Mottó: “Tudja mi az érdekes és mérvadó? Az, amit a társadalom többsége gondol.” (Dajka Zoltán kommentelő)
Vannak mondatok, melyek kiemelkednek a szürkeségből, fényezik az egész szöveget. Ezek azok a mondatok, melyekért érdemes elolvasni egy több száz oldalas könyvet. Örkény István története, valahol olvastam: egy novellával állított be az egyik jó nevű folyóirat szerkesztőségébe. A szerkesztő elolvasta a szöveget, majd azt mondta, ha „ezt” az egy mondatot kihagyja, lehozzuk a novelláját. Mire Örkény így felelt: „Azért az egy mondatért írtam meg az egész novellát.” Az átkosban jó fülük és szemük volt a szerkesztőknek, arra voltak kitenyésztve, hogy kiszúrják, majd kihúzattassák, kiollóztassák azokat a mondatokat, melyeket nem tűrt volna el a hatalom által biztosított nyomdafesték. Néha egy-egy idióta képes azt föltételezni, hogy mi, akik akkor tűntünk föl, és építettük föl a bármikor letarolható „karrierünket”, a hatalom bérencei voltunk. Még a fülemet is sérti, hát akkor a szívemet és a lelkemet! Aki kezdettől fogva ismer, és nyomon követte a pályámat, pontosan tudja, hogy ennek a negyede se igaz, de mindegy is, miattuk nem kezdem újra az egészet, inkább folytatom, ugyanolyan tisztességgel és becsülettel, mint eddig tettem.
A mottóban idézett mondatot az egyik írásom kommentjei között olvastam, és megindítónak, gondolatélesztőnek találtam, ezért emeltem ide, mintegy mottóként. D. Z. inkább a kormánnyal, mint velem szimpatizál, amivel nincs is gondom, szeretem azokat az embereket, akik következetesen kiállnak szellemi és erkölcsi értékeik mellett, velük van miről beszélni, annál undorítóbbak azok, akik gyűlöleti alapjukat bontogatva „kommentelnek”, értékelhetetlen, ostoba „logikával” (ha ezt lehet logikának nevezni), és persze trágár szavakkal, mi is passzolna jobban a keresztényi alkatukhoz?
Hanem ez a D. Z. mondat elgondolkodtatott. Mert, szerinte, az az érdekes és mérvadó, amit a társadalom többsége gondol. Én még emlékszem a jobboldal tragikusan megélt két vereségére, egyszer ’94-ben, amikor a németeknek határt nyitó, vaskoronás és pufajkás Horntól, másodszor pedig Medgyessytől, 2002-ben. Azt hitte az ember, az utóbbi vereségre rámegy Orbán idegzete, lehet, rá is ment, és azóta se sikerült teljesen rendbe hozni.
Nos, ha igaz, amit D. Z. állít, akkor Horn kormányzása idején is igaz volt: az volt az érdekes és mérvadó, amit a társadalom többsége gondolt. Ami, véleményem szerint akkor éppúgy nem volt igaz, mint most, Orbán kormányzása idején. Igaz, Horn túlnyerte magát, akár kétharmadolhatott volna gangosan az MSZP, de nem hiszem, hogy az lett volna az érdekes és mérvadó, amit a szocik szavazói gondoltak. Annyiban számítottak csupán, hogy az általuk támogatott politikusok a választás megnyerésétől kezdve azt gondolhatták, ami végül „érdekes és mérvadó” lett. Ettől még a jobboldali és más érzelmi és elvi kötődésű emberek gondolhattak érdekest és mérvadót is, jobbat és erkölcsösebbet, okosabbat és erényesebbet, csak épp képtelenek voltak arra, hogy érvényre juttassák gondolataikat.
Érdemes ránézni egy sakktáblára: a gyalogok többen vannak, de mérvadónak a védőfaluk mögött álló bástyák, huszárok, futók számítanak, legfőképp pedig a vezér és a király. Ezt tudva is kimondhatjuk: elég csupasznak, sebezhetőnek és kiszolgáltatottnak éreznék magukat a nyolc gyalog védőfala nélkül.
A Nyugatot, mely Ignotus szerkesztésében a magyar irodalom elit folyóirata volt, nem a „gyalogok” sokasága olvasta, pedig ha valami, hát a Nyugat érdekes is volt és mérvadó is. Ez ma is így van: a tömegek bulvárlapok olvasásáig jutnak, ha egyáltalán, és hozzájuk képest ma is kevesen olvasnak mérvadónak számító hetilapokat, a folyóiratokról, meg a szépirodalmi könyvekről nem is szólva. Azt pedig érdemes volna föltérképezni, hogy hányan fekszenek le verseskötettel a kezükben, vagy hányan mondogatják el naponta kedvenc verseiket, és vajon hányan vannak, akiknek még vannak kedvenc versei.
Annak ellenére, hogy ez, a kultúra, a tudás, a szellemi töltet volna az igazán érdekes és mérvadó, az érdekessé és mérvadóvá lett és tett politikai elitet a gyalogok, a bulváron szocializálódott plebsz tolja föl az embertelen magasságokba, hogy aztán érdekes és mérvadó törvényeket alkotva azt tegyék az ő szeretett gyalogjaikkal, amit csak akarnak. Olyan mérvadó elitünk van, amilyet megérdemlünk. És olyan a tömeg is, az őket tápláló és ajnározó, fanatikusainak számító tömeg. Azt képzelik magukról, hogy a hatalmasaik által most ők lettek az érdekesek és mérvadók, „most mi jövünk”, mondják, és e szerint is tesznek: mérvadók vagyunk, és persze érdekesek, tehát bármit megtehetünk.
Ez az, amit se a mostani, se a régi, se a majdani kormányzó, magát hatalomnak gondoló közösségtől nem szívelek, nem szíveltem, és nem fogok szívelni, mert ez önteltség, önelégültség, elbizakodottság, csalhatatlanság, és ehhez hasonlók. Egy normálisnak mondható országban mindenki szava „érdekes”, és minden jobbítani akaró ember, honpolgár, hazafi, gondolkodó és cselekedni akaró ember szava lehet „mérvadó”. Egyetlen jó ötletet, gondolatot, tervet, elképzelést, mondjam ki: egyetlen álmot sem lehet azzal elvetni, hogy mivel nem azokhoz köthető, akik hatalomba, tehát helyzetbe kerültek, az csakis érdektelen és abszolút nem mérvadó.
Van egy ország, egy tízmilliós közösség, mely csak akkor teljesülhet ki igazán, csak akkor válhat növekvő, nagy nemzetté, ha a teljes mozdítható, használható, valamire való szürkeállományát mozgósítja. Ez az ország most egy „másik” ország. A szürkeállománya egyik hányadát (mindegy, mennyit) mellőzi, kitaszítja, letiporja, semmibe veszi, stb., csak, mert „érdekes és mérvadó” nem lehet más, csak az, aki önmagát föladva azonosul a hatalommal, annak elveivel, elképzeléseivel, irányvonalával, stb. Nem engedi, nem hagyja, nem tűri el a tőle eltérő nézeteket vallókat, a másként gondolkodókat, a közösségi emberként gondolkodókat. Bélyeget süt rájuk, eláztatja őket, gátat vet eléjük, ahogy azt D. Z. is írta: eléri, hogy ne lehessenek érdekesek és mérvadók, hogy rajtuk kívül mások ne lehessenek érdekesek és mérvadók. Ha csak úgy (azaz így) nem…
