Negyedik részéhez érkezett az Animatiqua és a 24.hu közös sorozata, a Régi épületek meséi, amiben az Erzsébet híd, a belvárostól a Városligetig nyújtózó sugárút, illetve a Budai Várnegyed után most ismét csak a város szívébe utazunk, aminek sokáig kisvárosias, szűk utcákkal teli látképe szinte egy szempillantás alatt vált egy fővároshoz méltó, óriásokkal teli metropolisszá.
Ennek a változásnak a legfőbb hajtóereje a rivalizálás volt, hiszen az 1867-es kiegyezés, illetve Budapest 1873-as megszületése után az állam egyre inkább azt érezte, hogy fel kell venni a versenyt a nyugat-európai nagyvárosokkal, de leginkább a nagy riválissal, Béccsel.
A filmből kiderül: előbb a felső tízezer palotái nőttek ki a szomszédos házak közül, majd egyre nagyobb és nagyobb középületek, valamint bérházak jöttek létre – előbbire jó példák a Kossuth Lajos tér környékén csoportosuló minisztériumi, illetve igazságügyi épületek, a negyvenmillió téglából született, a magyarság ambícióit tökéletesen mutató Országház (1885-1904), a Műegyetem főépülete, a Tőzsdepalotaként született, de a Magyar Televízió székházaként ismertté vált Szabadság tér 17. (1902-1907), valamint a turistákat ma tömegével vonzó gyógyfürdők, köztük a Gellért (1911-1918) és a Széchenyi (1909-1913, ill. 1926-1927).
A képsorokon két, ma is alig ismert történettel is megismerkedünk: előbb Lengyel Árpád (1886-1940) Rákóczi úti otthonát láthatjuk, aki a Titanichoz legközelebb hajózó RMS Carpathia orvosaként kulcsszerepet játszott a világ legismertebb katasztrófája során a jeges vízbe került emberek mentésében. A katasztrófa után Lengyel az első világháború sebesültjeit gyógyította, majd gégészként, mentőorvosként, tanárként, illetve a budapesti tömegközlekedési társaság, a Beszkárt üzemorvosaként is működött. 1934-ben végül magánorvosi rendelőt nyitott Rákóczi úti otthonában, amit egészen 1940-es haláláig működtetett.
A főcím, illetve röviddel a film vége előtt ezek mellett egy valamivel fiatalabb, rejtélyes torony is feltűnik, amit a képeken látható formájában ma már hiába keresünk: ez volt a Fiumei úti társadalombiztosítási épületegyüttes 1929-1930-ban született, pártázatával, órájával és díszítőszobraival különlegessé tett toronyrésze, ami tizennyolc szintjével negyven éven át magasodott Józsefváros fölé.
Az Animatiqua munkája itt látható:
