Sport

Sterbik: Ha itthon az első vagy, a világon meg a második, akkor büszke lehetsz, nem?

Eltelt már pár nap a BL-döntő óta, volt idő, hogy leülepedjenek a történtek. Min ment el ez a meccs?

A döntők mindig különlegesek, nagyon nagy szerencse is kell ahhoz, hogy egy csapat nyerni tudjon. Felkészülve érkeztünk a Final Fourra, mivel az elődöntő előtt tudtuk, hogy ki lesz az ellenfelünk, így taktikailag könnyebb volt készülni a Kielcéből, de a Vardarról sem mondhattuk, hogy ismeretlen a számunkra. Sajnos a döntő nem úgy kezdődött, ahogy mi terveztük, gyengébben védekeztünk, emiatt könnyű gólokat kaptunk, és támadásban is gondjaink akadtak, ennyi hibával pedig nehéz pozitív eredményt elérni.

Hiába a feltámadás, a Telekom Veszprém újra elbukta a BL-döntőt
A második félidőben úgy nézett ki, hogy a magyar bajnok elkaphatja a Vardar Szkopjét. Az utolsó pillanatokat viszont az észak-macedón csapat bírta jobban.

Sérülése miatt az első félidőt a cserepadról nézte végig, majd a második félidőben szállt be. Hogy viseli, ha kintről kell nézni a meccset, és nem tud segíteni a csapaton?

Nem könnyű helyzet, de van olyan, hogy az ember egészségesen áll a kapuban, és mégsem tud segíteni, mert nem úgy megy a védés. Mikler Roli kezdett, mondhatjuk, hogy az idei évben ő vitt minket végig, a bajnokságban és a BL-ben is tartotta bennünk a lelket a fontos meccseken, úgyhogy nagyon bíztam benne, hogy nem kell beállnom.

Roli talán fáradtabb volt, mivel az elődöntőben ő védett többet, úgyhogy megpróbáltunk mindent, hátha nekem jobban megy, de ez most így sikerült.

Amikor már ön állt a kapuban, a második félidőben sikerült egygólosra csökkenteni az első félidőben összeszedett ötgólos hátrányt. A tévé előtt ülve úgy tűnt, a feltámadás okozta lélektani előny önöknél van, a Vardar mégsem remegett meg. Belül mit lehetett érezni?

Én is azt éreztem, hogy kicsit megbillentek akkor pszichikailag. Az a baj, ha egy ilyen kiélezett meccsen folyamatosan kullogsz a másik után és azért hajtasz, hogy a hátrányt ledolgozva a magad javára fordítsd a döntőt, abba eléggé bele lehet fáradni. Velünk is ez történt sajnos. Éreztem egy-két pillanatban, hogy majd most, majd most, de sehogy sem akart sikerülni az áttörés.

A döntő előtti elemzésekben leginkább az az érv szólt a Veszprém mellett, hogy mélyebb a kerete, mert a Vardar általában ugyanazzal a 7-8 emberrel nyomja végig a meccseket. Ehhez képes mégis bírták a döntőt mentálisan és fizikálisan is.

Jól meccseltek, felkészültnek tűntek minden téren, de a Vardar legnagyobb erőssége, hogy a keret évek óta együtt van, és érettebbek egy olyan téttel bíró eseményre, mint amilyen a négyes döntő.

Nálunk előfordult, hogy egyszerre három-négy olyan játékos volt a pályán, aki a pályafutása során még nem játszott Final Fourban, és hiába szerepeltek korábban kiélezett meccseken, ebbe a miliőbe még nem kóstoltak bele.

20 ezer ember előtt pályára lépni Kölnben az egy különleges élmény, de az akarattal nem volt gond nálunk, csak a kellő tapasztalat hiányzott. Nem voltunk egy érett csapat, nem úgy néztünk ki a pályán. A Vardar két éve nyert már BL-t, tudták, mi vár rájuk, nagyon jó összjátékot mutattak be, és szinte hibátlanul hozták le a mérkőzést.

