„Most majd Ryan Goslingnak is adnak egy Oscar-díjat” – jósoltuk négy évvel ezelőtt, Az első emberről írt kritikánkban. Tévedtünk. Nem adtak. Sőt, Goslingot a Neil Armstrongról szóló életrajzi drámáért nem is jelölték Oscarra, pedig 2017-ben az Amerikai Filmakadémia ízlésétől távolabb álló musical műfajában, a Kaliforniai álom férfi főszerepével még versenyben volt a díjért.
A 2010-es évek derekán Ryan Gosling a csúcsra ért, és egyre többen emlegették Brad Pitt-tel vagy Tom Cruise-zal egy ligában játszó, náluk azonban majdnem húsz évvel fiatalabb szupersztárként. Az első ember után azonban a színész évekre leállt a filmezéssel. Idén egy netflixes akcióthrillerrel, A szürke emberrel tért vissza, amelyet külföldi és magyar kritikusok közül többen máris az év egyik legrosszabb filmjeként emlegetnek, jó okkal. Jövőre pedig Gosling játssza majd Ken babát Greta Gerwig Barbie-filmjében, vagyis egy fröccsöntött műanyag gyerekjáték történetéből (?), karakteréről (?) készítendő mozgóképben.
Valóban aggódnunk kellene? És mi a baj A szürke emberrel, amit a Netflix algoritmusának köszönhetően máris rengetegen megnéztek, akkor is, ha nem feltétlen voltak rá kíváncsiak?
Az apokaliptikus lápvidék rendezője
Megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy melyik volt Ryan Gosling karrierjének eddigi legsikerültebb éve, de a 2017-es biztosan az egyik legjobb tipp. Öt éve Gosling a lehetetlennel határos teljesítményt nyújtott: főszerepet játszott egy hollywoodi filmklasszikus feleslegesnek tűnő folytatásában, és jól jött ki belőle. A Szárnyas fejvadász 2049-cel akadtak problémák, mindenekelőtt az eredeti iránti megfeleléskényszer („rendületlenül tiszteletteljes”, írta a filmről egyik magyar kritikusa), Denis Villeneuve mégis a mai hollywoodi filmkészítés legmagasabb színvonalán rendezte meg a kultikus sci-fi folytatását, úgy technikai, mint intellektuális értelemben.
Gosling tulajdonképpen megfelelt a várakozásoknak, amikor a rá jellemző, olykor szinte unottságnak tűnő könnyedséggel vitte el a hátán a produkciót. Ráadásul ugyanabban az évben mutatták be az amerikai film rejtőzködő messiása, Terrence Malick Daltól dalig című filmjét is, amelyben Gosling Natalie Portman, Michael Fassbender, Rooney Mara és mások társaságában téblábolt és merengett az austini popzenei színtér kulisszái előtt. Vagyis a sztár egyszerre játszott nagy költségvetésű szuperprodukcióban és lila művészfilmben, és egyformán meggyőző volt mindkettőben.
Így alakított ki gyümölcsöző alkotói együttműködést Derek Cianfrance (Blue Valentine, Túl a fenyvesen) mellett Nicolas Winding Refnnel, aki a Goslingot sztárrá avató Drive után a Csak Isten bocsáthat meg főszerepét is rábízhatta. Valamint Damien Chazelle-lel, akinek a Gosling főszereplésével forgatott filmjei ugyan inkább már a nagy-hollywoodi produkciók közé tartoznak, de a Kaliforniai álomban és Az első emberben is a rendező stílusa az irányadó, nem a produceri elvárások.
Kockázatvállaló művészfilmek iránti elfogultságát mutatta, hogy amikor lehetőséget kapott a rendezésre, maradt ugyanezen az ingoványos terepen. A 2014-es Lost Riverben Christina Hendricks felnőtt fiát egyedül nevelő, szerencsétlen anyát játszik valamilyen isten háta mögötti, apokaliptikus lápvidéken, ahol elmebeteg bűnözők passzióból vagdossák szét mások arcát, esetleg gazdag bankárok nyitnak szado-mazo színházat (!).
