Állami túszejtés
1956. április 17-én a londoni Heathrow repülőtéren családja és tucatnyi újságíró, televíziós vár egy 12 éves magyar fiú érkezésére. Márffy-Mantuano Pétert Rákosiék évek óta nem engedték ki Angliában élő szüleihez és testvéreihez. Egy titkosszolgálati játszma áldozatává vált. Végül feltehetőleg Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár közbenjárásának és az enyhülési politikának köszönhetően jutott ki a vasfüggöny mögül.
A nagynéni
A kommunista hatalom egyre paranoiásabb, mindenütt ellenséget, imperialista összeesküvést, kémeket fedez fel. Saját elvtársai és a baloldaliak is gyanúsak, különösen azok, aki Nyugatról jöttek haza. Egymást követik a koncepciós perek.
Az 1938-tól 1949-ig Angliában élt, a BBC-nél dolgozott Ignotus Pál újságíró az ÁVH utasítására több részletes beszámolót készít Angliában élő magyarokról. Így kerül a politikai rendőrség látókörébe a kalandos életű Márffy-Mantuano Judit.
Olasz származású nagyapjának sikeres kéményseprő vállalkozása volt Kaposváron. Apja, Mantuano Rezső, egyetemi tanár és hat nyelven beszélő diplomata, akire 1902-ben ruházzák át a Vas megyei Verseghy Márffyak a nevüket és a nemességet. A család tagjai ekkortól viselik a kettős nevet. Judit 1903-ban születik Kaposváron, s 2003-ban, 100 éves korában hal meg Londonban. 1926-29 között a London School of Economicson tanul, újságíró lesz. Angliában telepszik le, s 1933-ban férjhez megy William Francis Hare-hez, Listowel ötödik earljéhez (1903-1990), aki az angol politikai élet befolyásos és népszerű szereplője; 1931-1995 között a Lordok Háza aktív tagja, 1941 és 1944 között annak munkáspárti frakcióvezetője.
A grófnő, Lady Judith Listowel/Judith Hare hívő római katolikus, Nyugat-barát, antifasiszta és antikommunista. Vezető brit lapok és a BBC mellett néhány magyar lapot is tudósít. A húszas, harmincas években beutazza egész Európát, de jár az USA-ban és 1936-ban egy hathetes körúton a Szovjetunióban is. Interjút készít többek között Teleki Pállal, Ernst Hanfstaengllal, Hitler külügyi sajtófőnökével, Galeazzo Ciano olasz külügyminiszterrel és 1935-ben Winston Churchill-lel. (A budapesti Pester Lloydban megjelent interjú létrejöttében Bíró Lajos és a brit filmipar megteremtője, Korda Sándor segített. Az ekkoriban mellőzött, s anyagi nehézségekkel küszködő politikust nagy tisztelője, Korda felkérte, hogy írjon forgatókönyvet V. Györgyről. Segítségül mellé adta két kitűnő szakemberét: Anthony Asquith filmrendezőt és Bíró Lajos írót. Utóbbi felesége, Vészi Jolán a Pester Lloyd főszerkesztőjének, Vészi Józsefnek volt a lánya.)
1939-41-ben a Tájékoztatási Minisztériumban előadó, 1942 és 1944 között pedig a brit hadsereg polgári alkalmazottja. Pályája során tíz könyvet ír, többek között az életéről, a húszas évek eleji magyar városok világáról, Habsburg Rudolf trónörökösről, David Livingstone Afrika-kutatóról, Tanganyika függetlenedéséről, Idi Aminról.
A fantasztikus energiákkal rendelkező, közéleti elkötelezettségű asszony rendkívül jó brit és külföldi politikai, társadalmi kapcsolatokkal rendelkezik. Házában hosszú időn át szalont tart fenn, ahol miniszterek, munkáspárti és konzervatív képviselők, befolyásos közéleti személyiségek, újságírók, emigráns magyar politikusok és diplomaták fordulnak meg. 1939 augusztusában Teleki Pál miniszterelnök a hivatalos csatornát (londoni követét) megkerülve a brit külügyminiszternek, az annak főtanácsadóját jól ismerő grófnő révén üzen. (Eszerint a magyar kormány nem fog együttműködni Németországgal Lengyelország ellen, s bár nem deklarálhatja semlegességét, törekszik arra.)
