Okszana Csuszovityina elképesztő pályafutását a múlt héten befejeződött stuttgarti világbajnokság sem törte meg: ugyan csupán a 87. helyen végzett az egyéni összetett selejtezőjében, ám a sportág bonyolult kvalifikációs rendszere révén a kvóták újraelosztásánál a fel nem használt indulási jogok egyikét megkapta. Ez azt jelenti, hogy a 44 éves üzbég sportoló a nyolcadik olimpiájára készülhet.
A tornát a leggyakrabban a tinédzserek sportjának gondolják, hiszen az átlagéletkor egy női versenyen 20-22 év körül mozog, az éremszerzők közül az öt aranyat szerző, immáron 19-szeres világbajnok és 25 vb-éremmel rendelkező Simone Biles is mindössze 22 éves volt.
Egy ilyen mezőnyben a 44 éves Csuszovityina valóban kilóg a sorból, lassan három évtizede ott van legjobbak között, ő az élő bizonyíték arra, hogy lehet ezt a sportágat idősebb korban is űzni komolyabb szinten. „Senki sem tudja, hány éves valójában, mert úgy tűnik, hogy szinte az összes olimpián ott volt” – viccelődött az amerikaiak olimpiai és háromszoros világbajnok tornásza, Shawn Johnson, aki 2012-ben, 20 évesen vonult vissza.
Valójában hét olimpián járt eddig, amire egyetlen tornász nem volt képes korábban, Tokióban tovább javíthatja ez a sokáig megdönthetetlen csúcsot.
Ónodi Henrietta nagy vetélytársa volt
Csuszovityina 1975. június 19-én született, 1982-ben kezdett el tornászni, 1988-ban, 13 évesen már szovjet ifjúsági bajnok volt. Két év múlva már a felnőtt válogatott álladó tagjának számított, az 1990-es Jóakarat Játékokon aranyérmet szerzett ugrásban, az 1991-es indianapolisi vébén csapatban és talajon világbajnok lett, míg ugrásban a román Lavinia Milosovici mögött – holtversenyben a magyar Ónodi Henriettával – ezüstérmet szerzett.
1992-ben az Egyesült Csapat színeiben olimpiai bajnok lett csapatban, a párizsi vébén pedig Ónodi és Milisovici mögött bronzot nyert.
Az olimpia után az egykori szovjet tornászok visszatértek hazájuk válogatottjába, így ő az üzbégeknél folytatta. Ugyan a feltételek sokkal gyengébbek voltak, mint a hőskorban, Csuszovityina az elavult, és nem biztonságos szereken gyakorolva is képes volt az élvonalban maradni.
Mindent a fiáért
A személyes élete nagyobb kihívást jelentett számára: az ortodox keresztény családja nem nézte jó szemmel, hogy feleségül ment egy muszlim birkózóhoz, Bakhodir Kurbanovhoz. Kisfiuk, Alisher 1999-ben született meg, de a gyermeknél hároméves korában leukémiát diagnosztizáltak.
Mivel Üzbegisztánban nem volt biztosított a megfelelő orvosi ellátás, a legjobb, németországi kezeléshez pedig 120 ezer dollárba került, a család eladott egy lakást és két autót, majd Kölnbe költözött. De a pénz nem volt elég, ekkor nyújtott neki segítő kezet Shanna és Peter Brüggemann a helyi klub két főedzője: az adományok gyűjtéséből befolyt pénz, és amit Csuszovityina a győzelmekért, érmekért kapott, biztosította Alisher kezelését.
A sportolóval rengeteg interjú készült, a világ minden tájáról érkezett támogatás. Csuszovityina még emlékszik arra, hogy kapott egy borítékot az Egyesült Államokból, egy kisfiú küldött neki öt dollárt.
Ha nem versenyezem, akkor a fiam sem fog élni. Ennyire egyszerű
– nyilatkozta Csuszovityina, aki folytatta tornát, és miután 2006-ban megkapta az állampolgárságot, németként versenyzett tovább. Új hazája színeiben a 2008-as pekingi olimpián ezüstérmet szerzett ugrásban, 2011-ben vb-2., 2006-ban vb-3. lett, a 2008-as clermont-i Európa-bajnokságon pedig megnyerte kedvenc számát.
41 évesen a Produnovát is megpróbálta
Miután fia tünetmentes lett, a család hazaköltözött, ő pedig kérvényezte, hadd folytassa ismét üzbég színekben. Ott is volt Rióban, ahol ugrásban a 7. lett. De nem akármilyen versenyen: 41 évesen megpróbálkozott a halálugrással is, hogy legyőzze Simone Bilest.
A legnehezebb és legrizikósabbnak tartott ugrást Produnovát a névadó orosz Jelena Produnova 1999-es kísérlete óta kevesen hajtották végre sikeresen. Az ugrás annyira veszélyes, hogy ha rosszul sikerül, a sportoló akár a nyakát is törheti – Simone Biles azzal utasította vissza a kipróbálását, hogy nem akar meghalni.
Csuszovityinának megvolt hozzá a kellő technikája, ám így sem sikerült végrehajtania tökéletesen, de megúszta sérülés nélkül.
A döntő után hosszú ideig gondolkodtam azon, mi legyen. Folytassam vagy sem? Majd másnap reggel felébredtem és rájöttem, hogy felkészülnék a következő olimpiára és megvalósítom az álmom. Hét olimpián vettem részt, nyertem aranyat a Szovjetuniónak, ezüstöt annak a Németországnak, amely segített nekem. De sohasem nyertem érmet Üzbegisztánnak. Tudom, hogy még mindig képes vagyok rá, van hozzá energiám. Ha nem próbálom újra, az életem hátralévő részében bánni fogom.
Szerinte a hosszú pályafutásának titka az, hogy a tornakarrierje mellett teljes életet élhet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Опробование прошли, все 👍👌@svetlanaboguinskaia @lining.official @internationalgymcamp @discovergym
„Mindent megteszek, ami érdekel. Kértek már fel az edzőterem megnyitására, díjakat adtam át gyerekeknek, mesterkurzusokat tartok. Hogy mi lesz velem a versenyzés után? Biztosan nem leszek politikus, az nem nekem való. Szeretném fejleszteni az utánpótlást Üzbegisztánban, különös tekintettel a tornára, amely véleményem szerint minden sport kezdete. Fontos számomra, hogy valami örökséget hagyjak a következő nemzedékre.”
Kiemelt fotó: Koji Ito / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun