Mikor Mattias Edvardsson Látszólag normális című könyve 2018-ban megjelent, sokan máris a skandináv noir új királyaként emlegették. A svéd szerző nagy áttörését követően egy-kétévente adott ki újabb nagy sikerű könyvet, jellemzően családi drámák köré font krimik ezek, így a Netflix számára a jövőben is bőven szolgáltathat muníciót. Ráadásul nagyon úgy fest, hogy Edvardsson-könyvet megfilmesíteni kifejezetten jó döntés: az első könyvéből készült svéd sorozat népszerű a platform kínálatában, a cikk megírása pillanatában a magyar toplistán az első helyet foglalja el.
A regény kiindulópontját az író saját félelme adta: mi lenne, ha azt látná, lánya épp vérnyomokat próbál eltüntetni a ruhájából? Edvardssont az a gondolat rémítette meg igazán, hogy amint lányai tinédzserkorba lépnek, vélhetően egyre gyakrabban maradnak majd ki otthonról, őt pedig aggódó apaként otthon eszi majd a fene, merre járhatnak. A regény megírásában nagy segítsége volt saját tapasztalata: több mint tizenöt éve tanárként dolgozik, így tisztában van vele, hogy a tizenévesek miként élik az életüket gyakran a szüleik tudta nélkül. A regényadaptációban ennek egy egész szélsőséges példáját látjuk: azt, amikor a boldog kirakatcsalád illúziója mögött valójában nem is ismerik egymást igazán a családtagok.
A Sandell család kívülről nemhogy normálisnak, de tökéletesnek tűnik: az a típusú család, amelyben ünnepi fotót csináltatnak, majd kiakasztják a nappaliban. Csodaszép házban élnek, kiegyensúlyozottak és sikeresek a munkájukban vagy épp a sportban, barátaik hangosan irigylik a házaspár közti tökéletes harmóniát, lányuk utazása előtt pedig boldog ölelésben forrnak össze. Talán ekkor boldogok együtt utoljára, a tizenöt éves Stellát ugyanis megerőszakolják az edzőtáborban, a látszólag tökéletes család pedig a lehető legrosszabb utat választja a tragédia feldolgozásához: A múltban történt törés a sorozat fő cselekményszálának katalizátora, négy évet ugrunk az időben, a láthatóan elveszett, a tanulást abbahagyó Stellát hirtelen gyilkossággal gyanúsítják, és a nemierőszakügyet félresöpörve továbbra is a tökéletes család illúzióját fenntartó Sandellék rádöbbennek: nemhogy nem boldogok, de úgy élnek látszatboldogságban évek óta, hogy távolabb nem is állhatnának egymástól.
Érdekes megfigyelni az eredeti cím különféle fordításaiban felsejlő leheletnyi, mégis lényeges különbségeket: az eredeti, svéd cím egy tökéletes családról szól (En helt vanlig familj), az angol fordításban már majdnem normális (Nearly Normal Family), a magyarban látszólag normális családról van szó. Az igazság valahol a három között rejlik: kívülről tökéletesek, őket felszínesen ismerve majdnem normálisak, belülről viszont egyértelmű, hogy mindez csak látszat abból a fajtából, ami a benne élőket is megtéveszti. Az egyik megszokottnak tűnő estéjük szemlélteti ezt a legjobban: az apa gőzerővel és nagy odaadással főz – láthatóan ő az egyetlen, aki naivan hisz még a családban –, hogy aztán az üres konyhában egyedül egyen. A feleség dolgozik, a lánya a barátnőjénél tanul: valójában az előbbi a szeretőjéhez siet, az utóbbi a barátnőjével egy buliba. Bárhová, csak ne a kihűlt családi fészekben kelljen ülni. Míg a feleségnél a hűtlenségének oka nincs túlmagyarázva, a főszereplő Stella viselkedése központi szerepet kap, amely pontosan járja körül a nemi erőszak, és főleg a visszaélés utóéletének mentális vonzatait.
Az őt ért erőszakot ugyanis még egy közepesen harcias kommentszekcióban is rengetegen titulálnák abszurdnak, mondván: ő csábította el a nála jóval idősebb edzőt. Az a típusú áldozat ő, akin nincsenek külsérelmi nyomok, mások számára is egyértelműen incselkedett a férfival, ráadásul be is vallja, nem lökte el az edzőt, sőt, már abban sem biztos, hogy elég erélyesen mondott neki nemet. Egészséges értékrenddel ellátott emberek számára nyilvánvaló, hogy a lányt megerőszakolták, ám az, hogy még mindig kérdés tud lenni, mi számít erőszaknak és mi nem, a legszomorúbb módon a szülei által válik nyilvánvalóvá. Akkor azt nagyon nehéz lesz megvédeni a bíróságon, talán jobb nem firtatni. Stellát már az megtöri, hogy a szülei a kelleténél – egynél – többször kérdezik meg, hogy egészen biztosan igazat beszél-e, de a pontot az i-re szülei óvatoskodása teszi fel. Ha pedig a két legfontosabb támasza azt tanácsolja neki, hogy inkább hallgasson, sőt, mindezt azzal indokolják, hogy csupán az ő érdekében várják el tőle mindezt, akkor talán nem is annyira meglepő, hogy a többszörösen traumatizált lány négy évvel később romokban hever egy börtöncellában.
Stellát nemcsak az őt megerőszakoló férfi törte össze, hanem a szülei is, nem véletlen, hogy iszonyú szeretetéhsége miatt szeret bele pillanatok alatt valakibe. A sorozat gerincét adó új párkapcsolattal az emberi kapcsolatok újabb rétegéről is beszél a Látszólag normális: hogyan képes egy nárcisztikus személyiségzavaros behálózni és szépen lassan tönkretenni egy másik embert. A sorozat ezt is tökéletesen bemutatja, sőt, kifejezetten szemléletes, hogy Stella szemszögéből látjuk az ilyen jellegű emberek működési mechanizmusait, manipulációit, majd azt, ahogy Stella a rózsaszín köd mögött felfedezi a másik igazán ronda arcát.
Miközben a lány a saját harcát vívja, a korábbi inzultus során teljesen passzív szülők nemhogy magukra találnának, de egészen szélsőséges dolgokat művelnek azért, hogyha már a család összeomlásának eredőjévé váltak azzal, hogy nem bírtak kiállni lányuk mellett, akkor most mindent bevessenek a megmentéséért. Sajátos vezeklés ez a részükről, csak sajnos későn jön: akkor látják be, mekkorát hibáztak, amikor már túl késő. A Látszólag normális ezen a téren magabiztosan hozza a skandináv thrillerek feszültségét, de egyébként is minden ízében egy tipikusan visszafogott, helyenként kellően nyomasztó svéd alkotás. A hatrészes minisorozat jól építi a feszültséget ahhoz, hogy gyorsan darálós sorozat legyen, egyedül a befejezés bicsaklik meg kissé: meglepően gyorsan és egyszerűen zárja le a szálakat.
A Látszólag normális újabb fontos darabja annak a diskurzusnak, hogy a nemi erőszakot átélt áldozatok helyzetébe helyezkedve meséljen a traumáról, és minél nyomatékosabbá tegye az egyértelmű igazságot: a nem nemet jelent, ha pedig megtörtént a baj, teljes vállszélességgel kell kiállni az áldozat mellett. Pláne, ha épp a gyerekedről van szó.
Látszólag normális (A Nearly Normal Family), 2023, 6 rész, Netflix. 24.hu: 8/10
