A francia edzőt sok mindenért szeretik kritizálni az utóbbi években. Leginkább azt vetették a szemére, hogy “már mióta nem nyert semmit”. Nos valóban: 1996 (!!) óta vezeti menedzserként az Arsenalt és bár trófeák tekintetében (11) a klub történetének legsikeresebb edzője, de ettől még valóban 2005-ben nyerte az utolsó serlegét. Egészen a tavalyi FA-kupáig, amit annak rendje és módja szerint behúzott…
A 2005-2014 közti kilenc szűk esztendőben mellesleg a klub 390 millió fontért – nem állami támogatásból, hanem színtiszta üzleti vállalkozásként – felépítette és 2006-ban átadta az Emirates Stadiont, aminek köszönhetően az elmúlt években leginkább a banki hitel vitte el a bevételt és a szurkolók szemében a sikert jelentő trófeákat. Ez idő alatt ezért nem maradt más lehetősége a menedzsernek, mint a világsztárrá felfuttatott játékosok folyamatos eladása (csak a legnagyobbak: Patrick Vieira – Juventus FC, Fabregas – Barcelona, Robin van Persie – Manchester United) mellet új tehetségek keresése és nevelése. Ennek ellenére rendre BL-t érő helyen zárt és ott a legjobb 16-ba vezette csapatát – ahogy regnálása óta minden évben. Mondjuk ez is egyedülálló…
Francis Coquelin fején a labda – ugyan csak 178 centi, mégis a levegő ura
Fotó: europress
Kissé távolról érkeztünk el e cikk és a vasárnapi Manchester City-Arsenal (0-2) főszereplőjéhez, Francis Coquelinhez, de tán érthető válik a felvezetés, ha leírjuk, Arséne Wenger az 1991-es születésű franciát, még 2008-ban, 17 évesen szúrta ki és halászta le 880 ezer fontért cserébe a francia második vonalban érdekelt Stade Laval U17-es csapatától.
A srác tudását azóta csiszolgatják Londonban. Ugyan már 2011-ben játszott Premier League meccset, de nem vert gyökeret az első keretben. Ősszel a több játéklehetőségért kölcsönadta őt klubja a Chalrtonnak, de mivel a középpálya védekező szekciójából év végén kidőlt Mikel Arteta és Jack Wilshere is, azonnal visszerandelték őt.
Nos, Coquelin december 13.-a óta nyolc meccsen lépett pályára, ebből hat győzelem mellett egy-egy döntetlen és verség a mutatója. Az utóbbi öt alkalommal kezdő voltt, ahogy a City ellen is. Wenger 4-1-4-1-es felállással lepte meg a Cityt, ahol a védelem előtti labdaszezést bízta a “zöldfülő” honfitársára. Bízott benne és Coquelin maximálisan élt a bizalommal.
Hogy ne mondjunk mást, Santi Cazorla azért tudott olyan virgonc lenni, gólt és gólpasszt jegyezni, mert mögötte biztonság volt. Emberünk hét megnyert fejpárbajt (88 százalékos hatékonyság), 38 passzt (87 százalékos pontosság), hét blokkot és megnyert párharcot tudott felmutatni. A statisztikát szerint a pályán tartózkodó 22 játékos közül ő érte el a második legmagasabb indexet és 8.8-as osztályzatot, kapott teljesítményére – csak Monreal jobb nála e téren.
A transfermarkt.co.uk jelen állás szerint háromszoros értéknövekedést realizál és 2,64 millió fontra taksálja a védekező-középpályást, de az elmúlt mérkőzéseken nyújtott teljesítményét nyilván még nem tükrözi e szám. Kell-e több érv amellett, miért tartjuk Arséne Wengert a világ jelenlegi egyik legjobb klubmenedzserének?
Szerintünk Francis Coquelin története épp elég.
