Alighanem azért nem vagyok politikus, mert kielégít a töprengés a dolgok mélyebb okairól
– mondta a lapunknak adott 2019-es interjúban Csák János. Akkor még félig filantróp üzletemberként jellemeztük őt, aki pályafutása során vezette a Molt, a T-Mobile Magyarországot és számos más céget, emellett volt londoni nagykövet, megvette és eladta a Heti Választ, részt vett a Corvinus Egyetemet átvevő alapítvány kuratóriumában is, szabad idejében pedig filozófiai tárgyú könyveket fordított (például Szókratészről vagy a zen és a motorkerékpár-ápolás művészetének elsőre nem kézenfekvő összefüggéseiről).
2022 tavaszán aztán már úgy tűnt, hogy annyira mégsem elégíthette ki őt a töprengés, mivel Orbán Viktor felkérésére elvállalta az újonnan létrehozott Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) vezetését. Az európai parlamenti és önkormányzati választás másnapján azonban kiderült, hogy Csák mégsem tölti ki négyéves mandátumát, hétfő reggel ugyanis – a közvélemény számára váratlanul – benyújtotta lemondását a miniszterelnöknek, aki elfogadta azt, és utódját is egyből megnevezték. Az új miniszter Hankó Balázs lesz, aki végzettségét tekintve gyógyszerész, de az utóbbi években már a felsőoktatásért, a szakképzésért, a felnőttképzésért és innovációért felelős államtitkárként dolgozott Csák keze alá.
A leköszönő miniszter a Mandinernek megerősítette, hogy félidős távozása nem volt tervbe véve, és elmondta, mik voltak a vele szemben támasztott teljesítmény követelmények:
Három dolgot kért tőlem a miniszterelnök, ahogy minden tárcavezetőtől: az első, hogy a meglévőre építve alakítsak ki ütőképes működési rendszert, a második, hogy a tárcámhoz tartozó területeken legyenek ciklusokon átívelő programok, és a harmadik, hogy legyenek megfelelő utódok, személyek, akik képesek alkotó módon tovább vezetni a területeket. A rendszerépítés és programkialakítás ügyében az eltelt két évben gyorsan haladtunk munkatársaimmal. Amit vállaltam, illetve vállaltunk, az minden területen sínen van
– értékelte saját teljesítményét Csák, hozzátéve, hogy meglátása szerint a négy évre tervezett munkát sikerült két év alatt elvégezni, így „itt az ideje átadni a stafétabotot a fiatalabb nemzedéknek”. Az kétségtelen, hogy az elmúlt két év turbulens időszak volt a magyar kultúrpolitikában, befagyasztott beruházásokkal, konfliktusos személyi döntésekkel, a független színházi szcéna további sanyargatásával és nagy átszervezési/központosítási tervekkel, amelyeknek a megvalósulása most némileg bizonytalanná vált. Az alábbiakban felidézzük Csák miniszterségének emlékezetes ügyeit és momentumait.
Nem a beton számít
A két évvel ezelőtti kormányalakítás egyik újdonsága volt, hogy több ciklus után ismét lett kulturális minisztérium, párba téve az innovációval. Ennek üzenetértékét Csák is hangsúlyozta első miniszteri előadásán a kormányközeli elitképzőben, az MCC-ben, ahova a többi miniszterhez hasonlóan ő is elment 2022 nyarán ismertetni a terveit. Úgy fogalmazott, hogy az önálló tárca visszahozása egyértelműen jelzi: a kormánynak fontos a kultúra, illetve a kultúra innovációja is. Ám ezen túl sok jó hírrel nem tudott szolgálni a kulturális szféra számára, ugyanis már akkor jelezte, hogy az Ukrajnában kitört háború hatásai és az ország előtt tornyosuló gazdasági kihívások miatt meghatározatlan időre elhalasztják a kulturális beruházásokat.
Lesznek még beruházások, de nem most. Mindent elhalasztottunk, de úgy, mint az üzleti életben: opciósan minden nyitva van hagyva
– mondta akkor, a halasztott, ám később megvalósítandó beruházásokra példaként hozva fel az új Nemzeti Galériát, amely amúgy is a heves tiltakozást kiváltó Liget Budapest Projekt legvitatottabb eleme.
Csák az elapadó források baljós tényét egy hangzatos szemléletváltással próbálta áthidalni, miszerint úgysem önmagában a kultúrára, innovációra, tudományra, oktatásra vagy épp családpolitikára elköltött források mennyisége számít, sokkal inkább az, hogy ezek miként hasznosulnak a társadalomban. Vagyis hogy az „elköltött pénzek” és a „kiöntött betondarabok” jelentkeznek-e „kiművelt emberfőkben”, és hogyan növelik Magyarország verseny- és cselekvőképességét? – tette fel a központi kérdést beszédében, amely ugyan kevés konkrét ígéretet tartalmazott, cserébe annál több volt benne ókori bölcsességekből, illetve az üzleti bestsellerek és vezetői tréningek zsargonjából. Azóta eltelt két év, de nem sok jelét láttuk annak, hogy a befagyasztott kulturális beruházások terén feltámadna a lendület, és várhatóan a ciklus fennmaradó része sem a forrásbőségről, inkább megszorításokról szólhat majd. Ennek fényében Csák utódjának, Hankó Balázsnak is máshol kell majd keresnie a kibontakozás lehetőségét.
