Szabó Tímea független képviselő javaslatot nyújtott be, mely módosítaná a médiatörvényt, valamint a településkép védelméről szóló törvényt. Eszerint ne lehessen olyan hirdetéseket közzétenni, amelyek veszélyeztetik a kiskorúakat, piát reklámoznak, rasszisták, de legelsősorban és legfőképpen: amelyek szexisták.
A javaslat szerint:
Az esélyegyenlőség, az egyenlő bánásmód érdekében a közzétett kereskedelmi közlemény a) nem utalhat az erotikára, a szexualitás öncélú – a reklám tárgya, témája által nem indokolt – felhasználására. Az emberi testnek a jó ízlés határai között történő ábrázolása nem kifogásolható, de az ábrázolás módja nem sértheti az emberi méltóságot, a személyhez fűződő jogokat, b) nem tartalmazhat olyan, szexuális tartalmú állítást, amely megalázó lehet a fogyasztók számára, c) nem összpontosíthat a modellek testére vagy egyes testrészeire úgy, mintha azok tárgyak lennének, ha azok nem kapcsolódnak közvetlenül a reklámozott termékhez. A modellek nem jeleníthetőek meg megalázó, elidegenítő vagy nemre vonatkozóan negatív módon.
Hát, ez kétségtelenül nem a Sex and Drugs and Rock and Roll szellemisége. A magam részéről ilyen javaslatot inkább egy KDNP-s képviselőtől vártam volna, amit az egyházak hasonló tartalmú nyilatkozatai előztek volna meg.
A különféle világnézeti csoportok szexuális etikája mindig alapjában határozza meg a társadalmi normákról alkotott nézeteiket. Hatalomra jutás esetén ezek átmennek törvényalkotásba, s a társadalom többi csoportjának is meghatározzák az életét; innen csak egy lépés a magánélet, vagy akár az intim szféra kontrollja, mint azt a történelem számtalanszor megmutatta.
A törvényjavaslat szerint az emberi test ábrázolása a jó ízlés határai között még elmegy, de az ábrázolás módja nem sértheti az emberi méltóságot. De ki és milyen ismérvek alapján dönti el, mi fér bele a jó ízlésbe, és mi sérti az emberi méltóságot?
Van erre valamiféle közéleti katekizmus, vagy bizottságok döntik majd el, mely reklám hol lépi át a határt? Ha feminista kultúrkommandók a múzeumokban listázták, hogy a férfiábrázolások mennyivel túlsúlyban vannak a női ábrázolásokkal szemben, akkor nyilván megteszik ezt a meztelenséget vagy másfajta erkölcstelenségeket illetően is.
De ennél is fontosabb kérdés, hogy miért áll meg a törekvés a szexista reklámok betiltásánál?
A törvényjavaslat pár olyan pontot is tartalmaz, amivel nehéz vitatkozni. Így betiltaná a kiskorúakat manipuláló reklámokat. Szerintem is kevés aljasabb és kártékonyabb dolog van annál, mint amikor a kufárok a gyerekek védtelen tudatán rést ütve behatolnak a szülők pénztárcájába, a gyereket magát pedig megrontják a fogyasztói kultúrával. Az alkoholt népszerűsítő reklámok tilalma ellen is nehéz jó lelkiismerettel érvelni. (Bár ez számomra a száz évvel ezelőtti alkoholellenes neoprotestáns amerikai mozgalmakat idézi, ami borzongással tölt el, mint minden, ami meg akarja nevelni az embert, de lépjünk tovább.) Egy bő mondat erejéig szó esik még a rasszista, sőt világnézeti, vallási, politikai hirdetések betiltásáról is.
A reklámipart amúgy tényleg érdemes lenne megregulázni. Nem is a hirdetések konkrét tartalmai miatt, hanem mert
Legitimálja a hazugságot és felkorbácsolja a fogyasztói vágyat. És mindenhol ott van, előle sehová nem tudunk menekülni, max, ha kiköltözünk az erdőbe és semmiféle hírközlő eszközt nem viszünk magunkkal, ami ugyebár nonszensz.
Csakhogy itt nem erről van szó, hanem egy tipikus ideológiai árukapcsolásról, ami a feminizmust szépen becsempészi a törvényalkotásba. A szexistának titulált reklámok betiltását a kiskorúak védelméhez, az alkoholproblémához, valamint az antirasszizmushoz okosan társítva valósít meg egy önmagában megkérdőjelezhető törekvést. Ki ne értene egyet a gyerekek védelmével? Ki merne kiállni az alkoholizmus mellett? Ki mondaná, legyenek rasszista reklámok? Ez utóbbit talán csak a szélsőjobb jobbszéle. A politikai plakátokat is igen sokan utálják.
akarja-e a munkásőrség feloszlatását, az MSZMP vagyonának elszámoltatását és hogy a párt kivonuljon a munkahelyekről? Ehhez a három, vitán felül álló kérdéshez kapcsolták a negyediket, hogy akarja-e, hogy csak a választások után kerüljön sor a köztársasági elnök megválasztására? Mert ha igen, úgy tutira nem Pozsgay Imre lesz az államfő, mert addigra nem a komcsik lesznek többségben a parlamentben. És bejött, mert az elme úgy működik, hogy vagy négy igen, vagy négy nem (ami meg vállalhatatlan), de három igen és egy nem az milyen már?
Szabó Tímea egy Facebook-posztot is közzétett arról, hogy a Révész Máriusz kormánybiztos fővédnökségével megrendezett balatongyöröki kerékpáros fesztivált egy háttal álló nőnek a popsijával reklámozták, ami a nők lenézése, s a hirdetés indokolja a törvényjavaslatot.
A férfitest is lehet árucikk, meg aztán, ha kulturális balos lennék, mondhatnám a politikai korrektség nevében, hogy a magamfajta kevésbé tetszetős, öregedő, pocakos és kopaszodó férfi emberi méltóságát és esélyegyenlőségét sérti az ilyen reklám.
Fellini egyik kevéssé ismert alkotásában, az 1962-es Doktor Antonio megkísértésében is egy szemérmetlen plakát körül forog a történet. Dr. Antonio egy bigott és prűd katolikus agglegény, savanyú nyárspolgár, aki rászól az utcán csókolózó párokra és fennhangon kéri a fasiszták lapját az újságárusoknál.
A főhős kereszteshadjáratot indít az erkölcstelen plakát ellen, ám a plakát megelevenedik, és az őrületbe kergeti a derék erkölcscsőszt.
A bolsevizmus egyfajta ellen-kereszténységként szintén Új Embert akart létrehozni és a világot megváltani és mindent átformálni, s ennek részeként előnybe részesítette a prüdériát. „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!” – feddi meg Virág elvtárs a Tanúban a középkorú, kissé csúnyácska titkár elvtársnőt, amiért szoknyája csak térd alattig ért, így az alsó lábszára kilátszik.
„Talán a szép női mell is kapitalista csökevény? Történelmi kategória, aminek el kell múlnia?” – kérdezi gúnyosan egy szabadabb szellemű lány a puritán elvtársnőt az Angi Vera című filmben, miután az leszidta őket, hogy vihorásznak, meg egymás mellét nézik a fürdőben.
Fellini Dr. Antonioja után négy évvel Máriássy Félix elkészítette a Fügefalevél című filmszatírát.
A helyi lap posztsztálinista főszerkesztője kikel a „közerkölcsöt sértő meztelenség ellen, mely a burzsoá pornográfia botrányos megnyilvánulása”, a modern gondolkodású fiatalok, köztük a főszerkesztő lánya, viszont védelmükbe veszik az alkotást. (Aztán a szobor melletti és elleni cikkeket ugyanaz a fiatal titán írja, egyrészt saját néven be akar vágódni a főszerkesztőnél, másrészt álnevén írt cikkeivel elcsábítja a főszerkesztő lányát, ami külön tanulság a mindenkori hazai viszonyokra, de ez most nem témánk.)
Dr. Antonio barátai groteszk figurák, öregedő, kissé torz kinézetű emberek, amivel Fellini azt sugallja, hogy a csúnyák háborúja ez a szépség ellen, a kielégületlen, elfojtásban élő lelki betegek elkeseredett küzdelme az egészségesek ellen. Ma már nem lenne politikailag korrekt ilyen filmet csinálni. Ma azt mondanák a kultúrkomisszárok, hogy:
Mert az ilyen film a „nem szokványosan tetszetős”, fizikai és szellemi képességeket illetően „kihívásokkal bíró”, valamint „késleltetett sikerű” embertársaink méltóságát sérti, csakúgy, mint az Anita Ekberget ábrázoló öncélú szexista plakát. Ráadásul nincs is olyan, hogy „szép” és „csúnya”, ahogyan „betegség” és „egészség” sincs, főleg lelki értelemben, ezek történeti konstrukciók, amiket a fehér, heteroszexuális férfi talált ki saját uralma érdekében.
Akkoriban a nyugati balosok még kiröhögték és lealázták az erkölcs bajnokait. Ma ezek a kiröhögött erkölcscsőszök elégedetten tekinthetnek le a mennyországból, mert
A burkini melletti vélemények egyike, hogy a nő nem árucikk, amit csak úgy nézegetni lehet. Hát igen, az még a csinos boka elővillanását se engedi, ehhez képest ükapáink jobban jártak.
Bár arra kíváncsi volnék, ha a Szabó Tímea törvényjavaslatában foglaltakat egy püspök nyilatkozná ki, milyen reakciókat váltana ki a balliberális oldalon. Van egy olyan gyanúm, hogy nagyban menne a középkorozás meg a pics@ba küldés.
A jó erkölcs balos megóvása is inkább csak a hagyományos heteroszexuális kultúra megnyilvánulásaira vonatkozik. Ugyanez a szigort nehezen képzelhető el, mondjuk, a Pride-dal kapcsolatban. Ha Magyarországra is bejönnének a nyugati felvonulásokon látható frivolitások, kötve hiszem, hogy a kulturális baloldalról bárki törvényjavaslatot nyújtana be ellene.
