Gyenge kezdés után erős visszaesés
A covidnak híre sem volt még, amikor a nagy díjátadók – nem csak az Oscar – már eleve nehéz helyzetben voltak: évek óta csökkenő népszerűség és nézettség, ennek nyomán csökkenő reklámérték, sorozatos botrányok rongálták az események értékét. A világjárvány ebben az eleve nem túl fényes helyzetben vitt be újabb fájdalmas gyomrost. A hatás egyértelmű: az eddigi összes nagy díjátadónak alaposan visszaesett a nézettsége az Egyesült Államokban. A Grammy – pedig még messze az hasonlított leginkább a járvány előtti időkre – 53 százalékos zuhanást könyvelt el nézettségben az egy évvel korábbi számokhoz képest, 8,8 millió nézője volt a tavalyi 18,7 millió helyett. A Golden Globe-ot 6,9 millióan nézték az idén, míg a tavalyi szám 18,4 millió volt, azaz közel kétharmados, 63 százalékos a visszaesés mértéke. Az Emmy, ugye, szeptemberi, így csak a tavalyi, már covid-korszakban tartott hibrid gála nézettségét vethetjük össze az egy évvel korábbival: itt is van ugyan visszaesés, de kisebb, 2019-ben 6,9 millió, 2020-ban 6,4 millió néző volt kíváncsi a díjátadóra – az Emmy viszont egy évvel korábban tapasztalt egy nagyobb, 30 százalék fölötti visszaesést, szóval náluk sem túl fényes a helyzet.
Az Oscar ugyanezzel a kihívással küzd. A gála nézettsége tavaly rekord alacsony, 23,6 milliós volt – pedig akkor még, ha alig pár héttel is, de a járványügyi korlátozások előtt voltunk. Ez 20 százalékos visszaesés a 2019-es nézettséghez képest, bár a számok elemzésénél figyelembe kell venni, hogy a Nielsen csak a hagyományos tévés közvetítést nézőket számítja, akik streaming-platformon nézik a gálát, azokat nem, így a valós szám ennél magasabb. A VMA például mérte a saját online nézettségét, és a 2019-es gála esetében azt látták, hogy a tévés nézettség ugyan 6 százalékot esett, az online videóik nézettsége viszont 85 százalékos (!) növekedést mutatott az egy évvel korábbi szinthez képest. A gálával kapcsolatos közösségimédia-aktivitás az Oscar esetében is pozitív előjelű: 2020-ban a bezuhant tévés nézettség mellett 16 százalékkal több volt a gálával kapcsolatos Twitter-, Facebook- és Instagram-aktivitás. De ez kevésbé váltható hirdetési árbevételre.
A gálák népszerűségének csökkenését sokan sokféleképp magyarázzák, és vélhetően minden érvnek lehet valamennyi igazságtartalma. Egyesek szerint egyszerűen túl sok díjátadó van, és a nézők telítődnek, hisz a legnagyobbak (Oscar, Golden Globe, Emmy, Grammy) mellett az amerikai nézők élő tévéközvetítést kapnak a VMA-ról, a Billboard Music Awardsról, a People’s Choice-ról, a Country Music Awardsról, a BET Awardsról, a Critics Choice-ról, és még egy sor egyébről. Fontos lehet az is, hogy a fiatalabb, streaminghez és a netes tartalomfogyasztás szabadságához szokott nézőknek az, hogy egy klasszikus élő tévés közvetítést végig üljenek az óránkénti negyedóra-húszpercnyi reklámmal, már szinte elképzelhetetlen – a díjátadónak muszáj lesz átgondolni az üzleti modelljüket, ha ezeket a nézőket be akarják húzni.
