Poszt ITT

Pár év alatt is tönkremehet a táncostérd

A Pécsi Balett igazgatója elégedett a balettművészeti életjáradékról szóló szabályozással, bár azt mondja, a táncosok többsége nem éri el a nyugdíjas kort. Villáminterjú.


Fotó: MTI / Kálmándy Ferenc

Megszűnnek a korhatár előtti nyugdíjak, január 1-jétől nem állapítható meg ilyen ellátás, lesz azonban életjáradék. A szabályozás a balettosokra is vonatkozik. A parlament egy olyan módosítóról döntött, mely szerint balettművészeti életjáradékra jogosult, aki a Magyar Nemzeti Balettnál, a Győri Balettnál, a Pécsi Balettnál, a Szegedi Kortárs Balettnál vagy jogelődjeiknél legalább huszonöt éven át magántáncos vagy a tánckar főállású tagja volt. Vincze Balázs a Pécsi Balett igazgatója, Imre Zoltán-díjas, Harangozó Gyula-díjas művész. Mi a véleményed a most elfogadott szabályozásról?

Egyik szemem sír, a másik nevet. Igaz, lesznek művésztársaim, akik nem részesülnek az ellátásban, a többiek számára viszont ez egyfajta állami garanciát jelent. A nehéz gazdasági helyzet miatt a társulatok helyzete is nagyon nehéz, de így legalább a négy legfontosabb intézmény balettművészei valamelyest megnyugodhatnak. A mostani szabályozás ugye csak róluk szól. Remélem, emiatt nem lesz szakmán belüli feszültség.

Négy intézményt említett. Csak az ezekben dolgozó táncosok jogosultak a balettművészeti életjáradékra. A többiekkel mi a helyzet?

Most biztos sokan megharagszanak rám, de ki kell mondjam: ez a négy együttes az, amelyikben komoly szakmai munka folyik, ahol kötelezettségek vannak – a balettművész-kategóriát ezek az intézmények teljesen kielégítik. A többi társulat sokkal lazább.


Spartacus 2076 című kétrészes balett a Pécsi Nemzeti Színházban
Fotó: MTI / Kálmándy Ferenc

Huszonöt év egy hétköznapi, civil munkahelyen nem olyan sok, a táncosok mégis már ennyi idő után kapnak életjáradékot. Nem korai?

Dehogy, sőt. Van olyan balett-táncos, akinek akár 6 év alatt úgy tönkremegy a térde, hogy nem képes színpadra állni. Kevesen érik meg a nyugdíjas kort – a több évtizedes balettos karrier nagyon ritka. A Pécsi Balettből például az elmúlt fél évszázad alatt nagyjából 25-en tudtak nyugdíjba menni. Ha az összes táncművészt nézzük, akkor mondhatjuk, 10-ből 2-en. Sajnos, az idősebb táncosokat nagyon nehéz megtartani. Ez nem esztétikai kérdés, egyszerűen fizikailag nem bírják. A pécsi társulat 20-25 évvel ezelőtt 30 fős volt, most 16. Ennyi főnél is lehetőséget kell adni a fiatal művészeknek.

Mi vár egy már a táncból kiöregedett, de még nem nyugdíjas korú művészre? Vannak lehetőségeik?

Nagyon nehéz. A legtöbben táncpedagógusként próbálnak elhelyezkedni, de arra is születni kell. Nem szabad elfelejteni, aki balettművésznek készül, annak már kisgyerek korától erre kell koncentrálnia. Ahhoz, hogy teljesen megismerd a tested, csakis ezzel szabad törődnöd. Különböző táncműfajokat kell megtanulni, folyamatosan kell tréningezni, a többi iskolai tantárgy háttérbe szorul. Ha valaki napi több órát táncgyakorlással tölt, már nem képes koncentrálni a matekra. Ezért is nehéz a tánckarrier után elhelyezkedni, mert egy profi pályára készülő balettos nagyjából 18 éves korában kezd el foglalkozni azokkal a dolgokkal, tantárgyakkal, melyek nem a tánccal kapcsolatosak. Sok nyugat-európai országban az állam gondoskodik arról, hogy a művészi pályafutás után – negyvenakárhány évesen – továbbképezze a táncosokat. Én ebben nem nagyon hiszek, mivel ilyen korban ezek az emberek már nem olyan versenyképesek a munkaerőpiacon, mint fiatalabb társaik. Bár vannak kivételek is: Nagy Tamás például, aki korábban a Holland Nemzeti Balett szólistája volt, jelenleg repülőgép-pilóta.


Czebe Tünde Desdemona és Molnár Zsolt Otello szerepében játszik
Fotó: MTI / Kálmándy Ferenc

Összefoglalva tehát: a tánckarrier rövid, a nyugdíjas kort nehéz elérni, civilként pedig bonyolult elhelyezkedni. Hogy lehetne megoldani ezt a csavaros helyzetet?

Nem tudom. A legnagyobb gond a fizetésekkel van: sok pécsi balettáncos van, aki nettó 90-100 ezer forintot keres havonta, de a fővárosban sem sokkal jobb a helyzet. Ebből nehéz megélni, úgy ráadásul, hogy a nyugdíjra is jusson. Szörnyű látni, hogy sokan a nagy táncos sztárok közül, akikre csodálattal néztem kezdőként, most apró panellakásokban tengődnek, lepusztulva, igen nagy szegénységben. Csodamódszer szerintem nincs, versenyképesebb fizetések viszont kellenének.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik