„Örülök, hogy olyan genetikát kaptam édesapáméktól, hogy 36 évesen még itt játszhattam. 2005-ben úgy jöttem a Ferencvárosban, hogy végig a kispadon fogok ülni, örülök, hogy ez lett a vége” – nyilatkozta a Vipers elleni 28-24-re elveszített Bajnokok Ligája-döntőt követően Szucsánszki Zita, aki utolsó mérkőzését játszotta az FTC-Rail Cargo Hungaria női kézilabdacsapatában.
Most még csalódott vagyok, de látni kell, hogy a jobb csapat nyert, a játék minden elemében felülmúlt bennünket. De a csalódottság mellett büszke is vagyok a csapatra és a szurkolókra.
Úgy fogalmazott, az egész hétvége egy beteljesült álom a számára.
„Mindig tévéből nézni a Final Fourt nem volt az igazi, néha már be sem kapcsoltam, mert nem esett jól, hogy nem vagyok ott. Az, hogy most valóra vált és itt lehettem, szép és beteljesült álom.”
Állítja, hogy ilyen szurkolótábora senkinek nincs a világon.
„Az, hogy mindig mellettünk vannak, szurkolnak értünk, szeretnek minket, nem bántanak, az rengeteget jelent. Amikor az utolsó két percben, többgólos hátrányban állva tapsolnak, akkor a játékos nagyon bánja, hogy nem tudja nekik megnyerni a trófeát.”
A szurkolók ki is feszítettek egy „18 év hűség” transzparenst neki, ami meghatotta a vb-bronzérmes irányítót.
„A 18 évet kimondani is borzasztó. Van ennél fiatalabb csapattársam is a keretben. Borzasztó sok emlékem van, mert jó csapatokban játszhattam, és folyamatosan cserélődött körülöttem a játékosállomány. A végére összeálltunk mi, öregek: Tomori Zsuzsi, Zácsik Szandra, ilyen retro Fradi lett a végére.
De azt éreztem, hogy ha búcsúzom, akkor így, majdnem a csúcson kell megtennem. Nincsen bennem hiányérzet.
Még mindig nagyon szeret játszani, és ha holnap nem kézilabdázhatna, biztosan nagyon hiányozna.
„Szeretem ezt a sportágat, azért is csináltam eddig, próbáltam magam úgy karbantartani, hogy megfelelő szinten legyek, de mostanra már kimaxoltam a pályafutásom.
Az biztos, hogy a kézilabda mellett maradok, mert erőnléti edzőnek tanulok tovább, kifejezetten kézilabda-specifikusan. Hogy a pályára visszatérek-e még valahol? Azt nem tudom, erről most nem beszélhetek.