Sokan érvelnek azzal is, hogy a zsűrik sok esetben meglehetősen elrugaszkodtak a közönség ízlésétől – és az adatok is arra utalnak, hogy amikor népszerűbb művészek és alkotások szerepeltek a jelöltek között, a nézők is lelkesebbek voltak. Az Oscar esetében például az évek óta tartó látványos nézettségcsökkenést 2019-ben megállította, sőt, visszájára fordította, hogy a jelölt filmek között ott voltak olyan közönségfilmek is, mint például a Fekete Párduc, a Csillag születik vagy a Bohém rapszódia: a 2018-as 26,5 millió után 2019-ben 29,6 millió nézőt érdekelt a gála. De 2010-ben is hasonló kiugrást tapasztaltak az előtte évekig csökkenő nézettségben, amihez az Avatar, a Fel!, vagy a Becstelen Brigantyk jelölésének is köze lehetett. Ha pedig abból indulunk ki, hogy a jelölt filmek népszerűsége ilyen erős hatással van az Oscar nézettségére, akkor az idén elég sanyarúak a kilátások, hiszen lehettek a jelölt filmek bármilyen kiválóak, a zárva tartó mozik miatt alig néhányan láthatták őket.
Miben lesz más az idei Oscar?
Abban például mindenképpen, hogy április második felében járunk, és még jövő időben beszélgetünk róla: a szokásos február végi, legkésőbb március eleji időpont helyett az Akadémia majd két hónappal későbbre tolta a gála eredetileg február végére tervezett időpontját, alighanem a tavaszra remélhetőleg lefelé tendáló fertőzésszámokban és az addigra szabad szemmel is jól látható átoltottsági arányban reménykedve. Az Akadémia a jelen állás szerint legalább ugyanannyira okoskodott jól, mint rosszul: az amerikaiak oltási kampánya szépen halad – ám a mozikba, ugye, még csak részlegesen térhettek vissza a filmek és nézők is, így a díjakról döntők is otthonaikban nézték meg az esélyes filmeket, és az Oscar-gála sem tér vissza a régi kerékvágásba, legalábbis nem teljesen.
A kései dátum ugyanakkor arra mindenképp jó volt, hogy a producerek időt nyerjenek a legjobb megoldás kitalálására, és tanuljanak az előző nagy gálák tapasztalataiból. Ezek egyébként változatos megoldásokhoz folyamodtak: a Golden Globe-on hibrid megoldással személyes jelenlét keveredett Zoom-konferenciával, az Emmy-díjak átadását is hasonlóan oldották meg, és hát ennek megfelelően rémes is volt mindkettő. A Grammy viszont már bölcsen kihasználta a Los Angeles-i klímát, és szabadtéri, a távolságtartást komolyan vevő, de személyes jelenléttel járó, valódi díjátadót tartott. A jelek szerint az Oscar egyik példát sem veszi át teljesen: a szervezők ígérete szerint Zoom-videós eleme nem lesz a gálának, és nem is költözik a gála, legalábbis nem úgy, ahogy a Grammy.
Az Oscar-gála helyszíne idén is Los Angeles lesz, ám a szokásoktól eltérően az eseménynek 2002 óta minden évben otthont adó Dolby Színház idén nem az egyetlen helyszín lesz: az óriási Union Station vasútállomást, mint a város egyik közlekedési csomópontját is bevonják egy második, tágas, szabadtéri helyszínnek. Hogy a Dolbyban hányan lehetnek jelen, arról nem számoltak be a szervezők, de az biztos, hogy legalább százhetven vendéggel számol a rendezvény, akiket vetésforgó-szerűen rotálnak majd, azaz nem lehet egyszerre mindig mindenki egy helyszínen. A lényeg azonban, hogy az Oscaron extra biztonságos, óvatos, távolságtartó, de személyes jelenlét lesz, mi több, a szervezők hangsúlyozták, a Zoomon való bejelentkezés a gálára nem opció. A helyszínen PCR-tesztállomás is működik majd, a vendégeknek pedig specifikus biztonsági instrukciókat kell követniük, a Los Angeles-iekre és a máshonnan a városba érkezőkre eltérő szabályok vonatkoznak majd. Házigazda idén sem lesz, de ez valójában már nem újdonság, az utóbbi két évben már ezt a hagyományt követték. Ehelyett több díjátadó vállal több szerepet. Show-elemek nélkül sem marad a közönség, ám hogy kik lépnek majd fel a gálán, arról egyelőre nem közöltek érdemi információkat – általában ugyanakkor az adott évi legjobb betétdal- és filmzene-jelöltekhez kötődnek a produkciók, így idén is erre számíthatunk.