Lady Listowel 1944-től kiadja az East Europe and Soviet Rusia című harcosan antikommunista hírlevelet, amely 1954 elejétől, nagyobb méretben, kibővült tartalommal, Soviet Orbit címmel jelenik meg. A folyóirat felhasználja a BBC, a Foreign Office és a kelet-európai sajtó anyagait és disszidensekkel készült interjúkat is. A példányszám 3-4 ezer, 41 országban terjesztik. Hat példányra a londoni szovjet követség is előfizet.
Baloldali magyar emigránsok elítélően nyilatkoznak a grófnő tevékenységéről. Károlyi Mihály ex-köztársasági elnök Lady Listowellt reakciósnak, a Horthy-rendszer védelmezőjének tartja, Bölöni Györgynek pedig azt állítja, hogy a grófnő nagy erővel dolgozik „egy fehér emigráció kiépítésén”. A kommunista Simon Mózes, az Amerikai Magyar Demokratikus Tanács főtitkára egyenesen arról ír Károlyinak, hogy a grófnő bulletinje „jó portéka […] nemcsak a magyarországi, hanem az egész európai reakció szekértolója”.
Az ÁVH 1953. júliusi feljegyzése szerint a grófnő szalonja szovjetellenesek gyülekezőhelye, „az angliai fasiszta magyar emigráció központja.” Gyakori vendég itt a disszidens báró Kruchina Viktor is, az ÁVO (majd ÁVH) elődje, a rettegett Katonapolitikai Osztály egykori vezető-helyettese is, aki disszidálása, árulása miatt vörös posztó a magyar politikai rendőrség vezetői szemében.
„Ajtai”és „Ajtainé”
Márffy-Mantuano Tamás 1907-ben született Rómában, Budapesten és Cambridge-ben tanult. Franciául, angolul, németül, olaszul beszél, több sportágban is jó, a berlini olimpián a gyeplabda-válogatott tagja. Egy ÁVH-s feljegyzés szerint „nagyon jó megjelenésű”. 1930-tól szolgál a Külügyminisztériumban, Belgrádban, Rómában, majd Ankarában titkár, illetve attasé, 1943-ban visszakerül a minisztériumba tanácsosként. 1946-ban neve szerepel a leépítendők B-listáján, végül mégsem rúgják ki, politikai megbízhatatlansága miatt azonban súlytalan beosztás kap.
Heltai György, a Külügyminisztérium Politikai Főosztálya 1948 előtti vezetője – akit a Rajk perben elítélnek, s aztán 1954-ben szabadul – egy kihallgatásán, meglehetősen elfogultan ítéli meg Márffy-Mantuano Tamást: „Szellemi képességeiről régi kollégái is lekicsinylően nyilatkoztak.” „Tehetségtelen és a mulatságosságig ostoba ember, szamárságairól annak idején legendák keringtek a külügyminisztériumban.”
1948 januárjában, „ismerve ellenséges tevékenységét, a KÜM-ből elbocsátották és végelbánásban (sic!) részesítették”. Angol ügynöknek tartják, aki információkat ad át az angol és amerikai katonai missziónak. Neve később előkerül több koncepciós ügyben, perben (Mindszenty, Standard, Magyar Testvéri Közösség, Nagy Ferenc). Nyomoznak utána, s miután kap egy fülest, hogy le akarják tartóztatni, áprilisban a Fertő-tavon egy csónakon átszökik Ausztriába. Nővére közbenjár az érdekében, hogy beengedjék Nagy-Britanniába, s szerez neki állást.
Egy utazási irodában helyezkedik el. Sárközi Mátyás szerint sokszor próbál szerencsét a BBC-nél, ő egyszer találkozik vele a rádióban, amikor ötödmagával behívják próbafordításra. „Sportos elegáns […] kellemes, finom úrként” jellemzi.
