Ha úgy hozza a jó sorod, hogy ismert ember leszel, gyakran készítenek veled interjút. A magam részéről zömében szeretem ezt az egészet, bár ha nagyon őszinte akarok lenni, azért az utóbbi időben kicsit csökkent az üggyel kapcsolatos lelkesedésem.
Írtam, nyilatkoztam már sok helyen, különleges családba pottyantott a gólya. Nagyon büszke voltam, vagyok és leszek is mindig a szüleimre. Sosem zavart, hogy híres emberek gyerekeként élek. Sose éreztem azt a bizonyos „nagy emberek árnyékában” dolgot.
Mindez nem kevésszer vicces helyzeteket teremtett. Apu elég rossz néven vette, ha nem sikerült valamit megkapnia a boltban. El is mondom, mert olyan tipikus a történet, és mert utána sokat nevettünk rajta, amolyan hivatkozási alap lett az ismertségre.
Apuka –
Gyarmati Dezső (1927.10.23.-2013.08.18.)
Háromszoros olimpiai bajnok (1952, 1956, 1964) vízilabdázó, olimpiai bajnok szövetségi kapitány (1976) a Nemzet Sportolója. Az egyetlen vízilabdázó, aki öt olimpián szerepelt, ráadásul mind az ötről éremmel tért haza.
Első felesége Székely Éva úszónő, Lánya: Gyarmati Andrea.
1964-ben feleségül vette Bara Margit színésznőt, aki négy év múlva még egy kislánnyal, Eszterrel ajándékozta meg.
Unokái: Hesz Máté vízilabdázó, Szilágyi Liliána és Szilágyi Gerda úszók
Édesapám mindent elért sportolóként és edzőként is, amit lehetett, és ráadásul olyan vonzó férfi volt, hogy kevésszer ütközött falakba. Úgy hozta azonban a sors, hogy néhány évig külföldön edzősködött, épp abban az időben, amikor az én úszókarrierem beindult.
Egy hosszú, eredményekben nem bővelkedő időszak után halomra nyertem mindent, amit lehetett. Volt a nagy családi háttér, egy jól úszó kislány és a nagy szájam, egy szó, mint száz, hálás téma voltunk. Ismertté váltam, és fürödtem is a népszerűségben. Szerettem, hogy megszólítanak, hogy szeretnek, és ma sem érzek másképp. Megtisztelő az emberek felém fordulása.
Igaz, és ezt azért hozzá kell tennem, negatív élményem sose volt. Inkább olyasmi, amit úgy tudnék a legjobban megfogalmazni, hogy a mi lányunk vagy, és büszkék vagyunk rád. Ha bántanak, bizonyára mást éreztem volna, de ettől megkímélt az élet, és miután alaptermészetem is elég nyitott, és könnyen barátkozó vagyok, mindez nagyon is megfelelt nekem.
Apu távolságtartó volt, Anyu tiszteletet parancsoló és kemény.
Hozzájuk másképpen álltak az emberek. Felnéztek rájuk, de megszólítás vagy beszédbe elegyedés elég ritkán fordult elő.
Anyu
Anyu: Székely Éva (képen balra, lánya, Andrea mellett)
olimpiai bajnok úszó, a Nemzet Sportolója.
Gyarmati Andrea (a szerző – a képen jobbra)
Olimpiai ezüstérmes (1972), kétszeres Európa-bajnok (1970) magyar úszó,
Orvos, gyermekorvos
Szóval Apu kicsit ki is esett a fogalomból, lévén három évig külföldön akadt dolga, de szerencsére aztán hazajött, és építkezni kezdett. Épp majdnem minden hiánycikk volt, amire a házban szükség lett volna. Megesett ez a hetvenes évek elején. Történetesen vécédeszkát akart venni, de nem kapott. Gondolta, megpróbálja, és bejelentette az eladónak:
Én Gyarmati Dezső vagyok, háromszoros olimpiai bajnok.
Az eladónak azonban a szeme sem rebbent, úgy válaszolt:
Sajnálom, Gyarmati úr, nem tudok segíteni.
