Zanzibár leghíresebb szülötte
Akárcsak az idei Nobel-díjas író, Abdulrazak Gurnah, Freddie Mercury is a ma Tanzánia részét képező afrikai szigeten, Zanzibáron született, Farrokh Bulsara néven. Gyerekkora nagy részét Zanzibár és India között töltötte, és tinédzser volt már, amikor a család átköltözött Angliába, ahol később befutott a Queen frontembereként. A nyugati popzene, különösen a rock and roll, azonban már korán magával ragadta, hiszen a mumbaii bentlakásos iskolában alapított Hectics nevű együttesével is Cliff Richard– és Little Richard-dalokat dolgoztak fel. Ekkoriban kezdte magát Freddie-nek hívatni, a Mercury vezetéknevet pedig a Queen megalapítása után, 1970 körül vette fel.
Pingpong és boksz
Mercury ének közben sokat rohangált a színpadon fel-alá, így talán nem meglepő, hogy több sportban is jeleskedett fiatalkorában. Ugyan a focit és az Indiában népszerű krikettet ki nem állhatta, de kamaszkorában jeleskedett pingbongban és teniszezni is szeretett egész életében. Volt olyan, hogy a stúdiózás szüneteiben is lezavart gyorsan egy-egy pingpongmeccset. Saját bevallása szerint pedig indiai iskoláséveiben kitűnő bokszoló volt: „Megvetettem a krikettet és a hosszútávfutást, és mindkettőben teljesen használhatatlan voltam. De sprint és gyeplabda jól ment, és egyszerűen brillíroztam a bokszringben” – mondta egyszer.
Ő tervezte a Queen-logót
A rajzolás is Mercury erősségei közé tartozott, amit mutat, hogy Angliában nem zenészként, hanem grafikusként szerzett képesítést a 60-as évek végén. Ennek aztán a zenekar megalapításakor is jó hasznát vette, ugyanis ő tervezte a Queen címerszerű logóját, ami lemezborítóikra is felkerült.
Eldöntöttük, hogy Queen legyen a zenekar neve, én pedig megterveztem a logót. Egyszerűen egymás mellé tettem a csillagjegyeinknek megfelelő teremtményeket, mindezt úgy, hogy nem is hiszek az asztrológiában!
Picasso a klotyóban
Ezek után nem csoda, hogy Mercury rajongott a képzőművészetért. Gyakran látogatta a Christie’s és a Sotheby’s aukcióit, és a háza tele volt drága alkotásokkal – saját bevallása szerint mindenfélét gyűjtött, az antikvitásoktól kezdve a japán tájfestményeken keresztül avantgárd remekművekig. Megszállottságát jól szemlélteti az anekdota, amelyet Mercury zenész barátja, Dave Clark mesélt egyszer: mint mondta, sosem felejti el, hogy barátjánál még „a klotyó falán is egy Picasso lógott”. Mercury dalszerzőként is inspirálódott a képzőművészetből, a Queen II lemezen szereplő The Fairy Feller’s Master-Stroke’ című daláról ő maga árulta el, hogy a Tate Gallery egyik viktoriánus festménye ihlette.
Majdnem összejött a szupergrupp, aztán kijózanodtak
A visszaemlékezések szerint Mercury gyakran járt össze Rod Stewarttal és Elton Johnnal, amikor mindhárman Los Angelesben laktak. Az egyik ilyen alkalommal felmerült annak ötlete is, hogy alakítanak egy közös együttes Hair, Nose And Teeth – vagyis Haj, Orr és Fogak – néven, ami hármuk egy-egy attribútumát jelképezi.
