mérkőzései során jobbára a pozíciós játékot alkalmazza, az 1:1 elleni kicselezést elvétve.
Példa rá a múlt hétvégi DVSC-MTK meccs (0-0). Miközben a szerdai, szintén 0-0-ra végződő Bacelona-Juventus meccsen azt láttuk, hogy Neymar egymaga 20 cselkísérletet mutatott be – 13 sikeres -, addig az MTK-nak az egész csapatnak együttvéve volt öt cselkísérlete – kettő sikeres – a DVSC ellen. De ezek közül egy sem akadt olyan, ahol a támadó túljutott a védőn, megindult a kapu felé, hanem a csellel vagy lövőhelyzetet, vagy beadó pozíciót harcolt ki.
Ami a legszörnyűbb, a statisztika azt mutatja, az értő szem azt látja, az MTK akadémián nevelt játékosainak az agyában nincs is benne a csel. Gyerekkorban még lehet benne volt, de valahol elveszett, mert immár jószerivel csak akkor nyúlnak ehhez az ősi, a támadó harmadban zajló játék sava-borsát adó fegyverhez, ha a szituáció véletlenül rákényszeríti őket.
Az MTK-nál a játékosok képzése során feltehetőleg hiányzik a cselek funkcionális felhasználásának az oktatása, mert ha a játékosok megkapták volna a megfelelő képzést és az utánpótlás mérkőzéseken ehhez elengedhetetlen edzői támogatást, akkor minden meccsen látnánk egy-egy olyan szólót, mint amit Illés Béla mutatott be anno szép számmal.
A Hungária körútiak úgy tűnik, valahol, valamit elrontanak, mert az akadémiai működésük elmúlt tizenhat éve alatt nemhogy Illés Béla, de azt megközelítő szintű játékost sem tudtak kinevelni a magyar futballnak.
Ennélfogva hat fordulóval a bajnokság vége előtt az MTK-ért rajongó szurkolók azt látják, hogy csapatuk a tizedik helyen áll – igaz, legalább három pont előnye van a 11., már kieső helyen lévő Diósgyőrrel szemben. Még.
Mert míg az MTK a bajnoki hajrában sorrendben a Videotonnal, az Újpesttel, a Ferencvárossal, a Honvéddal, Pakssal kell megküzdenie, addig a DVTK-nak sokkal kedvezőbbnek tűnik a sorsolása – Paks, Vasas, Gyirmót, Mezőkövesd, Debrecen.
A két csapat sorrendben ötödik meccsét bő egy hónap múlva, május 20-án, az utolsó előtti fordulóban pont egymás ellen játssza. Jelen állás szerint úgy tűnik ekkor, és az új Hidegkuti Sándor Stadionban lesz a kiesési rangadó.