Tudjuk, hogy a sportban nincs értelme a Ha-val kezdődő mondatoknak, de elég valószínű, hogy más lett volna a döntő, ha ön és Nagy László nem sérül meg az elődöntőben. Mennyire nyomta rá ez a szerencsétlen helyzet a bélyegét a csapat hangulatára, illetve a döntőre való felkészülésre?

Ez egy kellemetlen dolog, mert sérülten nem tudsz száz százalékot nyújtani, meg kicsit a csapat is beleremeg pszichikailag ebbe a bizonytalan helyzetbe, hogy a sérültek tudnak-e játszani, és ha igen, mire lesznek képesek. Igaz, a keretben mindenkinek megvan a helyettese. Korábbi sérülésénél Lacit remekül pótolta Kent Robin Tönnesen, és most is szerzett négy gólt a döntőben.

Igazából ezzel kellett volna kezdeni: hogy van a sérülése?

A Kielce játékosa térddel esett rá a lábfejemre, törés szerencsére nincs, csak zúzódás, illetve a talpamban is megsérült az egyik ínszalag. Csak röntgenezték, mert mondtam, hogy fölösleges további vizsgálatokat elvégezni, így is, úgy is kell, hogy játsszam. A normális sétálós nyári életre sem tökéletes még, nemhogy a védésre, de egyértelmű volt, hogy játszani fogok a döntőben.

Mikler és Sterbik jól kiegészítették egymást. Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

„Egyes játékosok szerintem fel sem fogják, hogy talán soha többé nem jutnak el ide, a négyes döntőbe, és minden alkalmat ki kell használni. Egy döntőben úgy kell játszani, mintha pályafutásod utolsó mérkőzése lenne” – nyilatkozta a meccs után, és erre sokan felkapták a fejüket. Jobb mentalitással ment fel a pályára a Vardar?

A sportban kinyílnak ajtók, adódnak alkalmak egy serleg, egy torna megnyerésére, és az alkalmat abban a pillanatban meg kell ragadni, mert ki tudja, mikor jön még egy ilyen lehetőség. Például arra, hogy BL-döntőt játszhass. Az a helyzet, hogy jövőre a BL mezőnye is erősebb lesz, a Kiellel például biztosan számolni kell, de mondhatom még a Flensburgot, a PSG-t, a Barcelonát, a Kielcét, a Szegedet is, és a négyes döntőbe a következő idénybe is csak ugyanennyi csapat juthat el, itt senkinek nincs bérelt helye. A szezon közben pedig bármi beüthet, legyen az rossz forma vagy sérüléshullám, elég egy szerencsétlen hétvége, és már le is maradtunk, aztán mindenki a tévén nézi, és lehet azon agyalni, hogy mit kellett volna máshogy csinálni, ahogy a mostani döntő után is mindenki elemezgette a szituációkat magában. De az már késő, a pályán kell cselekedni és egy ilyen alkalmat nem szabad elszalasztani.

Volt bármi reakció a csapaton belül a nyilatkozata után?

Beszéltünk a többiekkel, és ők is majdnem ugyanígy gondolkodnak, mint én. Mindenki nagyon akart és nagyon szomorú volt, mert belül tudta, hogy ezt most meg kellett volna nyernünk. A vereség ellenére mindenki pozitív, kedden rendeztük az évzárót, húztunk egy vonalat, és ezzel félretettük ezt a szezont.

Büszke vagy a csapatra, mert tavaly ősszel nem hullámvölgyben voltunk, hanem egyesen a padlón, úgy nézett ki, hogy a bajnokság is nehezen lesz meg, a Final Fourtól pedig egészen messze voltunk.

Ennek ellenére egyetlen játékos sem adta fel, hanem fogadkoztunk, hogy igenis ki tudunk hozni valamit ebből, hogy pozitív eredménnyel zárjuk az idényt.

A bajnokságot megnyerték, a kupadöntőt és a BL-finálét azonban elvesztették. Félig üres vagy félig teli az a bizonyos pohár?

