56 millió dollár az amerikai piacon, 100 fölött világszinten – ezt tudja felmutatni bevételi oldalon Az apáca folytatása, ami egy hét alatt összekalapozott magának annyi pénzt, ami azt is előrevetítheti: még egyszer vissza fog térni a sápadt képű, sárga fogú démon. A Marvel-léptékben építkező Démonok között-szériában ez már a kilencedik film, ezekből legtöbb a szellemvadász Warren házaspár igaznak vélt történeteit dolgozta fel, hogy aztán abból kinőve újabb és újabb filmek készülhessenek, hol jobb, hol rosszabb karakterekkel.
Pont ilyen volt Az apáca is: James Wan a házaspárról készült második filmjében megismertette a nézőkkel a rendi ruhába bújtatott Valakot, ami annyira jól sült el, hogy megvesztek érte a horror-rajongók. 2018-ig kellett várni egy önálló filmre; Corin Hardy rendező azonban biztonsági játékkal élt, hatásvadász megoldásai miatt megérdemelten kapta meg a közepes jelzőt a fércmunkája. Szeptembert írunk, és Valak visszatért (az előző film bevételeit látva ezt kötelező is volt), mint ahogy az első film főszereplői közül még ketten: Taissa Farmiga és Jonas Bloquet újra szemben találják magukat a rémmel, akivel ezúttal Michael Chaves rendező nem tud mit kezdeni.
A folytatás hányatott sorsú volt: 2017-ben Wan felvázolta, hogy kedvező bevételi adatok esetén több filmben is gondolkodhatnának a karakterről, így rápillantottak a jegyeladásokra, majd neki is veselkedtek a munkának. A koronavírus-járvány miatt megcsúsztak, de annyira azért nem, hogy a filmet teljesen elfelejtsék. A forgatás rövid idő alatt lepörgött, azt követően, alig egy hónappal a mozikba kerülés előtt viszont az apácát játszó Bonnie Aarons bíróságon vádolta meg a Warner filmstúdiót, hogy évek óta nem kapja meg a kereskedelmi bevételek azon részét, melyek olyan termékek után illetnék, amiken az arca ott van. De az apácát – sokak bánatára – így sem lehetett távol tartani a moziközönségtől.
A film négy évvel az első rész sztorija után, 1956-ban veszi fel a fonalat (flashbackekkel gondosan megmagyaráznak mindent azoknak is, akik lemaradtak a korábbiakról); Valak pedig bő tíz perc után már élve el is éget egy papot a templomban, ahol a szenteltvíz úgy forr, akár a teavíz. Ezt látva a Vatikán úgy sejti, gond van, így felkeresik a Farmiga által alakított Irine nővért, aki az első filmben – látszólag – sikeresen megküzdött már a démonnal, hogy járjon utána, köze lehet-e a belisztezett arcú rémnek az Európa-szerte zajló vallási haláleseteknek.
Kap maga mellé egy fiatal segítőt, akit a mostanság mind népszerűbb Storm Reid alakít felejthetően, de visszahozták az első filmben szépfiút játszó Jonas Bloquet-t is. Az ő karaktere pár éve még a Kerci kolostor apácáit látta el étellel-itallal, most egy lányiskolában munkálkodik – hol a konyhakerten, hol az egymást zaklató tinik lelki sebeinek gyógyításán. Zárda helyett a lányiskola falai tartogatják a lehetőséget a feszült helyzetek megteremtéséhez, a szűk terek által kínált lepattanók kapuba bombázásához.
Ám ezekből sem Tristan Nyby operatőr, sem a rendező nem tud kimunkálni olyan végeredményt, amit ne láttunk volna bármely, kevésbé nagy büdzsével dolgozó tucathorrorban. A démonhorrorok piaca jelentős, az amerikaiak hite a gonosz létezésében biztos táptalajt ad annak, hogy merész kockázatokat nem szükséges vállalniuk a rendezőknek ahhoz, hogy filmjeik közönségre találjanak.
Chaves legutóbb a Démonok között 3. részét rendezte meg, mely egyébként merőben más (egyben sokkal rosszabb is) volt, mint az első kettő film. A lehetőség pedig ezúttal is adott volt, hogy valami eredetit skicceljenek fel a fityulával a fején kitört nyakakat maga mögött hagyó karakter építéséhez. Érezhető, hogy Chaves nagyon szereti a két síkon futó cselekményeket, mert Az apáca 2-ben is orrvérzésig ezt erőlteti, több-kevesebb sikerrel. Ide-oda dobálja a papírvékony karaktereket, akik mélyítésébe belekezd, majd azzal a lendülettel el is felejti őket, hogy aztán a fináléra előbújt apáca kukába hajítson minden korábbi szálat.
Adódik a kérdés, a film foglalkozik-e bármilyen formában a vallás mint kulturális rendszer létezésével, reflektál-e bármilyen formában arra, hogy napjainkban miként viszonyulunk ahhoz. Egy mellékszálban felsejlik mindez, ami 21 éve már M. Night Shyamalant is foglalkoztatta a Jelek című filmjében; azaz hogy a hit és a racionalitás képes-e szétválni, szüksége van-e egyiknek a másikra. Nagy titkot nem árulunk el azzal, hogy Chaves filmje korántsem ugrik fejest ilyen mélységekbe, de Az apáca 2 utolsó harmadában kísérletet tesz válaszadásra – teszi ezt a maga suta módján.
Az sem segíti a film műfaji befogadhatóságát, hogy a korhatár-besorolás miatt vér alig van, így az olcsó jumpscare-eken a feladat, hogy a néző körmeit valahogy a moziszék karfájába illesszék. Taissa Farmiga jól hozza a modellszépségű nővért, aki Valak ellenpólusaként jelenik meg, de az alig 110 perces játékidő után bebizonyosodik, nem ezzel a filmmel fog nővére (Vera Farmiga) nyomába lépni Hollywoodban.
Miközben az elmúlt években a műfajba belefásult közönségnek olyan elsőfilmes rendezők mutattak újat, mint Parker Finn a Mosolyogj című filmjével; a Philippou fivérek a Beszélj hozzám!-mal; hamarosan pedig mozikba kerül Az ördögűző folytatása is, úgy Az apáca 2-től mindössze olcsó ijesztgetésre futja. Teszi mindezt olyan főszereplővel, aki bő tíz évvel ezelőtti bemutatkozásakor még valóban érdekes és újszerű volt. 2023-ra viszont felültették arra a vonatra, amire legutóbb Russel Crowe szállt fel A pápa ördögűzője című filmjével: mint ahogy a kivételes tehetségű színész műfaji kalandozása, úgy az apáca visszatérése is lusta kliséhalmaz lett, így csak remélni merjük, harmadszorra nem kívánják eredettörténetét bővíteni ennek a jobb sorsra érdemes figurának. Ez az elképzelés jóval félelmetesebb Az apáca 2-nél.
Az apáca 2 (The Nun 2), 2023, 110 perc. 24.hu: 4/10.