Az ÁVH terve az, hogy Pétert addig nem engedik ki, amíg az apját nem tudják beszervezni, s az „nem kompromittálja le magát”. 1953 júliusában dossziét nyitnak Márffy-Mantuano Tamásra, célszemélyként az „Ajtai” fedőnevet kapja.
Tamás felesége, gróf Teleki Margit („Ajtainé”) 1910-ben született Erdélyben, érettségizett, nyelveket tanult. 1933-ban ment férjhez. Férjével és két lányával sógornője, Lady Listowel kétemeletes, diplomata negyedben levő villájában élnek, kényelmetlen körülmények között: lakrészük hideg, nedves mennyezete beázik. Fürdeni nem tudnak, mert nem tudják befűteni a fürdőszobát. „Ajtainé” sógornője lapjának adminisztrációjáért és házi munkákért heti három fontot kap, amiből a családot élelmezi. Fehérneműi rongyokban vannak, 3-4 jó ruháját sógornője adta neki. „Ajtai” egy utazási irodában dolgozik, jövedelme elmegy két lányuk iskoláztatására.
Egy 1953. novemberi ÁVH-jelentésben javasolják „Ajtainé” beszervezését is: „pressziós, esetleg anyagi alapon tudjuk bevonni munkánkba. A pressziós alapot az itt élő 9 éves kisfiához való ragaszkodásának kihasználásával érhetjük el.” A lap alján Vári József őrnagy kézírása: „A megjegyzésekkel egyetértek! Meg kell beszélni az Elvtárssal.” Nyilvánvalóan a Belügyben ülő valamelyik KGB tisztre utal, vagyis a feltehetőleg KGB inspirálta projekt lebonyolítása szovjet felügyelet alatt zajlik.
1953 őszén a magyar állambiztonsági szerveknél 42 szovjet „tanácsadó” dolgozik. „Az én időszakomban a szovjet hírszerzéssel való együttműködés teljesen egyoldalú volt […] – írja Farkas Vladimir a Nincs mentség, Az ÁVH ezredese voltam című memoárjában – a szovjet tanácsadók minden megszerzett információnkat megkapták. […] minden tőlünk telhető módon segítenünk kellett a Szovjetunió politikai hírszerző tevékenységét.”
(„Ajtainé” unokanővérét, gróf Teleki Margit, gróf Bethlen Lászlónét „Galambos Edit” fedőnéven már 1953 júliusában beszervezte az ÁVH a kistarcsai internálótáborban. Ide 1949 októberében azért került a négygyermekes asszony, mert Nyugatra menekült férje embercsempészt küldött érte és Jolán lányáért, de a határon lebuktak. Jolán jelentette fel őket, aki ekkoriban már a hatóság ügynöke volt. Gróf Teleki Margit szabadulása után nyomorúságos körülmények között él Budapesten, sok mindent csinál: népbüfében takarít, mosogat, kávét főz, csomagokat, tüzelőt visz házhoz, bejárónő, gyerekekre vigyáz, gépel, fordít. Arisztokrata ismerősei tevékenységéről jelent. Az ÁVH vele akarja zsarolni az Angliában élő férjet – ő egyébként gróf Bethlen István unokaöccse – akit kint beszerveznének, majd kiengednék utána a feleségét: a feladatuk a „magyar arisztokrácia körében való kutatás” lenne.)
A nagypapa
Gróf Teleki Domokos, Tamás feleségének, Margitnak az apja. 1880-ban született Kolozsvárott, ahol jogot végzett, majd államtudományi doktorátust szerzett. Közeli rokona Teleki Pál miniszterelnök, akit Sógor Gyula áv. százados jelentése szerint „a németek 1944-ben agyonlőttek”.
Teleki Maros megyei, gernyeszegi nagybirtokán mintagazdaságot vezetett. Felsőházi tag. Jeles művelődéstörténész. Könyvet írt a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár történetéről, gazdasági és vadászati írásokat publikált. Kastélyában, részben saját gyűjteményére alapozva, értékes, helytörténeti magánmúzeumot hozott létre. Ezt, nagy könyvtárát és az egész kastélyát a szovjet katonák feldúlták, kifosztották, majd néhány év múlva a birtokkal együtt a románok államosították.
