A háború utolsó szakaszában járunk. A Vörös Hadsereg már majdnem elérte a Német Birodalom egykori határát. 1944. november 8-ának hajnalán öt férfi átrepül a front fölött. A célpont lengyel területen van, messze az ellenséges vonalak mögött, a Beszkidek lábánál. A feladatot, amelyet végre kell hajtaniuk, csak ketten ismerik közülük: Georg, német kommunista, aki 1939 óta a Szovjetunióban él és Borisz, a szovjet felderítés főhadnagya, gépészmérnök hallgató a Kaukázusból. A különítmény többi tagja: Ernst százados, aki egy évvel ezelőtt, szétkergetett zászlóaljának néhány emberével együtt átállt a szovjetek oldalára; a csoport Benjáminja, Heiner, a Hitlerjugend volt tagja, aki utász őrvezetőként került hadifogságba Kalugánál és a lengyel Janek, aki korábban partizánként harcolt Lublin környékén. Mielőtt a gép elérné célját, találatot kap. Az öt férfi kénytelen ismeretlen területre kiugrani. Georg súlyosan megsebesül és elszakad társaitól. Úgy tűnik, a titkos megbízatás kezdettől fogva kudarcra van ítélve
– ezt a bevezetőt magyar tévénézők milliói hallották tizenkét héten keresztül 1985 tavaszán. Csak azért nem többször, mert a tizenhárom részes sorozat első része elején még némiképp más verzióban hangzott el. A kedd esténként sugárzott A halál archívuma különösen a gyerekek és a fiatalok képzeletét ragadta meg, irodalmi nagyságainkat is beleértve: Térey János többször emlegette gyerekkora meghatározó sorozatai között, a nála egy nemzedékkel idősebb Parti Nagy Lajosról pedig még azt is tudhatjuk, hogy „egy szabadtéri borozó pultjának dőlve” nézte meg a sorozat fináléját Balatonalmádiban keletnémet turisták társaságában – erről maga számolt be a Dunántúli Naplóban.
Szocialista szuperprodukció
Az NDK saját gyártású sorozatában tényleg minden volt, ami akkoriban kellett a sikerhez: a második világháború a lehető leghálásabb téma volt; az ellenséges területen tevékenykedő kommandósok/kémek ötlete pedig ezen belül is slágernek számított, olyan film- és sorozatsikerek óta, mint a Kémek a sasfészekben, vagy a vasfüggöny másik oldaláról A tavasz tizenhét pillanata. A sorozat ráadásul felvonultatott egy nemzetközi sztárt is Gojko Mitic személyében, aki Boriszt, a kaukázusi felderítő főhadnagyot alakította, de rajta kívül lengyel színészek is felbukkantak a szereposztásban. Mondhatjuk, A halál archívuma igazi szocialista szuperprodukció volt.
A sorozat írója és rendezője is a keletnémet tévézés állócsillaga, Rudi Kurz, aki a színházi rendezést cserélte a televíziózásra, és a hatvanas évek elejétől kezdve számos sikeres keletnémet sorozatban dolgozott. Ezek közül többet (A zöld szörnyeteg, A nyomok a hetedik mennyországba vezetnek stb.) a Magyar Televízió is leadott akkoriban, és mivel az NDK-ban a művészeknek és alkotóknak gyakran a kommunista párt irányelveinek megfelelően kellett dolgozniuk, Kurz legtöbb sorozata és tévéfilmje vagy a munkásmozgalom harcosainak állított emléket, vagy pedig Amerika ármánykodására hívta fel a figyelmet. (A halál archívuma ugyebár mindkettőt kipipálta, hiszen Standartenführer Haukról kiderül, összejátszik az amerikai titkosszolgálattal!) A halál archívuma alapsztorija ráadásul igencsak emlékeztetett egy 1963-as keletnémet háborús film, a Geheimarchiv an der Elbe (Titkos archívum az Elbán) történetére.
