A 2023-24-es szezon előtt német Dritte Halbzeit kézilabdás podcast interjút készített Emily Bölkkel, a válogatott és az FTC-Rail Cargo Hungaria irányító-átlövőjével.
A beszélgetést az Ulloi129.hu portál fordította le, így utólag már megmosolyogtató olvasni, hogy a légiós hogyan vélekedett Martin Albertsen elképzeléseiről (a szakembert a rossz eredmények miatt október elején menesztette a klub), de izgalmas látni, hogyan élte meg az előző idény nagy Bajnokok Ligája-menetelését.
A legérdekesebb rész mégis talán az volt, ahol Bölk megpróbálta megfejteni, hogyan lehetséges az, hogy a magyar kézilabda utánpótlásszinten remekel, ugyanakkor a felnőtt válogatottnak legutóbbi két-két vébén és Eb-n még a negyeddöntőbe sem sikerült bejutnia.
„Nehéz dolog egyszerű választ találni rá, mert különben már orvosolták volna, de amit én hallottam, az egyszerűen az, hogy a magyarországi rendszer egy kicsit más. Van néhány akadémia szerteszét az országban, ahol az utánpótlás játékosok ott élnek, extrém sokat edzenek… A játékosok nagyon jól ismerik egymást, gyakorlatilag együtt alkotják az utánpótlás válogatottat. Az utánpótlás válogatott gyakorlatilag 3 klub játékosaiból áll, azaz nincs szükségük sok időre, hogy megismerjék egymást, tudnak, több idejük van rendszereket, figurákat és a többit jól előkészíteni, amivel aztán mindenki mást lehengerelnek, taktikailag jobban felkészültek, mint más nemzetek” – mondta.
Ugyanakkor szerinte a skandinávok vagy a németek nagy hangsúlyt raknak az erősítésre, míg a magyarok kevésbé, így aztán amikor felnőttkorban számítana a testi adottság, ők nem tudják tartani a lépést.
A többiek jobban megtanulnak kézilabdázni, mert ők korábban talán ösztönösen játszottak, a magyarok viszont rendszerbe kötötten. Így amikor egy problémával találják szemben magukat, nem képesek közvetlenül megoldást találni.
Bölk nagy hibának tartja, hogy tapasztalata szerint a magyar fiatalok mindent feltesznek egy lapra a sportban, már akkor hanyagolni kezdik az iskolát, amikor még csak a tartalékcsapatban játszanak.
„Ez az, ami nálunk egyáltalán nem megy. Nagyon helyesen. Úgy vélem, az iskolában megtanulja az ember, mit jelent megdolgozni a sikerért, kikerülni a komfortzónából. A magyarok megelégszenek, egyáltalán nem mennek külföldre, hogy valami mást is megismerjenek.
Például csak kevesesen játszottak külföldön, csak a maguk buborékját, a magyar rendszert, filozófiát és kézilabdát ismerik. Pedig a fejlődésben hatalmas segítség, ha más impulzusok, más stílusok érik.