Teleki 1943-tól a feleségével budapesti, Attila utcai bérházában, majd Péter unokájával és családtagként kezelt házvezetőnőjével veje (Tamás) 60 holdas, Somogy megyei, csombárdi birtokán él. A földet elveszik, a kastélyt államosítják, ennek két szobájában azonban meghúzhatják magukat. A gróf budapesti két bérháza lakásainak el-, illetve kiadásából származott pénzt az ötvenes évek elejére felélik, az eladható értékesebb bútorok, tárgyak is elfogynak. Nincs semmijük, a Londonból küldött csomagokból és 4-5, a csombárdi birtokon dolgozott cseléd élelmiszeradományaiból tengődnek. A gróf felesége betegeskedik, s 1953 augusztusában meg is hal.
Az ÁVH Somogy megyei Osztálya a központ utasítására 1953 július közepén Csombárdon információkat gyűjt Teleki grófról a helyi tanácselnöktől, tanácstitkártól és egy „kisparaszttól”. Szeptemberben Pestről jönnek le titkosszolgák a grófhoz. Fábián József ÁVH hadnagy a megyei árvaszék előadójaként mutatkozik be neki, s unokája sorsáról tudakozódik. A gróf elmondja: a szülők év végén megkapják a brit állampolgárságot, s ezután fogják kérni fiúk kiengedését.
A látogatásról készült jelentés szerint a gróf „elaggott, szenilis és nagyothalló egyén, nem lehetett vele folyamatos beszélgetést lefolytatni. Nagyon félénken viselkedett. Nem alkalmas arra, hogy beszervezzük és feladattal lássuk el. Viszont az lehetséges, hogy sötéten, az árvaszék nevében különböző levelek megírásra bírjuk, ha erre szükség lesz”. A házvezetőnőt sem lehet beszervezni, mert „rendkívül primitív”. 1953 augusztusától ellenőrzést vezetnek be Teleki gróf leveleire, küldeményeire.
Egy újabb, 1954. áprilisi jelentés megállapítja, hogy „öregségére nézve igen gyenge fizikumú ember, aki már dolgozni egyáltalán nem tud”.
A londoni rezidentúra
Az ÁVH Hírszerzésének egyik legfontosabb állomáshelyét 1951-ben hozzák létre, de az a főrezidens 1953. májusi kiutasítása után megszűnik, s 1954 elején újra felállítják. Vezetője ekkortól 1955-ig – Darvasi László fedőnéven – Rossz Gyula I. titkár, az ÁVH századosa. Őt és 10 munkatársát az MI5, a brit hírszerzés hat tisztje figyeli, emellett a követségen alkalmazott két angol sofőrt, az angol szakácsnőt és a nyelvtanárokat is beszervezi az MI5.
Londonban – a többi külföldi magyar rezidentúrához hasonlóan – az ötvenes évek elején nem folyik érdemi munka. Jó példa erre, hogy 1954 márciusában a Központ utasítására Szendrei, a követség egyik ÁVH-s hírszerző tisztje elmegy Lady Judith Listowell házához, szalonjának ellenőrzésére, majd azt jelenti Budapestre, hogy „kalapszalon nem valószínű, hogy van ezen a címen”.
A követségen rossz a légkör, a beosztottak és a követ figyelik, fúrják és feljelentgetik egymást.
Történetünk egyik főszereplője Turopoli Imre konzul, az ÁVH hírszerző főhadnagya (fedőneve Havasi Gyula) 34 évesen, 1954 elején kerül Londonba. A konzulátus két helyiséget használ: „Úgy a fogadószoba, mint a várószoba sötét, kormos, hosszú idő óta tisztítva nem volt.” A gépírónő is a konzul szobájában dolgozik, ugyanakkor a konzulátuson van még egy nagy és üres szoba, „ami jelenleg nincs kihasználva, mert mindössze egy ping-pong asztal áll ben [sic!], melyet játék céljára hetente csak 1-2 esetben vesznek igénybe az elvtársak”.
