Kultúra

A valaha volt legostobább dolog, ami egymilliárd dollárba került

Nagy reményekkel indult és óriási pénzekbe került, de gyakorlatilag kezdettől fogva bukásra volt ítélve a Quibi nevű streaming-szolgáltatás, amely maximum tízperces sorozatepizódokat kínált a figyelemhiányos nagyvárosi fiataloknak. Most úgy tűnik, ebben a formában vége is.

Tavaly a felületes szemlélő számára már úgy tűnhetett, az egyébként is telített streamingpiac már egész biztosan nem bír el még egy új szereplőt. A Disney Plus és az Apple TV+ tavaly őszi, majd az HBO Max és az NBCUniversal Peacock nevű szolgáltatásának idei indulása már egy éve biztos volt, miközben a Netflix és az Amazon sem lassított, vajon ki gondolta úgy, hogy még maradt piaci rés? Jeffrey Katzenberg, a Walt Disney Studios korábbi elnökeként nevet szerző filmproducer feltétlenül, és nem is volt ezzel egyedül: összesen 1,75 milliárd dollár értékben fektettek be az általa indított Quibi nevű streaming-szolgáltató platformba olyan cégek, mint a a Sony, a Viacom, a Disney vagy az NBCUniversal. Mielőtt összezavarodnánk, hogy miért támogatja az utóbbi kettő a vetélytársát, gyorsan szögezzük le, hogy a Quibi hivatalosan nem a nagyokkal versenyez, hanem a TikTok, a Snapchat, az Instagram és a YouTube riválisaként pozicionálta magát.

Véget vetett a koronavírus a sorozat-túltermelésnek
Az egy dolog, hogy jobb híján sokkal többet nézünk tévét és sorozatokat. Csakhogy ez hosszabb távon sem a tévéknek, sem a streaming-szolgáltatóknak nem lesz jó így.

A Quibi koncepcióját úgy harangozták be idén év elején, hogy lényegében a lopott időért száll harcba: öt és tíz perc közötti hosszúságú filmepizódokat gyárt kifejezetten telefonra, a fő célcsoport pedig a figyelemhiányos nagyvárosi (fiatal) ember volt. Egy-egy ilyen minivideót ugyanis meg lehet nézni, miközben ülünk a buszon, megiszunk valahol egy csésze kávét, vagy várunk a negyedórát késő barátunkra a kocsmában. Katzenberg igazi guruként hirdette, miszerint a 105 fejezetre szabdalt regénysiker, A Da Vinci-kód népszerűsége is azt mutatja, hogy az emberek kis tételekben akarják fogyasztani a szórakoztató tartalmakat, és nemcsak felhasználók gyártotta rövid videókra van igény, hanem megvan a helye a prémium tartalomnak is.

Katzenberg ráadásul korábban már bizonyította, hogy látja a jövőt és érti a modern technológiát: a már említett időszakban a Disney Studios élén ő hozta tető alá az animációt és az élő szereplőket vegyesen alkalmazó Roger nyúl a pácbant, melynek fogadtatása őt igazolta, majd később olyan világsikerek születtek a vezetése alatt, mint az Oroszlánkirály és A szépség és a szörnyeteg. Miután távozott a Disneytől, Steven Spielberggel és David Geffennel megalapította a DreamWorks stúdiót, ahol további animációs filmsikerekből vette ki a részét, lásd a Shreket, melyben producerként is közreműködött. Miután 2016-ban 3,8 milliárd dollárért eladta a DreamWorks Animationt, Katzenberg a streamingpiac felé fordult, és a következő évben egy akkor még NewTV nevű új projekten kezdett dolgozni, melyből később kinőtt a mai Quibi. Katzenberg már 2018-ban bejelentette, hogy egymilliárd dollár összértékű befektetésről van szó, és nem is beszélt a levegőbe.

A Quibi ugyanis irtózatos mennyiségű tartalmat kezdett vásárolni, a legkülönfélébb műfajokban, összesen 175-nél is több műsort vettek meg. A portfolióba szkriptelt sorozatok, reality műsorok, dokumentumsorozatok, hírműsorok és magazinműsorok egyaránt befértek, és itt igen komoly produkciókra és nevekre kell gondolni. Így a Most Dangerous Game című akciósorozat főszereplői Liam Hemsworth és Christoph Waltz; a Survive főszereplője a Trónok harcából is ismert Sophie Turner; a #FreeRayshawn című krimisorozatot pedig Laurence Fishburne neve adja el. Befektetőként ráadásul beszállt az összes nagy filmstúdió, melyre Katzenberg büszkén azt mondta, Hollywood százéves történelmében is példátlan lépés. Ennek köszönhetően támaszthatott fel a Quibi olyan régebbi, kultikus műsorokat, mint az eredetileg az MTV-n futó Punk’d; készíthetett saját show-t Jennifer Lopeznek és Idris Elbának; vagy dolgozhatott olyan alkotókkal, mint például a Wireless című thriller-sorozat társalkotója, Steven Soderbergh.

