Felvatták pénteken a Kossuth-díjas székely magyar író első egészalakos köztéri szobrát – az ünnepségen Kövér László, a magyar irodalom székely realista táltosának nevezte Tamási Áront Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Kossuth-díjas székely magyar író első egészalakos köztéri szobrának pénteki avatásán, Budapesten – írja az MTI.
A házelnök arról beszélt: szerinte méltó és igazságos, hogy az író 1966-ban bekövetkezett halála évfordulóján kap szobrot Budapesten, majd hozzátette:
Tamási igazságai azért váltak örök igazságokká, mert aranyfedezetük a valóságban, a nemzeti hűségben és az írástudói felelősségben, jellemben rejlik. Tamási Áron a XX. században így és ezért hozhatta vissza a pezsgő székely életerőt a magyar irodalomba.
Kövér ezután így folytatta: nem véletlen, hogy az egykori táltosok emlékét leginkább a székely népmesék őrizték meg, ezért az sem lehet véletlen, hogy Tamási Áron éppen Székelyföld szívében, Farkaslakán született.
Kellett, hogy legyen elhivatottsága, hogy a betűvetés eszközével óvja népét, szülőföldjét, és ébresztgesse a Gondviselést
– hangsúlyozta, majd kijelentette:
az író olyan korban élt és alkotott, amelyben a székelyek és magyarok igazsága nem volt sem kimondható, sem elhallgatható. Az ebből az ellentmondásból fakadó drámaiság tetten érhető életművén, amely a létfeszültséget székely derűvel tette elviselhetővé.
Kövér szerint Tamási Áronnak életében három nagy próbatételt kellett kiállnia, mindhárom feladat emberpróbáló volt: 1918-ban farkasszemet kellett néznie a halállal, 1937-ben az etnikai kirekesztéssel fenyegető romániai fasizmussal, 1956-ban pedig az ideológiai kirekesztést hirdető „nemzetáruló magyarországi kommunistákkal”, de mindhárom esetben – emberként, magyarként és írástudóként – erkölcsileg ő került ki győztesen a szembenézésből.
A politikus felidézte: 1937-ben az író arról beszélt, hogy Európában negyvenmillió ember élt kisebbségi sorsban. A házelnök úgy véli, ma ötvenmillió európai ember él nemzeti kisebbségi sorsban, napjainkban az európai többségi nemzetek identitását és emberi méltóságát is hasonló veszélyek fenyegetik, mint a nemzeti kisebbségekét, hiszen az elmúlt száz évben gyakran a többségi nemzetek akarták elidegeníteni a szülőföldjüktől a nemzeti kisebbségeket.
Napjainkra már ott tartunk, hogy transznacionális hatalmak már az európai nemzeti többségeket is otthontalanná akarják tenni
– emelte be a beszédbe a kormány egyik kedvenc lózungját.
A házelnök felidézte, hogy Tamási Áron 1956 decemberében Gond és hitvallás címmel fogalmazta meg a korabeli írótársadalom erkölcsi és politikai állásfoglalását. E szerint a politika vezetőit meg kell győzni arról, hogy a politika nem lehet öncélú, hanem csak eszköz “a nép üdvére”, hiszen a magyarság vágya a nemzeti függetlenség és a társadalmi rend demokratikus felépítése.
Kövér László beszélt arról is, hogy az otthonosság magyar létparancsát megfogalmazó székely író szobrát a korábban számos érdekes művel előálló Matl Péter szobrászművész faragta meg, akinek
kárpátaljai szülőföldjét napjainkban leginkább szorongatja az otthontalanság réme a Kárpát-medencében,
majd köszönetet mondott a szobrásznak, Kárpátaljának pedig kitartást kívánt.
Az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Iskola bejárata mellett, a XII. kerületi Kiss János altábornagy utcában elhelyezett szobor kapcsán a XII. kerület polgármestere, Pokorni Zoltán is beszédet mondott, aki arra emlékeztetett, hogy az irodalmár ezeken az utcákon járt, miután Magyarországra menekült az ostrom idején. Előbb a Stromfeld Aurél utcában, Bajor Gizi villájában kapott helyet néhány hónapra, majd 1945 után az Alkotás utcában talált otthonra, ahol haláláig élt.
A szobrot Kövér László és Pokorni Zoltán mellett Csiba Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója leplezte le, majd a katolikus, az evangélikus, a református, illetve az unitárius egyház képviselői is megáldották.