Turopoli cinikus, nagyképű, önhitt alak. Nem bírja a kritikát. A követségen mindenkivel rossz a viszonya, mindenkire – különösen az újonnan kiérkező fiatalokra – gúnyos megjegyzéseket tesz. A követ egyes utasításait sem hajtja végre. (Turopoliné „magyarázata” szerint azért, mert a férje, mint főkonzul egyenrangú a követtel.) Egy kollégája szerint lépéseit gyakran nem egyezteti a Központtal, operatív ügyekben és módszerekben felületes. Nem tartja be a konspirációs szabályokat, nem érti az őt különböző módszerekre oktató főrezidens magyarázatát. Még két év után, 1955 végén is csak töri az angolt.
A követ is butának tartja őt, azt mondja, hogy nem tud neki „észt adni”. Helyesen sem tud írni. A követség 23 éves új munkatársa, Szanyi Béla egyszer átírja Turopoli zavarosan fogalmazott, helyesírási hibáktól hemzsegő jelentését, aki ezért piszkálni kezdi őt. Csibésznek, a társadalom salakjának nevezi, mert „kezét csókommal” köszön a diplomatafeleségeknek és a követség női alkalmazottainak. Szanyi a konzul zaklató magatartása miatt hamarosan azt kéri, hogy küldjék haza.
A Központból felhívják Turopoli figyelmét, hogy az „Ajtai”-ügy a következő időszakban „a legfontosabb tervpontja”. A beszervezés módszereiről több hosszabb, részletesebb utasítást kap, s felelősségre vonják, amikor nem elég kemény „Ajtaival”.
„Csak a presszió lehet a módszer”
1954. május 19-én „Ajtai” (Márffy-Mantunao Tamás) felkeresi a londoni magyar konzulátust, hogy hitelesítse a felhatalmazást, amellyel egy otthoni ügyvédet bíz meg fia útlevélkérelmének intézésével, s a szülők képviseletével. Turopoli szerint „Ajtai” „rendkívül kvalifikált régi hírszerző”. Gyűlöli a népi demokráciát. Beképzelt, fölényesen beszél magáról, dicsekszik az érdemeivel. Többek között azzal, hogy állítólag az ő házában kezdte meg működését 1945-ben a Külügyminisztérium, egy ideig pedig nála lakott Vas Zoltán, Budapest közellátási kormánybiztosa, majd polgármestere. „Ajtai” kijelenti azt is, hogy „Egy időben a Szabad Nép az én személyemet támadta a legjobban a Külügyben, azt írva, hogy körülöttem csoportosul a reakció, én vezetem a reakció támadását”.
„Ajtai” ügyvédje június 9-én beadja az útlevélkérelmet Kaposváron, de az ÁVH már év elején utasította az Útlevél osztály vezetőjét, hogy a kérelemmel további utasításig ne foglalkozzanak.
Turopoli augusztus 17-én a követségen azt közli „Ajtaival”, hogy ügyével kérvényben a magyar kormányhoz kell fordulnia. Egyúttal részletesen kikérdezi őt a Soviet Orbittal kapcsolatban, „Ajtai” azonban minden kérdésre nem tudommal válaszol. Nem érti, hogy mindennek mi köze a fia kiengedéséhez. Reméli, hogy azt nem az ő múltbeli vagy jelenbeli magatartásától teszik függővé. „Nincs olyan törvény, mely szerint a fiú […] bűnhődjön […] az apa miatt.” Panaszkodik a gyomorfekélyére, s állítólag azzal dicsekszik, hogy legnagyobb szenvedélye a nők, a vadászat és a kártya. Az öltözködése sem tetszik Turopolinak: „majmolja az angolokat, rendkívül hegyes orrú cipő, fekete csíkos ruha, keménykalap, esernyő a kézben.”
Turopoli szerint „Ajtai” „rendkívüli mértékben gyűlöl minket”. Ügye nehéznek látszik, ezért „csak a presszió lehet a módszer”.