A gond csak az volt, hogy többnyire – ahogy a Vulture hosszú cikke fogalmazott – A kategóriás alkotók B kategóriás produkcióiról volt szó, amit nem sikerült eladni a Netflixnek vagy az HBO-nak. Ugyancsak problémát jelentett a cikk szerint, hogy Katzenberg egyáltalán nincs már otthon a 21. században: nemcsak azért, mert az emaileket is ki kell nyomtatni neki, de azért is, mert hiába bizonygatta, hogy mindenkinél jobban ismeri a fiatalok ízlését, az ösztöne, ami a Disneynél még hibátlanul működött, itt már többször is cserben hagyta. Ráadásul maga a cég sem működött simán, számos vezető távozott korán, leginkább a cégen belüli munkakörnyezetre és Katzengbergék vezetési stílusára panaszkodva.

Ebben a helyzetben érte az április 6-i indulást kitűző Quibit a Covid-járvány. Bár Katzenberg és a cég vezetője, Meg Whitman fontolgatták, elhalasztják egy évvel az indulást, ez több okból is lehetetlen volt. A Quibi tehát pont a járvány kellős közepén rajtolt, és az elemzők egyből rámutattak, mindez az egész stratégiát felülírhatja. Hiába nézett ki az app nagyon jól, és hiába nézhető a telefon vízszintes és függőleges helyzetbe állításával is (ez az ún. Turnstyle-technológia), az amerikaiak többsége akkor már a járvány miatt inkább otthon ült, nem pedig azt a rohanós életet élte, amire a Quibit kitalálták. Ráadásul fizetős: a reklámok nélküli verzió 8, a reklámos 5 dollárba kerül havonta (a Quibi Magyarországon nincs jelen egyelőre). Az app az indulást követő héten már ki is esett a legtöbbet letöltött 50 ingyenes app listájáról Amerikában, június elejére pedig már a top 1000-be se fért be. Az előrejelzések alapján pedig a Quibi az év végéig 2 millió előfizetővel számolhat, ez a célkitűzés mindössze 30 százaléka. Hiába korrigált időközben a cég néhány hiányosságot, mint például azt, hogy eleinte nem lehetett screenshotot készíteni a Quibiról (ez is azt mutatja az elemzők szerint, hogy Katzenbergék nem értik a közösségi média jelentőségét), illetve az is változott, hogy már tévén is le lehet nézni az eredetileg csak telefonra készült tartalmakat, mindössze a kezdeti feliratkozók 8 százaléka döntött úgy a 90 napos ingyenes beetetési időszak végén, hogy fizetni akar a szolgáltatásért. Ha mindez nem lett volna elég, még az Eko nevű cég is beperelte a Quibit, azt állítva, hogy tőlük lopták a Turnstyle-technológiát.

Júliusban a cég már komoly bajban volt, leépítésekről jöttek hírek, és ugyan Katzenberg kezdetben minden problémáért a koronavírust okolta, nyilvánvalónak tűnik, hogy a Quibi fejlesztése és marketingje kezdettől elhibázott volt, mintha nem tudták volna kitalálni, milyen célcsoportnak szánják a terméket. A koronavírus abban tényleg játszott némi szerepet, hogy visszaesett azok száma, akik telefonon fogyasztják a tartalmakat, és ezért a Quibi mégis a Netflixszel és a Disneyvel kényszerült versenyezni, a mobiltartalmak piacán pedig nem tudott labdába rúgni az ingyenes, közösségi médiás videómegosztó appok mellett. A múlt heti Emmy-díjátadón két díjat is begyűjtött ugyan a Quibi, de egy külön, rövidfilmes tartalmaknak szóló kategóriában gyakorlatilag egymással versenyeztek a quibis produkciók. Ezeknél jóval nagyobb visszhangja volt a díjátadót vezető, és a cégnek már korábban is beszóló Jimmy Kimmel szavainak, aki a Quibit a valaha volt legostobább dolognak nevezte, ami egymilliárd dollárba került.

A díjátadó másnapján adta hírül a Wall Street Journal, hogy a cég vezetése több opciót is fontolgat, köztük a Quibi eladását is, de elképzelhető az is, hogy nyilvánossá téve a céget szereznének további befektetőket. A cég ugyan nem erősítette meg ezeket a híreket, és egy közleményben hangsúlyozta, Katzenberg és Whitman továbbra is elkötelezettek a Quibi iránt, és az indulás után adott interjúikban is arról beszéltek, hogy ez az üzletág nem sprint, hanem maraton, az biztosnak tűnik, hogy legalábbis a közeljövőben nem tér át a világ a tízperces sorozatepizódokra.

Kiemelt kép: Andrew Harrer /Bloomberg /Getty Images

Ajánlott videó

Olvasói sztorik