Felemás érzéseink lehetnek, hiszen a bajnoki aranyat sikerült megszerezni egy nagyon jó Szeged ellen, de a másik két döntő nem a terveink szerint sikerült. Ettől még azt mondom, meg kell becsülni az eredményeket, amiket elértünk. Ha valaki leírja ezeket egy papírra, és azt látod, hogy első vagy Magyarországon, második vagy Európában, illetve gyakorlatilag a világon, az büszkeséggel tölti el az embert, nem?

Két éve ön is tagja volt annak a Vardarnak, amely szintén BL-t nyert. Az a döntő hasonló forgatókönyv mentén zajlott, mint az idei: mindenki a másik csapatot, a PSG-t tartotta esélyesebbnek. Mit tud ez a Vardar, amivel kvázi esélytelenként is nyerni tud?

Az a csapat, amelyiken nincs nyomás, az mindig más lelki állapotban, felszabadultabban játszhat. Abban a szezonban a Vardarnál senki nem hangoztatta, hogy a BL-győzelem az elsődleges, de kerestük az esélyünket és megpróbáltuk megragadni, ami végül sikerült is. A Veszprém a negyedik BL-döntőjét bukta el, így minden téren egyre nagyobb a nyomás, hogy mikor jön már össze, ami engem személy szerint nem zavar, csak az emberek hajlamosak negatívan hozzáállni, olyanokat mondva, hogy ha most nem lesz meg, akkor már soha. Ez a sport, ettől szép, hogy minden megtörténhet. Ami biztos, harcolni fogunk jövőre is.

Mondta, hogy pozitívan áll a következő idényhez. Látva a távozókat és az érkezőket, milyen lehet az új Veszprém?

Erősek leszünk jövőre is, az biztos.

Roli távozását nagyon sajnálom, mert nagyon jól kiegészítettük egymást.

Magammal nem vagyok elégedett, nem zártam jó szezont, de úgy érzem, mi ketten megoldottuk a kapusposztot, és valamelyikünk mindig hozzá tudott tenni a csapat teljesítményéhez. Jön egy másik kolléga a Kielcéből, Vladimir Cupara, akivel lesz munkánk, mert szerintem még fejlődőképes, és ha beválik, akkor a Veszprémnek az elkövetkező évekre lesz egy kiváló kapusa. Érkezik még a Vardar beállósa, a brazil Rogério Moraes Ferreira, akivel védekezésben, támadásban is nyerünk, és a lengyel átlövő, Pawel Paczkowski, aki egyelőre sérült, és nem tudjuk, mikor áll majd rendelkezésre. Szerintem ütőképes csapatunk lesz.

Gondolom, az is sokat számíthat majd, hogy már a felkészüléstől kezdve David Davisszal dolgozhat a csapat, hiszen a spanyol edző októberi érkezése után kerültek egyenesbe.

Így van, hiszen Ljubomir Vranjes távozása után nem volt ideje a csapatot a saját elképzelése szerint összerakni, mivel olyan időszakban érkezett, amikor egymást érték a mérkőzések. Lépésről lépésre próbálta alakítgatni a játékunkat. Még az alapokat sem vettük át, amiket én már rég tudok, hiszen a spanyol Ciudad Realnál anno csapattársak voltunk Davisszal, és akkor nagyon sok munka és edzés kellett a szisztéma elsajátításához. Azért is kezdjük a felkészülést július 22-én, hogy legyen idő felépíteni a játékunkat. A játékosok egyébként nagyon jól reagáltak Davis módszereire, de ahhoz, hogy még jobb csapat legyünk, az kell, hogy csukott szemmel is tudjuk egymásról a pályán, hogy ki mikor hova passzol. Remélem, hogy mire kezdődik a BL, addigra beérik a csapat, és jó formában tudunk belevágni a csoportmeccsekbe.

Nyitókép: MTI/EPA/Sascha Steinbach

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.