Mint az élet legtöbb területére, az oktatásba is beszivárgott a mesterséges intelligencia. Az viszont nem mindegy, hogy merre billen a mérleg nyelve ez ügyben: vajon sosem látott távlatokat nyit a tanároknak és a diákoknak a digitális világban, vagy épp hátráltatja őket?
Az utóbbi években rohamos fejlődésnek indultak a hétköznapi ember számára is elérhető, mesterséges intelligencia vezérelte chatbotok és digitális asszisztensek, amik megkönnyítik, vagy akár el is végzik helyettünk a nehéz feladatokat. Míg sokan fenyegetésnek vagy értékvesztésnek élik meg ezt a technológiai forradalmat, vannak, akik a lehetőségeket látják benne (sokan például terapeuta helyett használják, az ebben rejlő potenciált és veszélyeket ebben a cikkünkben vizsgáltuk). Nem vitás azonban, hogy csakúgy, mint minden, ami az ember keze ügyébe kerül, ez is alkalmas rá, hogy félrehasználjuk.
Katona Réka középiskolai magyartanár, az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola doktorandusza újkeletű problémákat észlel az oktatásban. Az intézményben, ahol dolgozik, szeretnék kísérleti jelleggel a tanrendbe integrálni a mesterséges intelligenciát, ám egyelőre semmilyen szabályozás nem korlátozza, hogy a diákok úgy használják ezt az eszközt az otthoni feladatok megoldásához, ahogy csak jónak látják. A probléma végiggondolásához segítségül hívtuk dr. Schnell Zsuzsannát, a PTE Kultúraelméleti és Alkalmazott Kommunikációtudományi Tanszék egyetemi docensét, valamint magát a ChatGPT-t is megkértük, hogy kommentálja a megfogalmazott aggályokat.
Soha többé házi feladat?
Nem a modern idők huncutsága, hogy a diákok a könnyebb utat választják az iskolai feladataik megoldásához. Borítékolható, hogy kedvenc tevékenységeik közt általában nem szerepel a házi feladat megírása, azt mégis muszáj valahogy elkészíteni. Míg régen a „lógósabbak” lopva, óra előtt másolták le a szorgalmasabbakról, ma már más taktikái vannak a megúszásnak. A mostani tanulók mindennapjait sok értelemben átformálta a mesterséges intelligencia elterjedése, és míg ez a technológiai fejlődés sok potenciált hordoz magában, ezt is lehet rosszul használni.
A diákjait aggodalommal figyelő Katona észlelhető romlásról számol be a kamaszok képességeiben. Mivel az írási- és szövegalkotási készségeket igénylő feladatokat már percek alatt elvégzi helyettünk akár a ChatGPT is, nincs szükségük a készségeik fejlesztésére ahhoz, hogy boldoguljanak.
A mesterséges intelligencia már egy kulcsszóra készít kiselőadást, prezentációt, komplett kidolgozott feladatot, vagy interjút egy fiktív személlyel
– mondta Katona, hozzátéve, egyre fontosabb szempont a házi feladatok megtervezésében, hogy ne lehessen őket mesterséges intelligenciával megoldani.
Schnell Zsuzsanna azonban felhívja a figyelmet, hogy
az említett készségek hanyatlása és az információ magunkon való átszűrésének hiánya komoly hátrányba hozhatja a diákokat a mai, úgymond „igazság utáni” korszakban. Ugyanis a szövegértés, olvasás, fogalmazás mind-mind olyan alapkészségek, amelyek elengedhetetlen feltételei a megfelelő kritikai gondolkodás kialakulásának.
Ezek a diákok az említett körülmények miatt a szövegértési nehézségeik kapcsán jobban kitettek annak, hogy a tájékozódásuk a világban nem biztonságos, nem elég jó, nincs feltétlen elegendő kritikai gondolkodásuk, ami biztonságot adna, és ezáltal nagyon ki vannak szolgáltatva például az álhíreknek
– véleményezte a helyzetet a nyelvész.
Elmondása szerint napjaink politikája és a minket körülvevő társadalmi események mind-mind kritikai gondolkodást igényelnek ahhoz, hogy érdemben értékelni tudjuk, mi jelent ránk valós veszélyt, és mi az, ami manipuláció. Az, hogy ezek közt különbséget tudjunk tenni, kulcsfontosságú ahhoz, hogy ne rettegésben, fals hiedelmekkel éljük az életünket.
Hiszen ne felejtsük el, hogy ettől függetlenül az MI még mindig egy eszköz. Ahogy azt Katona is mondja, ma már nemcsak lehet, de muszáj digitális kompetenciákra is nevelni a gyerekeket, amibe ez is beletartozik. Jelenleg viszont úgy tűnik, a tanulók rég meghaladták azt a tudást, amit az iskolában kapnának a témában. A mesterséges intelligencia túlzott használata viszont ebben a formában ahelyett, hogy hozzátenne a teljesítményükhöz, inkább elvesz belőle, sok fejlődési folyamat pedig akadozni látszik.
