Hogyan értesültek Arséne Wenger távozásáról?
Gábor: Twitterren megláttam, hogy „Merci Arsene”. Először nem igazán hittem el, rögtön telefonáltam, egyik barátomat hívtam a másik után és csak annyit tudtam mondani nekik: Baszd meg, megtette. Aztán elakadt a szavam.
Imre: Gábor felhívott, és felolvasta a hétmondatos közleményt. Szomorú voltam, de elfogadtam. Az időzítésen csodálkoztam, de azt hittem, jobban megvisel majd a hír.
Peet: A párom telefonon közölte velem, hogy Wenger lemondott. Nem hittem el. Persze tudtuk, hogy ez egyszer bekövetkezik, de péntek délelőtt a semmiből váratlanul ért a bejelentés. Igazából még most is csak találgatni tudjuk, hogy mi történt, nagyon sok ellentétes információt lehet hallani.
Azt nem tudják elképzelni, hogy kirúgták?
Imre: Szerintem kirúghatták, neki is vannak főnökei, ő egy alkalmazott.
Gábor: David Dein nyilatkozata szerint már tavaly menni akart, mert elege lett abból, hogy nincsen egység a szurkolók között. A WBA ellen egy repülőgép ment el a stadion felett, ami egy „Wenger Out” feliratot húzott maga után. Az ArsenalFanTV stábtagjainak a saját szurkolóink mentek nekik, tettlegességig fajuló konfliktusok voltak a drukkerek között. Wengernek nagyon is számít, hogy milyen hangulat van a stadionban. A Manchester City elleni kupadöntő után pedig eltűnt a nézők fele, és ez vízválasztó lehetett, ott sok mindenkiben eltört valami. Azt pedig már sem ő, sem a klub nem engedhette meg magának, hogy félig üres stadionban játsszuk le a meccseinket.
10 éve nem nyert bajnokságot a klub, emiatt távozik?
Peet: Nem hiszem, Wenger azt elfogadta, hogy az emberek nagy része már nem áll mögötte, de azt nem, hogy nem tudna trófeákat nyerni. Szerintem az eredménytelenség miatt magától nem menne.
Gábor: Az eredménytelenség relatív. 22 év alatt az idei hatodik hely lesz a legrosszabb eredménye. Ma már azt nem értékelik, hogy öt év alatt megnyert három FA Kupát.
Imi: A fociban is már mindig azonnal kell a siker. 10 éve nem nyertünk bajnokságot, rendben. De Liverpool vagy a Tottenham mikor nyert? Ha feljön a téma, hogy az Arsenal 10 éve nem nyert semmit, akkor azt válaszolom, dehogynem, három FA Kupát. Mintha az nem számítana, ezen a hozzáálláson csak nevetni tudok.
Nick Hornby, a Fociláz szerzője is írt Wenger távozásáról. Szerinte az idősebb generáció joggal isteníti Wengert, de a fiai már nem Bergkampot, Pirest, Henryt látták, hanem Senderost, Squillacit, Djourout és Jenkinsont. Egy idő után már nem lehet a múltból élni.
Gábor: Hornbyé is csak egy nézőpont. Az Arseblog egyik fiatalabb szerkesztője például arról értekezett, hogy az apja négy éves korában vitte ki az első Arsenal meccsére, így ő Wenger mellett nőtt fel.
Peet: De az is más, mert sok gyerek már tényleg nem láthatta a csúcson lévő csapatot.
Imi: Vannak nagy skalpok, nyertünk azért kupákat, de mindig várjuk a következőt. Voltak kitűzött célok, csak soha nem értünk oda, ebből lett elege az embereknek. Ma már nyerni kell. Most a Spurs és a Pool van hasonló helyzetben, mint amiben mi voltunk az elmúlt 10 évben. Az állandó Bajnokok Ligája-szerepelés már sikerként van elkönyvelve, amiért Wengert egyébként 10 évig konkrétan kiröhögték, de kupákat kell nyerni. Ha ezt nem teszik meg a csapatok, akkor a szurkolók kudarcként élik meg a teljesítményt.
Mikor kezdődött a rajongásuk?
Peet: Nekem 2006-ban, akkor voltam 12-13 éves.
Peet: Az biztos, hogy 8 évig nem láttam kupát nyerő Arsenalt.
Imi: Én Bergkamp miatt kezdtem el figyelni az Arsenalt, nekem ő volt a csúcs. Aztán megragadtam a csapatnál.
Gábor: Ugyanaz történt nálam is, mint Iminél, ezért is költöztünk össze hamar, és azóta is együtt élünk.
Wengeresek vagy arsenalosok?
Peet: Elsősorban arsenalosnak mondanám magam. Szeretem Wengert és tisztelem, amit elért, de a szakmámból fakadóan azért próbálok kritikus is lenni vele szemben.
Imi: Mindenki arsenalosként kezdi, de én inkább már Wenger-szurkoló lettem. Az élethez és futballhoz való hozzáállását nagyra becsülöm. A legtöbb játékos kiemeli a nyilatkozataiban, hogy mennyit tett hozzá Arsene az életükhöz, és mi szurkolók is hasonlót érzünk.
Soha nem szidta a játékosait, nem bontott szerződést sérült focistával. Diaby éveken keresztül sérüléssel küszködött, de nem tette utcára. Wenger fair play-játékos. Szép focit játszott, van egy filozófia mögötte, emellett pedig másokért dolgozott, és ez hatalmas emberi erény.
Peet: Ferguson és ő volt az utolsó klasszikus menedzser, akik egymagukban kézben tartották az egész klubot. Wenger minden edzésen ott volt, még a stopperórát is ő nyomkodta. Vezetésmániás lett, kicsit talán ez is okozta a vesztét. Forradalmárból lett egy tisztelt, de inkább csak megtűrt bútordarab, akit mindenki szeret, de kicsit már a molyok rágják.
