Volt egy magát sokáig tartó állítás Magyarországon, aminek a lényege nagyjából abban állt, hogy a balhés köztéri akciók valahogy mindig a jobb, azon belül is a szélsőjobb oldalhoz kötődtek, és ennek folyományaként a baloldal büszkén elmondhatta, hogy az ő demonstrációik mindig békések, méltóságuk van. A sokféleképp megfogalmazott intellektuális fölény egyik sokadik bizonyítéka is volt ez a megállapítás, és könnyű volt úgy interpretálni, hogy a bal térfélen olyan szellemi kapacitások és olyan fokú civilizáltság keveredik, ami még a legerősebb düh, a leginkább fojtogató elégedetlenség esetén is a higgadt, megfontolt érvelést választja, nem engedi szabadjára a pusztító, romboló indulatot.
Itt van viszont Dániel Péter, aki már korábbi, Wittner Máriát rágalmazó akciójával is kínossá vált szűkebb politikai családjának, de az mégis csak szóbeli inzultus volt. A kaszinótojás anno, és most annak erőteljesen 2.0-ás változata, a közterületi vandalizmusban komoly hagyományt képviselő vörös festékes leöntés viszont valamennyi mérce szerint jelentős távolságra van az eddig éltetett érvelő-vitázó, méltósággal demonstráló baloldali ideáltól.
Lehet erre természetesen az a válasz, hogy Dániel Péter egy elszigetelt jelenség, nem képviseli a baloldali többség gondolkodásmódját. Ennek ellenőrzésére korlátozottak a módszereink. Nem tudtam reprezentatív kutatást végezni, de gyorsan végigfutottam azokat a felületeket az interneten, ahol kommentálni lehetett az akciót. Az összkép a következő: aki elítéli a Horthy-szobor felállításának tényét, az szinte kizárólag gratulál a rongálás elkövetőjének, folytatásra buzdít, és sajnálja, hogy nincs még több, hasonló ember. „Szép volt! Bár több ilyen ember lenne.” – ahogy a 168 Óra egyik kommentelője írja. Aki pedig elítéli az akciót, az úgy tűnik, általában is kritikus a baloldallal szemben, röviden: jobbos.
Körülnéztem a hírek között, a blogszférában is, és nem nagyon találtam nyilvánvalóan a baloldalhoz köthető, de a konkrét akciót kritizáló véleményt, tisztelet a Hírszerző üdítő kivételének. Úgy tűnik tehát, hogy ez a módszer, ez a megközelítésmód rendben van balról nézve. Érdekes fordulatot is hozhat ez a fajta nyitás. Nincs abban semmi rendkívüli, ha a szélsőbal kiengedi a gőzt az utcán, kirakatokat tör be, szobrokat rongál. Tőlünk nyugatabbra ez általános jelenség, itt még kicsit szokni kell. Nem tudom végiggondolták-e azok, akik most lelkesen tapsolnak Dániel akciójának, hogy ennek a stílusváltásnak azért van egy komoly ára is: az a mondás így többé nem áll, hogy a baloldal okosan, türelemmel és méltósággal érvel.
