Black Adam a DC-szuperhősképregények Bartha Zsoltja. Olyan rosszfiú, aki néha jófiúként is tud viselkedni. Zsivány, akinek lazábbak az erkölcsei, mint szuperhős-kollégáinak – a gonoszokat például halomra gyilkolja –, de bízhatunk benne, hogy ha meg kell védeni egy csillogó szemű gyereket vagy egy diktatúrában senyvedő közel-keleti nemzetet, végül helyes döntést hoz.
Fájdalom, a Black Adam címszereplőjét nem veszik körül olyan izgalmas egyéniségek, mint a Barátok közt szereplőgárdája. Noha a napi sorozatok írói a hozzá hasonló, egyik nap rossznak, másik nap jónak ábrázolható figurákat szeretik a legjobban, Black Adamről a saját filmjében legfeljebb annyi mondható el, hogy hiába unalmas ő, a többiek még unalmasabbak. Az unalom évezredeken ível át: az emberi civilizáció hajnalán, valahol az ókori Mezopotámia környékén hősünk összecsapott egy zsarnokkal, és napjainkban felébresztik mély, félisteni álmából, hogy megint összecsaphasson vele. Vagy egy másikkal. A zsarnokok mindig ugyanolyanok.
Jaume Collet-Serra filmje arra hivatott, hogy kitágítsa a DC kiadóhoz tartozó szuperhősök világát. Eleget láttuk már Gotham városát és Metropolist, sőt Central Cityt is volt alkalmunk megunni, különösen, ha nemcsak a Batman-, Superman– és Wonder Woman-filmeket, hanem a mögéjük sorakoztatott, alsó-középkategóriás hősök tévésorozatait is végignéztük. Ezúttal nem a szuperhősök benépesítette Egyesült Államokban járunk, hanem egy Kahndaq nevű képzeletbeli országban, amelyből mindössze egy nyüzsgő, poros piacteret látunk. Ott csap össze egy maroknyi ellenálló a hazájukat elnyomó és kifosztó nemzetközi gengszterbandával, az Interganggel. Hogy ügyüket győzelemre segíthesse, a szabadságharcosok megidézik az általuk Teth-Adam néven ismert szellemet, ősi legendák hősét.
Legendák hőse helyett a második legjobbat, Dwayne Johnsont kapják.
Eddig talán csak Michael Bay Izomagyakjában játszott egyszerű embert, de akkor sem normálisat. Abban a filmben Johnson karaktere grillen sütöget meg néhány levágott emberi kezet, és az ilyesmitől Black Adamnek se menne el az étvágya. Mivel a frissen ébredt félisten reggeli kávézás helyett lerombolja a fél piacteret, Superman és Batman kevésbé híres munkatársai, az Igazság Szövetségének tagjai érkeznek Kahndaqba, hogy megállítsák. A rombolás folytatódik, és éppen olyan unalmas marad, mint a történet évezredekkel korábban játszódó felütésében.
A Black Adam minden bizonnyal az év egyik legrosszabb filmje, ami eljut a magyar mozikba. Nem az vele a baj, hogy szuperhősfilmként a jelenleg legnépszerűbb műfajhoz tartozik, amelynek sablonjait évről évre jobban ismerjük és unjuk. Valamivel komolyabb probléma, noha ez sem perdöntő, hogy egyetlen árnyalt vagy izgalmas karaktert sem vonultat fel. Szinte az az érzésünk, nem is színészeket látunk, hanem lelkes amatőröket, az egy Pierce Brosnan kivételével, akit komoly kihívás elé állít a forgatókönyv: idősödő, sármos úriembert kell játszania, alkalmanként az egész arcát fedő sisakban.
Ezalatt elvileg el kellett volna mesélnie egy filmet, ami korábban bizonyíthatóan sikerült már neki – elvégre a cápás A zátony és a szintén Dwayne Johnson-os Dzsungeltúra még az ádázabb kritikusok szerint is épkézláb történettel bírt. Ilyesmire ezúttal ne számítsunk. A Black Adam forgatókönyvében talán még akadtak fordulatok, de a vásznon mindebből már semmi nem látszik. A karaktereket nem ismerjük meg, tetteiknek így nincs súlya, de értelme sem különösebben. A mesebeli Kahndaq egy pillanatra sem kel életre: e zajos, kellemetlen díszletváros megépítése jobb esetben az alkotók Közel-Kelettel kapcsolatos nemtörődömségét, rosszabb esetben megvetését példázza.
Mindez azért különösen elkeserítő, mert a Black Adam lehetett volna akár intelligens szuperhősfilm is. Az 1945-ben bemutatkozott, de évtizedeken át egyszerű gonosztevőként ábrázolt mellékalakot az utóbbi években új fénytörésbe állította néhány nagy sikerű képregény, főként Geoff Johns és Gail Simone írók munkái. A filmadaptáció alkotói tőlük ihletet meríthettek volna, mint ahogy a valóságból is: az Igazság Szövetségének tagjai, ezek az erkölcsi felsőbbrendűségük tudatában a Közel-Keleten harcoló amerikaiak igencsak kínosnak tűnnek egy évvel a katasztrófával felérő afganisztáni kivonulás után. A Black Adam azonban semmilyen módon, még utalások szintjén sem illetné kritikával Sólymot és a többi jelmezest.
Célja, hogy előkészítse Black Adam és Superman összecsapását a folytatásban. Olyan kellemetlen találkozó van kilátásban, amitől Dwayne Johnsont és a Superman szerepére szerződött Henry Cavillt is megkímélnénk. Legszívesebben pedig saját magunkat.
Black Adam, 2022, 124 perc. 24.hu: 2/10.
