A macskák és kismalacok népszerűsége azóta is töretlen, hiszen az elmúlt években nem tudunk tíz percet sem eltölteni az Interneten anélkül, hogy ne bukkant volna fel előttünk egy cuki macskás kép, vagy épp a Nyan Cat valamilyen remake-je (a legszörnyűbb minden bizonnyal ez), de a most bemutatandó, valószínűleg sosem létezett hangszerek nem ezt az oldalukat mutatják be.
A macskazongora (Katzenklavier)
Fotó: Wikimedia Commons
Az első fennmaradt írásos emlék Athanasius Kircher jezsuita tudós 1650-ben megjelent munkájából, a Musurgia Universalis-ból származik:
“Nemrégiben történt, hogy egy találékony, ismert színész annak érdekében, hogy eloszlassa egy nagy fejedelem levertségét, a következő hangszert építette meg: Különböző méretű élő macskákat szerzett, majd bezárta őket egy csak erre a célra készített dobozba úgy, hogy egy lyukon keresztül a farkukat kilógathassa. Billentyűket is épített, melyek végén nem kalapácsok, hanem éles tűk foglaltak helyet. Ezután a macskákat hangjuk szerint sorba állította, minden kilógó farokhoz egy-egy billentyűt téve. […] Mikor a bilentyűket lenyomták, azok tűikkel beleszúrtak a macskák farkába, akik dühükben nyomorúságos hangokat adtak ki, a mély üvöltéstől a visításig, olyan zenét létrehozva, amely a férfiakat megnevettette, az asszonyokat pedig táncra csábította.”
Fotó: Wikimedia Commons
Később egy német orvos, Johann Christian Reil (1759-1813) – akinek például magát a pszichiátria szót is köszönhetjük – is leírta a hangszert, sőt, véleménye szerint a figyelmét tartósan fenntartani nem képes emberek pillanatok alatt meggyógyíthatóak a segítségével, hiszen egyszerűen képtelenség egy ilyen látványt figyelmen kívül hagyni.
Fotó: Wikimedia Commons
A hangszer modern, Henry Dagg által készített verziója pedig egyszer még Charles walesi herceget is megnevettette:
A disznóorgona
A piganínóként és Porke Forte-ként is ismert disznóorgona működési elve teljesen megegyezik a fentebb már említett macskazongorával, megszületésének idejét azonban korábbra teszik.
Fotó: Wikimedia Commons
A legismertebb anekdota a hangszerről az 1461-1483 közt uralkodó XI. Lajos francia királlyal kapcsolatos:
XI. Lajos francia király egyszer azt kérte Baigne apátjától, hogy ajándékozza meg őt egy csak disznóhangokat felvonultató koncerttel, ami nyilvánvalóan lehetetlen kérésnek tűnt. Az apát nem volt meglepett, de némi pénzt kért az előadás megszervezéséhez. Ezt természetesen azonnal a rendelkezésére bocsátották, ő pedig létrehozta a valaha készített egyik legrendkívülibb hangszerét; különböző korú disznók közül összegyűjtött néhányat, egy bársonysátorba terelte őket, majd élő hangszert készített belőlük. Egy fatáblára billentyűket szerelt, melyek tűben értek véget, így az eltérő hangú disznókat sivításra ingerelték. A király és kísérete pompásan szórakozott.
