Poszt ITT

Tompa: Pancsolt aréna

Nemcsak templom és iskola lehet szentéj, hanem egy stadion is.

Most mindenki arénázik, magam csak egy dolgot emelnék ki, őrület, hogy mi kolosszeumok épülnek e vidéki ország vidéki városaiban és falvaiban, miközben nincs foci. Érted? Attól, hogy hordókat gyártok, még nem lesz bor. Jó, tudom, épp’ az a cél, hogy majd jól belenövesszük ezekbe a stadionokba a focit, az út elején vagyunk, csakis ezért van, hogy a Puskás Akadémia ifijei 13 : 1-es gólarányt produkáltak az elmúlt három év döntőiben. Marhára nem vagyok expert, noha fatojás koromban lengettem a zászlót Népstadionban, még láttam Benét, Fazekast és Kocsis Lajost az ő szemes labdáival, majd dudorásztam az Üllői úton, hogy Kű Lajos a zév labdaru góóója, enbéegyből kiesika Dóóózsa, mert fradista voltam, az ember otthonról, a papájától kapja el az ilyen hülye mémeket, mémtörténet. Még néztem a Bayern-Dózsát és a Fradi-Liverpoolt, bár a foci már akkor is rohadt lefele, tán mert hiányzott hozzá az az iksz és az ipszilon tengely, amit érték és érdek, morál és pénz, összefogás és piac rajzol fel, nem tom. Részesei lehetünk egy állom megvalósulásának, mondta Schmitt Pál úr lemondóan, aki szerint nemcsak templom és iskola lehet szentéj, hanem egy stadion is. Rémállom és rémtörténet, mert a konzi crème de la créme (amilyen a társadalom, hát olyan a krémje, krémtörténet, pancsolt ország, pancsolt krém) a nagy semmit ünnepli, a hordókban nincs semmi, és sztem nem is lesz, mert egyre jobban hiányzik hozzá az az iksz és az ipszilon tengely, amit érték és érdek, morál és pénz, összefogás és piac rajzol fel, nem tom.

Fotó: MTI/Beliczay László

Ajánlott videó

Olvasói sztorik