Persze, nem is biztos, hogy hálára lenne szükség ahhoz, hogy Rodrygo és Vinícius Junior együtt szerepeljen a pályán, és Xabi Alonso terveiben, inkább biztos hogy nem, mert egy 24 és egy 25 éves világklasszis közös játéka lehetne akár természetes is. A nyáron érkezett spanyol tréner azonban a jelek szerint ugyanazon a poszton képzeli el a két játékost, és csak a legritkább esetben, mások meccsvégi energiáinak megtakarítása érdekében hajlandó elnézni őket együtt: ebben a szezonban eddig ötször egymás cseréiként léptek pályára, és mindössze 35 percet fociztak társként a Realban.
Így utólag Don Michael Corleone sem elképzelhető Al Pacino nélkül és a film sem csak egyikükkel, ahogy a Real drukkerei a 2021-22-es és a 2023-24-es szezon igazán szélesvásznú drámákat hozó Bajnokok Ligája-sikereit is csak rendkívüli fantáziával gondolhatnák el bármelyik brazil nélkül. Nem is könnyű, mert mindkét sorozat utolsó szakaszában szereztek maguknak elévülhetetlen érdemeket, a negyeddöntőktől számolva ketten 15 kanadai pontot hoztak. Ráadásul, más-más felállásban, mert az első sorozatban a pálya két szélét foglalták el a leggyakrabban, a másodikban legtöbbször ékpárként futballoztak egymás mellett.
Franco Mastantuono és Arda Güler favorizálása azokon a posztokon, amelyeken Rodrygo minden további nélkül helytállhatna, két olyan futballistának okoz újabb küzdelmeket, akik már a Realnál is igazolták, méltatlan helyzetekből is képesek magukat felépíteni, csak éppen karrierjükben előrehaladva, már többször is égősort szerelve a klub stadionkarima nagyságú glóriájába, igazságosnak érezhetik-e azt, ami történik?
Vinícius Juniorban felélénkülhetnek fojtogató idők emlékei,
