Tisztelt Elnökasszony,
a mai napon olvastam az ÉS-be írt válaszlevelét Dés Mihály nyílt levelére, melyben elmeséli, milyen szempontok szerint nem nyert felvételt a Szépírók Társaságába.
Ezeket a szempontokat válaszlevelében Ön is megerősíti, idézem:
“Levelében elmondja, hogy értesülései szerint (mivel nem tagja a társaságnak, a közgyűlésen nem lehetett jelen) azért szavaztuk le, mert az egyik írónő, akit ő meg is nevez, agresszív, „ádáz magánszámában” nőgyűlölőnek állította be az ő Pesti barokk című regényét, amelyet a szerző maga „Don Juan-paródiának” nevez. Én nem szeretnék a zárt közgyűlésen történtekről beszélni, de azzal most már nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy valóban felmerült ez a szempont Dés tagsági kérelmének a vitájakor, és hogy ez a szempont tudtommal most merült fel először tagfelvételkor a Társaságban. Ami bennem vegyes érzéseket szült. Nő létemre én is érzékeny vagyok a nők megjelenítésére (amivel nem állítom, hogy férfiak ne lehetnének érzékenyek rá); és ha nem értek is mindig egyet velük, eleve szolidaritást érzek azok iránt, akik arról szeretnének beszélni, hogy nő voltukban sérti őket egy szöveg.”
Ezek után a következő kérdéseket szeretném Önnek intézni a társaság működésével kapcsolatban.
Milyen kritériumok szerint elfogadható a nők ábrázolása az SZT szerint, ezt ki határozta meg, milyen felhatalmazással, ez az alapító okiratban hol található?
Vannak-e kritériumok ugyanígy férfiábrázolásra?
Mennyiben kívánja szankcionálni az SZT a tagjait, ha vétenek azon nőábrázolási normák ellen, mely alapján Dés nem nyert felvételt a Társaságba?
Kérem definiálja, pontosan mit ért kirekesztő, macsó köznyelvként, mi alapján határozta meg, adja meg pontos azonosítási módjait.
Válaszát várva üdvözlöm, emellett jelezni kívánom, hogy férfi mivoltomban mélységesen sért a Társaság eljárása, az, hogy 2015-ben úgy gondolja bárki is, hogy megmondhatja egy írónak, mit, és hogyan ábrázolhat, és szankcionálhatja, ha ezt nem megfelelően teszi, tekintve, hogy a kérdésben tudtommal nincs objektív konszenzus, írásban lefektetett általános szabály.
Ha pedig egzakt szabályok nincsenek a nők ábrázolására, akkor csak bizonyos emberek agyrémei lehetnek mérvadóak. Ez pedig egy olyan demokratikus közösségben, ahol a szólásszabadság alapelv, elfogadhatatlan.
Éppen ezért vagyok csak a kairói Dokki Shooting club tagja.
Gács Anna
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