Mindez jól hangzik, amikor tele vagy borral és azt mondjuk: »Persze, csináljuk!«, de másnap, mikor kijózanodunk, Elton egyből azt mondja, hogy nem hajlandó Roddal énekelni, Rod azt mondja, nem hajlandó Freddie-vel énekelni, én pedig azt mondom, hogy hát, akkor én sem vagyok hajlandó Eltonnal énekelni. Ilyenkor ébredünk rá, hogy ez sosem fog megtörténni. Az egónk miatt amúgy sem tudnánk megegyezni, hogy milyen sorrendben kövessék egymást a szavak a zenekar nevében!
– mondta Mercury az esetről. Rod Stewart is emlékezett a szupergrupp ötletére, de azt már nem tudta felidézni, hogy egy pillanatra is komolyan gondolták-e, vagy az elejétől csak hülyéskedtek ezzel. „Nagyszerű éjszakák voltak ezek, haver. Nem tudom, hogy csak ugrattuk-e egymást a zenekaralapítással, de ez mutatja, hogy egy kis kokain és alkohol mit képes tenni az emberrel.”
Egy nappal a halála előtt nyílt meg
Mercury-t 1987 tavaszán diagnosztizálták AIDS-betegséggel, ami abban az időben felért egy halálos ítélettel. Betegségéről évekig nem beszélt nyilvánosan, csak egy nappal halála előtt adott ki egy közleményt, amelyben megerősítette a jó ideje keringő sajtóértesüléseket, hogy HIV-pozitív és AIDS-es.
„Úgy éreztem korrektnek, hogy magánügyként kezelem ezt az információt, így védve a körülöttem lévők privátszféráját. Most azonban elérkezettnek látom az időt, hogy megosszam a barátaimmal és rajongóimmal az igazságot és remélem mindenki csatlakozni fog hozzám, doktoraimhoz, és mindazokhoz, akik világszerte küzdenek, hogy legyőzzük ezt a borzalmas betegséget” – írta 1991. november 23-án, majd másnap meghalt kensingtoni otthonában. Temetését pár nappal később egy zoroasztriánus pap celebrálta, családja vallásának megfelelően, és Aretha Franklin-dalok szóltak, miközben a koporsóját bevitték a kápolnába.
Búcsú a Wembleyben
Mercurynak azonban volt egy sokkal nagyszabásúbb búcsúztatása is, Queen-beli zenésztársai ugyanis 1992 áprilisára emlékkoncertet szerveztek számára a Wembleyben. A 72 ezer jegy pár óra alatt elfogyott, úgy, hogy akkor még azt sem lehetett tudni, kik lépnek majd fel a Queen-tagokon kívül. Végül elég ütős és sokszínű lett a névsor: a jóbarát Elton John mellett David Bowie, Axl Rose, Liza Minelli, Liz Taylor, a Metallica és George Michael is lerótta tiszteletét Queen-feldolgozásokkal a teltházas stadionban, de a közmegegyezés szerint senki nem ért fel Mercury-hoz.
A gigakoncert bizonyos értelemben folytatta volt az énekes AIDS ellen meghirdetetett küzdelmét, ugyanis a 76 országban közvetített, világszerte csaknem egymilliárd ember által nézett koncert teljes bevételét egy erre a célra létrehozott jótékonysági szervezetnek ajánlották fel.
Kurt Cobain csodálta őt
Freddie Mercury halála után is állandó hivatkozási pont maradt, mint az egyik legjobb énekes és színpadi előadó, aki hihetetlen energiájával tudta lázba hozni a sokszor stadionnyi tömeget. Még Kurt Cobain is megemlítette őt 1994-es öngyilkossága előtti búcsúlevelében.
Amikor a backstage-ben vagyunk, kialszanak a fények és a közönség elkezd önkívületben üvölteni, az engem egész máshogy érint, mint Freddie Mercuryt. Úgy tűnt, hogy ő szereti és lubickol a közönség imádatában, és én ezt abszolút csodáltam és irigyeltem is tőle
– írta a Nirvana tragikus sorsú frontembere, aki ugyanolyan könnyűzenei ikonná rögzült halála után, mint Mercury.