Augusztus 24-én „Ajtai” beviszi a kérvényt Turopolinak. Végig nagyon izzad, az arcát törölgeti. Reményét fejezi ki, hogy humánusan kezelik a kérését. Hozzáteszi: sokat tudna tenni, például elérné a Soviet Orbit hangjának tompítását vagy akár megszüntetését. Valójában azonban csak arról van szó, hogy „Ajtai” tudja: a lap anyagi nehézségekkel küzd, bizonytalan a sorsa. A folyóirat augusztusi számában újabb előfizetőket toboroznak, „Ajtainé” pedig ekkoriban arról ír az apjának, hogy leáll a lap. Turopoli azonban úgy értékeli „Ajtai” ígéretét, hogy felajánlotta a szolgálatait, „beszervezése lényegében megtörténtnek mondható”.
Szeptember 28-án William Francis Hare – aki 1945-ös válásuk után is jó kapcsolatot ápol volt feleségével, van egy közös gyerekük – levelet ír Rákosinak. A lord a negyvenes évektől a munkáspárti kormányokban több fontos posztot tölt be: India és Burma ügyeiért felelős államtitkár, majd a postaügyi, később a tájékoztatási-, végül a gyarmatügyi minisztérium élén áll, illetve a mezőgazdasági és halászati minisztérium parlamenti államtitkára. 1957 és ’60 között Ghána utolsó főkormányzója.
A lord kéri a pártfőtitkárt, hogy engedjék ki Pétert. „Excellenciás Uram! Azért írok Önnek, hogy egy szüleitől elszakított gyermek ügyében együtt érző megfontolásra kérjem. […] Ön emlékezhet arra, hogy a háború előtt, amikor Ön börtönben volt, én követeltem a magyar kormánytól, hogy igazságos bírósági tárgyaláson ítélkezzenek. És bíráltam őket a Lordok Házában, amiért megtagadták az igazságos tárgyalást.”
Ne válaszoljanak a lordnak, a levelet nem is ő írta, mert a boríték címzésén a levélíró kézírásával a Rákosi és az Országgyűlés szavak helyes magyarsággal vannak írva, már pedig az angol nyelvben nincs se ékezet, se sz betű.
A levél alján Piros megjegyzése Farkas Mihály korábbi honvédelmi miniszternek, aki ekkor a KV Agitációs és Propaganda Osztályát felügyeli: „a Külügyminisztérium adjon olyan választ, hogy a kérést meg fogják vizsgálni.” Ezt november 10-én Dékánnak küldött feljegyzésében megismétli, s kiegészíti azzal, hogy ha beszervezték „Ajtait”, „a gyerek kiadható lesz”.
„Betege vagyok az ügynek”
November 12-én „Ajtai” és Turopoli a Piccadilly Circus metrómegállónál találkoznak, majd egy parkban ülnek le. „Ajtai” bejelenti, hogy az ő rábeszélésére a nővére beszüntette a Soviet Orbit kiadását. Hozzáteszi, többet nem hajlandó tenni, amíg nem engedik ki a fiát. Turopoli szerint azonban a kölcsönös „segítés” ezzel nem fejeződött be, „Ajtainak” rendszeresen kellene információkat adnia. „Ajtai” az „ajánlatot” visszautasítja.
„Ajtai” a megbeszélt december 3-i randevúra nem megy el.
December 20-án a rezidentúra újabb utasításokat kap Budapestről. „Művelten, tapintatosan vissza kell vonulni úgy, hogy azt ’Ajtai’ ne vegye észre”, de az ügyet tovább kell vinni. „Ajtait” rá kell ébreszteni, hogy „neki folyamatosan kell dolgoznia számunkra a gyermekéért”.
„Ajtai” december 24-én megjelenik a követségen és a titkárnőtől időpontot kér a követhez, aki azonban ezt megtagadja. Kiüzen „Ajtainak”, hogy menjen az első titkárhoz, Rossz Gyulához, aki a rezidentúra vezetője. „Ajtai” neki is kifejti, hogy nem vállalja a neki szánt feladatot. Ezután Turopolit keresi meg, aki a Budapestről kapott utasítás szellemében jár el: „Ajtait” meg kell törnie, az ügy menetét adminisztratív akadályokkal kell lassítania. „Ajtainak” gyámszülőt kell kijelölnie, mert csak az jogosult a fia kihozatalával kapcsolatos kérdésekben eljárni. (A konzul azt állítja, korábban azt hitte, hogy a nagypapa, Teleki Domokos a gyám.) „Ajtai” panaszkodik: nagyon fáradt. „Betege vagyok az ügynek.” Nem tudja, hogy meddig bírja még, az utóbbi hónapokban éveket öregedett.