Kétségkívül más lesz az idén az is, hogy a legtöbb jelölt filmnek messze nem ugyanaz volt a karrierje, mint a covid előtt lett volna, legalábbis technikailag: vörös szőnyeges mozipremierek és fesztiválszereplések helyett a bemutatók jó része streaming-platformokon zajlott, és a fesztiválok jó része is online vagy hibrid formában volt megtartva. De ettől még filmek készültek és ki is kerültek a piacra, tehát alapanyag van bőven, az Oscarra jelölhetőség feltételeit pedig értelemszerűen a világjárvány teremtette korlátokhoz igazították, így nem okozott akadályt, hogyha egy filmnek, például, nem volt meg egy bizonyos mennyiségű New York-i és Los Angeles-i mozivetítése. Az Akadémia ezen kívül tágított az időbeli kereteken is: általában az elmúlt évben január 1. és december 31. között bemutatott filmek voltak jelölhetők, idén ez úgy módosult, hogy 2021. február 28-ig bemutatott filmek is belefértek – ezzel, amint arra a Vox szerzője elmésen rámutatott, az Amerikai Filmakadémia gyakorlatilag elismerte, amit sokan éreztünk, hogy 2020 nem tizenkét, hanem tizennégy hónap hosszú volt. (Ami azt illeti, szerintem még tart.)
És akkor most csak fekete, női és meleg filmek lesznek?
Nem, mint ahogy sohasem, a kedves olvasóban pedig ez a kérdés legfeljebb a magyar sajtóban is emlegetett Oscar-szabályzatváltozás nyomán merülhetett fel, de a sokszínűség, a reprezentáció és az esélyegyenlőség elveit erősíteni szándékozó új szabályzat 2024-ig még nem lép érvénybe. És amikor majd igen, akkor sem hoz jelentős változást: ahogy ezt cikkünkben kifejtettük, a szabályváltozás iránynak progresszív ugyan, de a korábbi nyertesek névsorát például alig változtatta volna meg.
Ami már sokkal inkább hatással lehet az Oscar reprezentativitására, az az Akadémia tagságának ilyen irányú növekedése: több mint nyolcszáz olyan új tagot vett fel soraiba a szervezet, akik valamilyen értelemben korábban alulreprezentált társadalmi csoportot képviselnek: nőket, színesbőrűeket, és így tovább. Már most látszik ennek az erőfeszítésnek a nyoma: számos történelmi jelölés született, ez pedig mindig kecsegtet némi inspiráló, lánglelkű köszönőbeszéddel, amelyeket aztán évekig emlegetünk. Kicsi az esély, hogy csupán az izgalmas jelöltlista megmentené az Oscart a rekordalacsony nézettségtől, de a show-nak ettől még nagyon jót tehet az, hogy ezek a témák teret kaphatnak, hiszen ezek a díjátadók nem csak a teljesítményekről szólnak, hanem a szakma aktuális témáinak kibeszélő-fórumai is – azaz lehet, hogy kevesen, de egy igazán tartalmas, erős mondatokkal teli, emlékezetes gálát látunk majd idén. Emellett az is az idei gála mellett szól, hogy az elmúlt év olyan turbulens volt Hollywoodban is, hogy annak feszültségei jó eséllyel igazi sziporkázásban sülnek majd ki – és egyébként is, ha valaha szükségünk volt egy maratoni hosszúságú, csillogó, örömteli estére, akkor most mindenképpen.
A magyar nézők idén a Moziverzum tévécsatornán tudják követni az eseményeket, és mi is élőben követjük majd az Oscar-gálát.
