Fejér Martin / ÓVÁS! Egyesület
Kultúra

Meghalt Perczel Anna, az építész, aki megmentette a Zsidónegyedet

Az ÓVÁS! Egyesület alapítója hetvennyolc éves volt.

Perczel Anna nélkül ma máshogy festene a pesti belváros, hiszen a főváros történelmi városrészeivel foglalkozó építésznő előbb a Józsefváros Nagykörúton kívüli része, majd a Belváros, Kőbánya, illetve a zsidónegyedként emlegetett Belső-Erzsébetváros értékes épületállományának megmentéséért küzdött, megpróbálva megmenteni azokat a bontókalapácsoktól, illetve az ingatlanbefektetőktől.

Perczel Anna a Rajk-perben meghurcolt zsidó építész, a Rákóczi úti Rókus-kápolnát megmentő, illetve a bős-nagymarosi vízlépcső tervezésében, sőt, megakadályozásában is fontos szerepet vállaló Perczel Károly (1913-1992) lányaként 1942. november 18-án, francia emigrációban született. Építészdiplomája 1967-es megszerzése után karrierjét a Budapesti Várostervező Intézet (BUVÁTI) színeiben, Vadász György (1933-) műtermében kezdő, majd településtervező építészként két évtizedet az Intézetnél töltő, a Gellért hullámfürdő rekonstrukciójában is részt vevő Perczel négy éven át élt Algériában, illetve Mozambikban, hazatérve pedig csatlakozott a VÁTI Kutatási és Műemléki Irodájához, ahol különböző pesti városnegyedek rehabilitációs terveit készítette el.

A rendszerváltás előtti években a Duna Kör tagjaként is aktív építésznő 2004-ben megalapította az ÓVÁS! Egyesületet, ami a következő évben elérte, hogy a zsidónegyed műemléki területi védelmet kapjon,

húsz épületet megmentve ezzel a biztos pusztulástól.

A folyamatot teljes egészében ez sem állította meg, így ők voltak azok, akik az UNESCO Világörökség Bizottságának figyelmét is felhívták a történésekre, remélve, hogy ennek köszönhetően rendeződik majd a sorsuk. Perczel 2007-ben Védtelen örökség címmel írt könyvet, majd 2009-ben társaival együtt elkészítette a negyed Alternatív Tervét, ami nem csak a városképi, illetve a várostörténeti szempontból megtartandó épületekre mutatott rá, de a negyed megújítására is komplex javaslatokat tett.

Az ÓVÁS! 2010-ben elérte, hogy a négy évvel korábban a Király utca 15. számú ház udvarán lebontott utolsó épen maradt gettófalat visszaépítsék. A következő években a megmaradt falrészleteket is lefotózták majd kiállításon mutatták be, sőt, Ami látható, és ami láthatatlan címmel előbb könyvet, majd rövidfilmeket készítettek a kerület zsidó örökségéről, sőt, létrehozták a Kik éltek, kik építettek itt? című oldalt, ami online mutatja be a terézvárosi, illetve erzsébetvárosi zsidóság Pest, illetve Budapest fejlődésében való részvételét.

Perczel Annát 2008-ban a Magyar Zsidó Kultúráért-, 2011-ben Scheiber Sándor-, 2020-ban pedig az Építészfórum alapító-főszerkesztője, a 2017-ben elhunyt Pásztor Erika Katalina emlékére alapított, az építészet mellett több tudományos, vagy művészeti ágban is kiemelkedő értéket teremtő alkotóknak járó Perika-díjjal tüntették ki.

Utóbbi apropóján Kovács Dániel készített vele interjút:

 

Perczel Anna halálát az egyesület hétfőn jelentette be, a hírre pedig Karácsony Gergely is reagált, kiemelve,

Az elmúlt években eszközeit vesztett, eljelentéktelenedett műemlékvédelem helyett városunk értékeit értő és féltő civilek voltak képesek útját állni az értelmetlen rombolásnak. Ilyen civil volt Perczel Anna is, aki képzett építészként, urbanistaként, Budapest jövőjéért felelősséget érző állampolgárként kemény konfliktusokat vállalva lépett fel annak érdekében, hogy épített örökségünk túlélje az ingatlanpiaci panamákat. Halálával fontos barátját veszítette el Budapest. Emléke arra kötelez bennünket, hogy a város fejlesztésekor ne csak a pillanatnyi érdekeket nézzük, hiszen ahogy a Földet, úgy gyönyörű fővárosunkat is csak kölcsön kaptuk az előző generációktól, hogy azt megóvva adjuk tovább az utánunk következőknek. Isten nyugosztaljon, Anna!

Az ÓVÁS! búcsúja:

Egy építész, aki mások épületeit védte

Június 14-én kaptuk a szomorú hírt, hogy reggel elhunyt Perczel Anna építész-várostervező, az idén 17 éves ÓVÁS! Egyesület egyik alapítója. Számtalan írásában és könyvében, interjúkban és beszédekben szólalt meg az erzsébetvárosi történelmi zsidónegyed védett épületeiért, a Józsefváros és Kőbánya értékes városrészeiért, amik a buldózeres városrehabilitáció és a nagykoalíciós politikai harácsolás miatt végveszélybe kerültek.

 

Anna aktívan részt vett a rendszerváltás előtti ellenzéki mozgalmakban, többek között a Bős-nagymarosi vízlépcső megépítése elleni tiltakozásként indult Duna-körben is. Nemzetközileg is elismert szaktekintély volt, akihez rendszeresen fordultak más szervezetek szakmai véleményért. Építész volt, bár ő maga nem épített, hanem a mások által tervezett épületeket, városnegyedeket védte. Nemcsak a házakkal, hanem azok lakóinak a sorsával is törődött, ennek jelét adta a negyedben tett séták, rendezvények során az ott élőkkel folytatott hosszú beszélgetések alkalmával.

 

Hosszú éveken át elnöke volt az egyesületünknek, aminek a megalakulását Anna egyik erzsébetvárosi  házbontásokról szóló előadása ihlette, mert olyan átéléssel, szakértelemmel és tárgyilagossággal beszélt a méltatlan sorsra szánt értékes épületekről,  hogy az alapítók egyike a beszéd után úgy érezte, segítenie kell Annának ebben a reménytelennek tűnő helyzetben. Egy kávéházba hívta a barátait, ismerőseit, hogy közösen találják ki, mit tehetnének a 7. kerületi pusztítás leállításáért.

 

Anna különleges személyiség volt: mindent tisztelt, amiben értéket látott. Megkapó volt benne a “francia örökség” (Párizsban született), ami számára a  szabadság-egyenlőség-testvériség hármas eszméjét is jelentette. Felvilágosodott gondolkodás, értelem és mély istenhit vagylagosság helyett szoros kapcsolatban volt meg benne. A francia kultúra lengte körül, könnyedség, lezserség, emberszeretet, empátia és tolerancia jellemezte, valamint alaposság és kitartás a munkájában. Nagyvonalúságát bizonyítja, ahogy a rosszat cselekvő emberek tetteit elítélte, de magukkal az emberekkel megbocsátó volt.

 

Elképesztő társadalmi igazságérzete, a nélkülözők iránti együttérzése nemcsak az elvek szintjén jelent meg, hanem a gyakorlatban is megvalósult: olyankor is sokakat támogatott, amikor alig tehette meg ezt.

 

Mindig egyfajta légies, a materiális világon túlmutató jelenségként volt jelen a világban. Időtlen, kortalan, emelkedett lénye velünk marad.

Perczel Anna temetésére június 18-án, 11 órakor kerül sor a Kozma utcai izraelita temetőben.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.