Abban látom a problémát, hogy ez átgondolatlanul működik. Ha egy kulcsszóra kész a munkád, az azt jelenti, hogy elfelejtesz írni, vagy ki sem alakul ez a készség
– mutatott rá Katona.
Védjük magunkat az elbutulás ellen
Schnell lapunknak adott válaszában kifejtette, nem szeretné démonizálni a mesterséges intelligenciát. Optimistán viszonyul a technológiai fejlődéshez, hisz úgy látja, odafigyeléssel és értelmes felhasználással jelentősen profitálhatunk az MI által nyújtott lehetőségekből.
Ésszel kell használnunk, előnyünkre: ami hasznos benne, megtartani, ami nem, azt kidobni. De saját értékeink védelme elsődleges, ezt nem szabad szem elől tévesztenünk. Ezek védelmét biztosítva lehet és érdemes használni kiegészítőként, és nem magunkat becsapva: amire mi képesek vagyunk, azt nekünk kell beletenni, ez véd az elbutulás ellen, és kiegészíti a képességeinket
– fogalmazott Schnell.
A tanárnő által tapasztaltakat tehát figyelmeztetésként érdemes felfogni, milyen hatása is lehet annak, amikor ezek nem valósulnak meg. A kézírás a laptopok, tabletek, és okostelefonok felbukkanásával alapból hanyatlásnak indult, a Katona által vázolt helyzet viszont arról árulkodik, hogy lassan a digitális eszközökön való szövegalkotás is veszélyeztetett kategóriába kerül. De mit jelent ez pontosan? Szerinte leginkább azt, hogy többé nem kell átszűrnünk magunkon az információkat ahhoz, hogy értelmezzük és strukturáljuk őket, hisz a mesterséges intelligencia ezt megteszi helyettünk. Nem kell érdemben átgondolnunk és összeszednünk, mit szeretnénk mondani egy témakörről, mert az ahhoz szükséges tudás eleve nem rajtunk fut át. Ezzel a tanulás egy kardinális lépcsőfoka veszik el a kamaszok és a gyerekek logikai, elemző, következtető szellemi fejlődéséből – ennek a jelei pedig már most felsejlenek Katona szerint.
Azt látom, hogy a kilencedikes diákok eleve úgy jönnek át a középiskolába, hogy hiányosak a fogalmazási készségeik.
Szerinte ebben az életkorban már automatizmusként kéne működnie, hogy a tanulók szavakba tudják önteni a gondolataikat. Ennek ellenére azt tapasztalja, hogy nemcsak a fogalmazás, de sok esetben az olvasás és véleményformálás is akadozva megy a kamaszoknak.
A gép nem érezhet helyettünk
A szemmel látható képességbeli romlások mellett Katona arra is felhívja a figyelmet, mit ad nekünk az irodalom érzésekkel teli emberekként. Ez a tantárgy, tudományterület és egyben művészeti ág ugyanis messze áll a tényszerűtől, és nagyban támaszkodik a kritikai gondolkodásra, a szabad értelmezésre és önkifejezésre – pontosan azokra a folyamatokra, amitől a túlzott MI-használat megfoszt minket.
Az adatoknak nyilván utánanéz az ember az interneten vagy a mesterséges intelligencia segítségével, de azt, hogy egy vers, vagy egy szöveg hogyan hat rád, nem tudja megmondani. Hisz van valami, amit nem érthet: a lelked és az érzéseid. Azt, hogy a befogadói élmény közben mi zajlik le, egy gép soha nem lesz képes megmondani és átélni
– mondta a tanárnő, akit aggaszt, hogy a mai diákok a rövidítések, összefoglalások, helyettük elolvasott vagy mesterséges intelligenciával elolvastatott szövegek használatával nem élik át azt a katarzisélményt, amit az irodalom nyújthat számunkra.
A katarzist, a lelked megtisztulását, amit egy irodalmi műalkotásnál érzel, amikor azonosulsz vele, vagy beleérzel valami másba, ami nem te vagy, nem tudja egy gép megélni helyetted.
Bőven léteznek pozitív felhasználási módjai a mesterséges intelligenciának, amennyiben az az ember tudásának, munkafolyamatainak kiegészítéseként működik. De Katona jelenleg nem ezt a tendenciát látja a meghatározónak. Úgy gondolja, ez a felhasználás csak olyan megfelelő alaptudás elsajátítása után tudna megvalósulni, mint az írás, olvasás, fogalmazás és a reflexiós készségek – erre pedig ideális esetben a tanulóknak a középiskolában kell szert tennie. Viszont, ha ezt a folyamatot hátráltatja, hogy a diákok kiszervezik a mélyebb kutatómunkát és gondolkodást igénylő feladatokat a mesterséges intelligenciának, a jövőben komoly készségbeli hiányosságokkal szembesülhetnek.
A tanárnő szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy komoly függőség alakul ki a gyerekekben az eszközeik iránt. A diákok pedig súlyos elvonási tüneteket produkálhatnak, ha nem férnek hozzá például a telefonjaikhoz.