Ám a mából visszatekintve a Lost Riverre tekinthettünk volna ízlésproblémákat felvető, aggasztó előjelként is, azzal egyetemben, hogy Gosling Dead Men’s Bones nevű zenekara 2009-ben egy gyerekkórussal együtt turnézott (erről később maga a színész-muzsikus is azt nyilatkozta, „nem volt túl rock’n’roll”).
Jó nézni, ahogy csépel
Gosling 2011-ben, a Túl a fenyvesen forgatásán ismerkedett meg szereplőtársával, Eva Mendesszel. Első gyermekük 2014-ben, a második 2016-ban született. Ez magyarázza a színészi karrierjében Az első ember után következett hosszú szünetet: nevelte a lányait. A visszatérés azonban sikerülhetett volna acélosabbra.
Noha kívülről, a mozi sorsáért aggódó filmrajongó nézőpontjából a netflixes terjesztéssel sem vagyunk teljesen kibékülve, mégiscsak érthető, hogy tehetséges alkotók ott készítik el a filmjüket, ahol pénzt kapnak rá.
Mindez különösen fájdalmas annak fényében, hogy Gosling mellett a feltörekvő Ana de Armas (Szárnyas fejvadász 2049, James Bond: Nincs idő meghalni) és a szimpatikus Chris Evans is csatasorba állt a film kedvéért. Utóbbit a legtöbben Amerika Kapitány szerepéről ismerik, és a legjobb Amerika Kapitány-film, A tél katonája rendezői, egyúttal két Bosszúállók-epizód alkotói, Anthony és Joe Russo rendezték A szürke embert is.
A Marvel-szuperhősfilmek olyan mértékben ítéltek bennünket szellemi ínségre, hogy már azt gondoltuk, a „legjobb Amerika Kapitány-film” rendezői majd a Marveltől eloldódva is képesek lesznek jó filmet készíteni. A Mark Greaney magyarul is megjelent, jobb sorsra érdemes regényét feldolgozó A szürke ember azonban nem több a közel húszéves Bourne-sorozat akciójeleneteit újrahasznosító, ásítóan jellegtelen, szedett-vedett titkosügynökös vircsaftnál. Gosling fapofával előadott, egyszemélyes hadjárata – amelynek előképei közül talán az Arnold Schwarzenegger-féle Kommandó lebegett a Russo testvérek szeme előtt – voltaképpen egészen szórakoztató lenne, ha rendezőibe szorult volna némi arányérzék, és filmjükből kivágnak egy órát meg négy hatalmas akciójelenetet a kilenc közül.
Ha A szürke ember főszerepét Taylor Kitsch vagy Scott Speedman játssza, rengeteg pénzt spórolt volna a hírek szerint éppen megszorításokra kényszerülő Netflix. Goslingot összehasonlíthatatlanul nagyobb élvezet lövöldözés vagy fojtogatás közben figyelni szerényebb képességű kollégáinál, mégis jobban örültünk volna, ha inkább a közelébe sem megy ennek a produkciónak.
Ryan Gosling, azaz Ken baba
A szürke ember felejthető marhaság, ez tiszta sor. De mire véljük Gosling következő filmjét, a Barbie-t? Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem láttuk a filmet, így nem kell spekulálnunk azzal kapcsolatban, mi várható egy olyan mozitól, amely a Barbie-baba heideggeri értelemben vett Világát igyekszik megkonstruálni.
Mindenesetre máris beharangozták a sztár Barbie utáni filmjét is, amit ismét régi alkotótársával, Derek Cianfrancével forgat majd. Eddig a jó hír. A rossz hír az, hogy a Farkasember legújabb változatát készítik, amellyel a Universal stúdió továbbra is igyekszik életet lehelni szörnyfilmjeinek friss ciklusába, a leszerepelt, Tom Cruise-os A múmia és az eggyel jobban sikerült A láthatatlan ember után.
Ryan Gosling, azaz Ken baba? Ryan Gosling, azaz a Farkasember? A kiváló színészhez fűzött reményeink természetesen mindezektől függetlenül tovább élnek, ám jelenleg inkább csak halványan pislákolnak.
