Szerintem a diákoknak az a dolguk, hogy legyenek forradalmiak, romantikusak és nyitottak, akarjanak változást, frissességet. Ha nem ezt tennék, baj lenne, hogy néznénk már ki apatikus, érdektelen, unalmas egyetemistákkal? Azt, hogy az SZFE hallgatóiban forradalmi lelkület van, őrült nagy szimpátiával figyelem
– mondta a Mandinernek adott interjújában Szabó László, az augusztus 20-án bemutatott Puskás musical producere, amelyről mi is írtunk a premier után:
Az őrült szimpátia ellenére mégiscsak azt tanácsolná a diákoknak, hogy ne zárkózzanak be, mert szerinte „rettenetesen rossz üzenet, ha valaki körbekordonozza az egyetemet és nem enged be oda másokat. Éppen fordítva kellene gondolkodniuk: ki kellene nyitni az egyetemet. Jöjjön oda be minden! Nekik azon kellene dolgozni, hogy mindent, ami az ő világukban – tehát a színházi világban – jelen van, azt beengedjék az egyetemre. Tilos bezárkózni, mert az a múltat jelenti. Nekik pedig a jövő pártján kell állniuk.”
Merthogy Szabó László úgy véli, ami történik nem holmi egyetemi autonómia kérdése, hanem a múlt és a jövő küzdelme zajlik a szemünk előtt.
Van egy tehetséges, magát kiválóan felépítő, sok-sok sikert arató kulturális közösség, amely közösség számos intézményt létrehozott és ural. És ez a kulturális közeg, amelynek a sikerei és befolyása eltagadhatatlan, védi az intézményeit más, a szcénában jelenlévő közösségektől. Ez egy teljesen normális dolog. Minden kulturális csoport meg kívánja őrizni a maga lehetőségeit és köreit. Leegyszerűsítve tehát: szó szerint kultúrharc folyik, ami arról szól, hogy kinek vannak intézményei, és ki tud azokban a saját elképzeléseinek teret adni.
A probléma szerinte csak az, hogy sokan azt gondolják, baj, hogy ideológiák harca zajlik a kulturális intézményekért. Ez Szabó szerint a dolgok természetes rendje, és helyes, hogy a felek keresnek maguknak intézményeket és helyzeteket. Ez szerinte a pluralizmus lényege, amit nem szabad démonizálni.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs/24.hu