Ez nagyon komoly probléma a 14-16 éves diákoknál abban az értelemben, hogy nem tudják szabályozni, mennyi időt töltenek az adott eszköz nélkül. Az iskolán kívüli internethasználat sokszor eléri a 6-8 órát, vagy akár többet is, ami néha éjszakába nyúlik, így a diákok már alapból kimerülten jönnek reggel iskolába
– mutatott rá, hozzátéve, ez az eszközfüggőség és a jelenlegi médiafogyasztási szokások súlyosan lerontják a diákok koncentrációs képességeit. Emiatt egy olyan kitartó fókuszt igénylő tevékenység, mint például egy könyv elolvasása, megugorhatatlan feladattá válik.
Átgondolandó kérdés, hogy ez a függőség milyen hatással lehet a kamaszok érzelmi világára. A tanárnő úgy véli, maga a kézírás és a szövegalkotás hatékony módszere lehet az érzelmek levezetésének és a kognitív képességek fejlesztésének is, ezt pedig szerinte létfontosságú lenne megőriznünk. A tanárnő továbbá megfogalmazott egy olyan aggodalmat is, ami különösen jól rávilágít a helyzet komolyságára.
Az analfabetizmus, a »kapaszkodók hiánya« fenyegeti a felnövekvő generációt, ha a mesterséges intelligencia segítségével oldunk meg mindent. Miközben a kutatás és tudományos világ felrobban az adatok és tudás mennyiségétől, mi magunk nem tudunk önállóan majd megfogalmazni egy gondolatot.
Schnell szerint a világismeret az egyik meghatározó tényezője annak, hogy egymást megértve, erőfeszítés nélkül kommunikáljunk – mivel ez a háttértudás minden interpretáció alapja. Ezt figyelembe véve maga a szövegértés, az olvasás és a kritikai gondolkodás hanyatlása – amennyiben az valóban tömegesen történik – társadalmi léptékben veszélyeztetheti a produktív párbeszédek kialakulását. Könnyebben formálódhatnak például véleménybuborékok, amiket Schnell a következőképp definiál: „A véleménybuborék a beszűkült, megválasztott, s utána kritikai – értékelő, elemző, racionális, értelmező – gondolkodás nélkül fenntartott elköteleződés egy-egy véleményfolyam, más szóval narratíva követésében.”
Rávilágított, hogy a kollaboráció, kreativitás, kritikai gondolkodás és a kommunikáció különösen fontosak napjaink kihívásainak, problémáinak megoldása szempontjából – gondoljunk csak a Covidra, az álhírekre, vagy az olyan globalizáció okozta kihívásokra, mint a migráció és a háború –, ezért hívják őket 21. századi kompetenciáknak. Ezek pedig már csak azért is fejlesztendőek, mert olyan humánspecifikus képességekről beszélünk, amikben, ahogy azt Schnell is gondolja, a gépek nem tudnak minket lehagyni. Ahogy ő fogalmaz,
Ezek azok, amiket olvasással, empátiával, meghallgatással, játékos kísérletezéssel, újszerű egyéni tartalmak bátor bevezetésével lehet művelni. A fejlesztésük tehát személyközi kapcsolatokat igényel. Ezekkel és a kritikai gondolkodással védettek lehetünk az álhírekkel, a manipulációval, és a rettegésben éléssel szemben.
Hallgattassék meg a másik fél is
Kíváncsiak voltunk, mi erről a ChatGPT véleménye, így a játék kedvéért megkérdeztük, szerinte lehetnek-e káros hatásai, ha a diákok az ő kezébe adnak minden szövegalkotási készséget igénylő feladatot. Az MI-chatbot a következőképp válaszolt:
Röviden: igen, lehetnek káros hatásai, de nem törvényszerű, és sok múlik azon, hogyan használják a technológiát.
Ezután kilistázta nekünk, hogyan néz ki a negatív és a pozitív felhasználás. Nem jó, ha minden írást, összehasonlítást, elemzést és kutatást az ő kezébe adnak a diákok, hiszen ettől
- csökkenhet a kritikai gondolkodás készsége, mert nem tanulják meg kiértékelni az adott információkat,
- legyengül a szövegalkotási készségük, mert nem tanulják meg a szerkezetalkotást, az érvelést, és a stilisztikai szempontokat,
- csak felületes megértést szereznek az adott témáról,
- végül pedig leromlanak a kutatási készségeik is.
Ezzel szemben a helyes felhasználás lényege, hogy ne a munkafolyamat helyettesítéseként, hanem kiegészítő segítségnek használják a diákok a mesterséges intelligenciát. A leírtak alapján szerinte a diákok időt takaríthatnak meg általa, így pedig
- több idejük marad a kreatív folyamatokra,
- megtanulhatnak reflektálni, ha az általa generált szöveget kritikus szemmel nézik,
- és az alapmunka kiszervezésével utána mélyebben átgondolhatják az adott témát.
A ChatGPT hozzátette, hogy a mesterséges intelligencia használata egyedül akkor válik a diákok előnyére, ha nem átengedik neki a kérdések megválaszolását, hanem ellenőrzésre vagy ötletelésre alkalmazzák.
Végül pedig ironikus módon rákérdezett, megírjon-e helyettünk egy útmutatót a diákoknak a felelős MI-használatról.