Gábor: A jelenlévők mindig kivételek, de én nagyon szívesen felpofoznám egy döglött vidrával azt, aki ezt a két dolgot külön választja. Nincs ilyen.
Azt nem érezik, hogy elhaladt mellette a foci?
Peet: Dehogynem. Ma már minden edző centire kimér mindent, miközben Wenger még mindig azt sulykolta a játékosaiba, hogy egyéniségek, és kreatív improvizációra tanította őket. Ez lehet, hogy működik a világ legjobb játékosaival, Madridban például, de az Arsenalnál nem biztos. Érdemes megnézni a Manchester City edzésvideóit, Guardiola centire pontosan mutatja meg Sterlingnek, hova kell állni.
Biztos találkoztak már azzal a kérdéssel, hogyan lehet ennyire rajongani egy olyan csapatért, amelyik több ezer kilométerre játssza a meccseit?
Imre: Az internetnek köszönhetően ma már nincsenek korlátok, minden meccset, minden nyilatkozatot látunk, ráadásul járunk ki meccsekre. Most is kint leszek Wenger utolsó hazai meccsén.
Gábor: Több barátommal, akik egyébként szintén Arsenal- (vagy Lukas Podolski-) drukkerek, rendszeresen látogatjuk a III. Kerületi TVE meccseit, ez persze nagyban köszönhető a helyben frissen készített rántott húsos szendvicsnek is.
Volt olyan pillanat, amikor azt érezték, hogy jobb, ha Wenger megy?
Imi: Nem. Azt várom, hogy kinevezzék Luis Enrique-t és Wenger októberben visszatérjen.
Peet: 2017 tavasza a mélypont nekem, a Bayern München elleni 10-2-es kiesés.
Gábor: Ahogyan egy barátunk mondta tűéles helyzetfelismeréssel:
Mi jön a Wenger-korszak után?
Gábor: Armageddon.
Imre: Kit érdekel?
Van olyan edző, akit el tudnának fogadni?
Peet: Ha nem Luis Enrique-nek hívják, akkor lehet. Enrique lehet, hogy rövid távon jó lenne, de azt nem tudom elképzelni, hogy egy csapatot fel tudna építeni. De az biztos, hogy ennyi ideig már senki nem marad a klubnál.
Imi: Nekem nem számít. Nem akarok edzőket. Sem Diego Simeonét, sem Luis Enrique-t, sem Carlo Ancelottit.
Gábor: Kizárt, hogy nincs meg az új edző, az nem ez a klub lenne. Elsősorban Guardiolát tartanám alkalmasnak arra, hogy átvegye ezt az örökséget, de hát egyrészt erre jelenleg nincs esély, másrészt nálunk nem is kapna olyan büdzsét, mint eddig mindenhol.
Imi: Ő a gazdag ember Wengere.
Hogy jutottak el az Útwenger blogtól odáig, hogy az Ankertben több mint 1000 Arsenal-szurkolóval nézték a kupadöntőt, csináltak egy saját ruhamárkát, és nemsokára megnyitják a KNOWS-t a VII. kerületben?
Imre: Már a legelején is fontosnak tartottam, hogy az embereket kimozdítsuk a fotelből és 3D-ben is elkezdjük építeni a közösséget. Ebből lettek kezdetben a májusi szezonzáró bulik, 80-120 fővel, aztán 2014-ben ott álltunk egymással szemben Gáborral az Ankertben, miközben 1200 szurkoló volt a helyszínen, és kérdően néztünk egymásra, hogy ezt itt tényleg mi hoztuk össze? A PeCsában már 1600 fő felett voltunk, bár az a rendezvény szempontjából nem volt egy sikersztori.
Gábor: Nagyot álmodtunk és nagyot buktunk.
Peet: Akárcsak Wenger.
Gábor: Peet, megöllek!
Miért lett az Útwengerből KNOWS?
Gábor: Egyrészt nem lett, mert még mindig megvan, csak most parkolópályára tettük addig, amíg nem nyitjuk meg a helyet. Jelenleg egy brandet építünk, és bár nem hiszem, hogy az Arsenal-szurkolókba túlzottan is sulykolni kellene még a KNOWS eszméjét, de ezt 8 éve szakadatlanul csináljuk, most már nem tudunk leállni ezzel. Nem is akarunk. Hosszú egyet nem értés után tavaly végül sikerült fuzionálnunk magunkat a hivatalos magyarországi Arsenal szurkolói klubbal, az Arsenal Hungary-vel, így most már közösen építgetjük tovább azt, amit eddig külön-külön tettünk. Ilyen hosszú és sikeresnek mondható előjáték után pedig nem lehet más a következő lépésünk, mint egy saját szurkolói törzshely. Sokszor elmondjuk, de csakis azért, mert igaz: végtelenül büszkék vagyunk azokra az emberekre, arra a közösségre, aminek és amiért dolgozunk. Tartozunk nekik annyival, hogy az online platform után egy kézzel fogható helyszínen biztosítunk nekik egy felület a rajongásukhoz, ami egyben a mi szenvedélyünk is. És azt talán mondani sem kell, számunkra mennyire fontos az, hogy Arsene Wenger elmúlt 22 évének egy jól látható, gyönyörű emléket állítsunk, ahova betérve azonnal tudni és érezni fogod, miért is vagy ennek a csapatnak a szurkolója. Nem a tervezett ütemben haladunk, de csináljuk, és egy dolgot biztosan megígérhetünk: otthon leszünk.