1955. január 26-án „Ajtai” átadja a konzulnak a meghatalmazást a gyám részére, s átad egy kérvényt is, amelyben kéri, hogy őt és családtagjait bocsássák el a magyar állampolgárságból. Letörtnek látszik. Nagyon szeretne már megpihenni – jelenti ki.
Áprilisban azt írja „Ajtai” az apósának, hogy jelenleg fia ügye a legfőbb gondja. „S míg el nem intéződik, semmi másra nem tudok gondolni, semmi egyébbel (sic!) törődni.” Szemrehányást tesz neki, amiért nem vállalta a gyám szerepét, s neki – jobb híján – ágyhoz kötött, idős unoka nagynénijét kellett felkérnie. A nagypapa július 3-án meghal. Péter talán nevelőotthonba kerül, mert a gyámja nyilván nem tudja gondját viselni.
Szabadítás/szabadulás
1955-ben, 1956 elején a Márffy-Mantuano családnak néhány különös figura ajánlkozik, hogy jó pénzért kicsempészi Magyarországról Pétert, valaki pedig azt javasolja, hogy ékszer-tolvaj ismerősei segítségét vegyék igénybe.
Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár 1956. február 25-én az SZKP XX. kongresszusán titkos beszédében elítéli Sztálin személyi kultuszát és bűneit. Nem sokkal később bejelenti, hogy a békés egymás mellett élés politikájának jegyében tíznapos hivatalos látogatásra Nagy-Britanniába utazik. Péter anyja, sógornője bíztatásra táviratot küld neki, amelyben kéri őt – úgy is, mint többgyerekes apát –, hogy járjon közbe fia kiengedése érdekében, akit már 9 éve nem láthatott. Az üzenetről Lady Listowel a házában sajtótájékoztatón számol be.
1956. április 17-én Péter végre Londonba érkezik. Lady Listowel a Márffy-Mantuano Tamásról, Péterről és családjukról szóló, 1958-ban megjelent könyvében (The Golden Tree – The Story of Peter, Tomi and Their Family Typifies to Enduring Spirit of Hungary) felidézi az ünnepi estét: unokaöccse kiköpte a füstölt lazacot, mert büdösnek találta, a narancs és a banán viszont nagyon ízlett neki. Ilyen gyümölcsöket még soha nem látott.
Április 18-án délelőtt befut Portsmouthba a Hruscsovot, Bulganyint, a Minisztertanács elnökét és a népes delegáció egy részét szállító hajó. Ugyanezen a napon a parlamentben egy képviselő kérdésére Sir Anthony Nutting külügyminiszter azt válaszolja, hogy Péter kiszabadítása érdekében az elmúlt két évben a brit kormány humanitárius csatornákon számtalan informális kérést intézett a magyar kormányhoz.
Aztán
1963 augusztusában az Erdei fedőnevű magyar diplomata/hírszerző a londoni Hurlingham Klubban teniszezik. Partnere bemutatja neki George Mikest, a világhírű humoristát és Márffy-Mantuano Pétert, akit Erdei meghív párost játszani, s aki ezek szerint egészségileg rendbe jött. 19 éves, ebben az évben fejezi be a gimnáziumot.
Márfffy-Mantuano Tamás 1964 májusában a londoni követségen vízumkérelmet ad be, hogy részt vehessen a negyvenéves érettségi találkozóján, kérését azonban elutasítják. Nővére, Lady Judith Listowell (egy sikertelen 1960-as vízumkérelem után) ebben az évben látogathat először haza.
Tamás 1969-ben, Péter 2017-ben, a Lady 2003-ban halt meg 100 éves korában.
Gervai András: Akiket elárult a hazájuk – sorsokba zárt történelem
Gondolat Kiadó – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 2023