Apu épp beletörődött volna, gondolta, majd próbálkozik máshol, amikor azt hallotta:
Véletlenül nem ismeri a Gyarmati Andreát?
De, véletlenül ő a lányom – válaszolta Apu.
Igen? – így az üzletvezető –, várjon csak, megnézem, hátha mégis találunk valamit a raktárban.
És láss csodát, lett vécédeszka. Évekig húzott aztán Apu azzal, hogy pont egy vécédeszkányira elegek az eredményeim.
Ne vedd komolyan, vicc volt, sokat nevettünk rajta, mert persze amilyen vagyok, volt rá válasz is:
Az enyém legalább ér annyit, de te még azt sem kaptál saját jogon, hiába nyertél három aranyérmet! – válaszoltam.
Na, erre sem magamtól jöttem rá. A szüleim állandóan azon versenyeztek, hogy ki miben nagyobb és több, mint a másik, én meg már kislánykoromban is elég jókat mulattam ezen.
Aztán lásd, milyen fura az ÉLET, így, csupa nagybetűvel, épp néhány hete fejtettem meg egy rejtélyt ezzel kapcsolatban. Valamit, ami évekig megnehezítette az életemet.
Persze már megint egész máshol vagyok, mint az elején, mert hiszen az esélyességről akartam írni, de mint mindig, minden mindennel összefügg, ha úgy akarom.
Szóval az ismertség és a népszerűség nagy adománya az életnek. Én nagyon élveztem mindig. És szó se róla, kellenek az eredmények, kell a habitus, de természetesen kell a hírverés is mellé, vagyis a média. Tévé, cikkek, riporterek és újságírók, akik ha jól teszik a dolgukat, bizony sokat hozzáadhatnak egy-egy nagy teljesítmény megítéléséhez. Szerencsére nem kevés ilyen riportert ismertem, akiknek ma is nagyon hálás vagyok. Akkortájt kevés volt az okoskodó, kötekedő, botrányra éhes, akit nem a teljesítmény, hanem az eladott lapszám motivál, és néha azt sem érti, hogy miért baj ez.
Sokat írnak, sokat kérdeznek, én meg mondom a magamét, mikor mit. Aztán nyerek egy ezüstöt meg egy bronzot életem legjobb eredményével, és rám kerül a billog, hogy
nem bírtam az esélyesség terhét.
És akkor itt kérnék egy lehetőséget mindannyiunk nevében, akiket gyűjteményesen a magyar sportnak szoktak nevezni. Régen és ma is. Nem kért rá ugyan senki, de elmondanám, hogyan is néz ki ez belülről. Ezek a saját érzéseim, de hidd el, megbeszéltem sokszor a sporttársaimmal, tehát nem vagyok ezzel a hozzáállással egyedül. Sőt.
- Esélyesnek lenni jó.
- Esélytelennek lenni teher.
- Ha bíznak, hisznek benned, az szárnyakat ad.
- Ha érzed a tieid szeretetét, az megacélozza az akaratodat és pluszt ad a küzdelemben. Ezért is nagy dolog a hazai pálya, mert ott testközelből érezhető mindez.
- Egy versenyen lehet nyerni és veszíteni.
Hogy a végeredményből aztán mit hozol ki a további életedben, vérmérséklet kérdése, de hogy nem az az oka egy-egy vereségnek, hogy egy ország hitt benned, erre leteszem, ha kell, a nagy esküt.
Néha a legnagyobb vereséged a legnagyobb győzelmeddé kovácsolódik, néha egy-egy győzelemtől megbicsaklik az életed, mert túl közel mész a naphoz. Ilyen is van, és az ellenkezője is.
Nincs ez másképp a valódi Életben sem. Ezért ha adhatok egy jó tanácsot, hozd ki mindenből a lehető legjobbat. Tégy meg mindent a siker érdekében, de lépj tovább, és találj új célokat akkor is, ha nem vált valóra egy dédelgetett álmod.
