A zsúfolt szoba mindenképpen ott volt az év leginkább várt sorozatai között, főleg azért is, mert igencsak szerencsés csillagzat alatt született: azt az Akiva Goldsmant kérték fel készítőnek, aki az Egy csodálatos elmével Oscart nyert, Tom Holland pedig első igazán komoly drámai szerepében látható benne, amely mentálisan olyannyira megviselte, hogy egy év szabadságot vett ki utána. A szereplőgárda szintén bizakodásra adhatott okot, hisz Amanda Seyfried és a Faudából ismert Lior Raz is látható benne, ráadásul komoly magyar vonatkozása is van a filmnek azzal, hogy három epizódot, köztük az első kettőt is Mundruczó Kornél jegyzett rendezőként. A téma ugyancsak szolgált izgalmakkal, főleg a true crime-mánia idején: Daniel Keyes Szép álmokat, Billy! című 1981-ben publikált könyvén alapult, amely egy megdöbbentő esetet dolgozott fel.
Billy Milligan története az 1970-es években jócskán megosztotta az amerikaiakat, ügye ugyanis olyan precedenst teremtett, amiről a mai napig megoszlanak a vélemények. A fiatal férfi a hetvenes évek Ohiójában erőszakolt meg több nőt és követett el fegyveres rablást, ám miután elkapták, egy hihetetlenül furcsa gyanúsított állt előttük: a férfi nem tagadta a tettét, hanem azt állította, nem emlékszik rájuk. Az áldozatok teljesen eltérő személyiségekről számoltak be vallomásukban, és a vizsgálat során is nyilvánvalóvá vált, hogy a férfi hihetetlenül csapongó, mintha nem ugyanaz az ember lenne a különböző beszélgetésekkor. Miután pszichológiai tesztnek vetették alá kiderült, hogy súlyos mentális problémái vannak – elsősorban traumatikus gyerekkora miatt –, és több személyisége van. Először skizofréniával diagnosztizálták, majd disszociatív személyiségzavarral – a kettő nem keverendő össze, mindkettő esetében többszörös személyisége van az illetőnek, ám míg a skizofrének jellemzően nem érzik problémának az állapotukat, addig a disszociatív személyiségzavarban szenvedők sejtik, hogy baj van, csak nem emlékeznek vissza a történtekre. Milligan volt az első ismert esete annak, amikor valakit mentális állapotára hivatkozva nem találtak bűnösnek, és börtön helyett kényszergyógykezelésre ítélték. Ügye mai napig vita tárgyát képezi, sokak szerint ugyanis Milligan csak egy zseniális csaló, aki így tévesztette meg az igazságszolgáltatást.
Az Apple sorozatának főszereplője azonban nem Billy Milligan, hanem a nagyon hasonlón csengő névvel ellátott Danny Sullivan, de nemcsak a hangzás, a történetük alapjai is egyeznek: Sullivant egy New York-i lövöldözés helyszínén találják, majd egy pszichológus faggatja, ahol Danny irtózatos részletességgel mesél – ezt a sorozat flashbackhegyekkel magyarázza el, jócskán ellaposítva az egyébként elsőre fordulatosnak tűnő történetet. Danny mesél hányattatott gyerekkoráról, tapló és agresszív nevelőapjáról, a lányról, aki kikosarazta, az őt megverő iskolatársairól és egy titokzatos izraeli férfiról is, aki befogadta a házába. Itt kerül a képbe Ariana, az ugyancsak titokzatos, gyerekkorában szintén szexuálisan zaklatott lány, aki a bűncselekmény ötletgazdája lesz, de végső soron mégis Sullivan az, aki titokzatos emberek egész soráról mesélve teljesen egyedül ül egy pszichológussal a kihallgatóteremben.
A zsúfolt szoba legnagyobb problémája abban rejlik, hogy úgy tesz, mintha óriási csavart rejtegetne. Ez egy true-crime sztori esetében nem épp a legbölcsebb döntés, tekintve, hogy pontosan tudjuk, miből készült, kinek az életén alapul, és ha még nem is lennénk tisztában Billy Milligan történetének minden részletével, a legalapvetőbb információ a sorozattal kapcsolatban az elejétől fogva nyilvánvaló: az, hogy Milligan mentális zavarra hivatkozva úszta meg a börtönt. Az Apple sorozata mégis úgy tálalja mindezt, mintha ez egy roppant titok lenne, mintha nem egy olyan embert néznénk, aki számára akkor is zsúfolt a szoba, ha épp egyedül van. Az első négy epizód majdnem mindegyikében van egy-egy olyan jelenet, amikor a pszichológusnő már majdnem kimondatja Dannyvel az igazságot, a néző felsóhajt, hogy végre eljött a pillanat, a zavart srác viszont inkább csak hitetlenkedve rázza a fejét. Egy sornyi jelenetben ráadásul nem túl finoman utalnak is rá, hogy egy-egy szereplő vélhetően csak Danny valamelyik személyisége, de még ezeket is képes úgy tálalni a sorozat, mintha csak egy zavarba ejtő jelenet lenne.
A rosszul rejtegetett talány eredőjét értelemszerűen a múltban kell keresni, így a sorozat azt a pofonegyszerű felállást követi, hogy a pszichológusnő és Danny beszélgetnek, az előbbi feltesz egy kérdést, majd a fiatal férfi távolba révedő tekintetén át csúszunk bele a flashbackekbe, amelyek a kelleténél jóval bőbeszédűbbek. A tízrészes felépítés láthatóan bőven megengedi, hogy hosszan nézzük, ahogy Danny sárkányrepülőzni visz egy lányt vagy épp drogot terítenek a srácok az iskolában, de a feszültség megteremtéséhez nem sokban járul hozzá ez a fajta ráérős, elkalandozós történetmesélés.
A sorozat ráadásul színészeivel sem bánik jól: Hollandtól eddig egyelőre háromféle arcot vártak, de azokat legalább jól hozza, Seyfried hihetetlenül sótlan pszichológusának kizárólag roppant higgadt kérdéseket és némi szemszínészkedést írtak csak, Raz pedig mintha a Fauda kommandósaként keveredett volna rossz forgatásra.
És bár A zsúfolt szoba valóban nem ér fel az elvárásokhoz, sőt, négy rész alapján nem is győz meg annyira, hogy még öt-hat órát szenteljen az ember arra, mikortól nem nézi hülyének a nézőjét, teljesen átlagos sorozatélménynek elmegy, ha az embernek épp sok ideje van. A nemzetközi sajtóban fellelhető kritikák azonban máris a földbe döngölték Goldman sorozatát. Többen azt rótták fel a sorozatnak, hogy kifejezetten rossz színben tünteti fel a disszociatív személyiségzavart, amelyhez erőszakos viselkedést társít, holott a szakemberek szerint sokkal inkább olyan következményei vannak, mint az amnézia és a deperszonalizáció – azaz amikor az illető kívülről szemléli magát –, ezzel együtt kifejezetten káros és félreértelmező képet ad a mentális problémáról.
Ennek ellenére megtörténhet még, hogy az évtized átverésével van dolgunk: esetleg a sorozat jócskán megcsúszva, de még a vége előtt ellövi a poént, végre nem kerülgeti idegesítő módon a forró kását, és ezzel az új felállással érdemben képes majd bármit kezdeni. Addig is azonban A zsúfolt szoba csak visszaél a türelmünkkel és az időnkkel is.
A zsúfolt szoba (The Crowded Room), 2023, új epizód minden pénteken az Apple TV+-on. A kritika négy rész alapján készült. 24.hu: 4/10
