Miközben a Nemzeti dalt addig fogják szavalni a március 15-ei ünnepségeken, ameddig létezik Magyarország, a Bye-bye Szását történelmi távlatban alighanem gyorsan elnyeli majd a feledés homálya. A huszadik század második fele hiába termelte ki a társadalom széles rétegeire ható popzenét, az 1989–90-es demokratikus átalakulás alkalmából nemigen született olyan emblematikus sláger, amire a rendszerváltás himnuszaként tudnánk hivatkozni. Ezzel együtt azért természetesen akadnak olyan számok, amelyek egyértelműen magukon viselik a harminc évvel ezelőtti történelmi események nyomait. Az alábbi dalok adják vissza szerintünk leginkább a rendszerváltás korát:
Csepregi Éva: OK Gorbacsov (1988)
A nyolcvanas évek második felére a Neotonnak a magyar piac már nem volt pálya, és fokozottan igyekezett beváltani Erdős Péter magyar világsztárra vonatkozó jóslatát. Ennek jegyében készült a külföldi piacra az OK Gorbachev című angol nyelvű dal is, a skót Bob Heatlie szerzeménye, akinek pár dala a brit kislemezlistát is megjárta, ez viszont nem tartozott közéjük. Már témájánál fogva is maximum novelty dal volt, vagyis azért lehetett volna érdekes, mert a reformista szovjet vezetőről énekel egy magyar énekesnő. Pár nyugati tévéfellépést azért megért, és amikor a rövid életű Béketükör című lap munkatársa egy Zorán-interjúban szóba hozta a dalt, „rock-csasztuskaként” emlegette, amely „idétlen, mondhatni demagóg”, a Népszabadságban meg simán primitív politizálásnak nevezték. Csepregi Éva a dal magyar szövegében vágott vissza: „Nem parancsszóra, de szívből tapsolok, diktálja jókedv, senki más.” Bob Heatlie ugyan félt, hogy idehaza nem lehet ma játszani, Csepregi megnyugtatta:
Amit Angliában szabad, azt nálunk is. Hiszen az emberek nemcsak ott, hanem idehaza is bíznak az ő politikájában.
Az OK Gorbacsov mégsem lett a rendszerváltás himnusza, talán azért sem, mert a régi rendszerben kivételezett énekesnő szájából nem hatott hitelesen a változás üdvözlése.
Koncz Zsuzsa: Fordul a világ (1988), Legyünk rajta túl (1991)
A gyakran közéleti témájú szövegeket is éneklő Koncz Zsuzsa gyakorlatilag keretbe foglalta a rendszerváltást, a kezdeti bizakodástól a kiábrándulásig. Aránylag korán, 1988 elején már Fordul a világ címmel jelentetett meg lemezt. Bár a lemez címadó szerzeménye még csak feltételes módban beszél arról, mi lenne, ha fordulna a világ, nyilvánvaló volt, miről is van szó, hiszen akkor már elindult a folyamat, melynek a vége a rendszerváltás lett (akkor már korlátozások nélkül utazhattunk külföldre, a keményvonalasokat reformkommunisták váltották fel a politikai vezetésben, és lépésről lépésre közelebb került az ország az egypártrendszer bukásához).
Majd eltelt három év, Koncz és a szövegeket író Bródy János pedig már túl is voltak az első nagy kiábránduláson (ezt majd még több is követte később), és az énekesnő Illúzió nélkül címmel adott ki lemezt. Ez is sokatmondó, de az albumon hallható Legyünk rajta túl elég egyértelmű üzenetnek tűnt az MDF-kormánynak:
Neked nem fog fájni, tudjuk, doktor úr!
Ez utóbbit Koncz se cáfolta: „Arról énekelek, ami a »levegőben van«. És a levegőben elég sok politika van. Sajnos túl sok is” – felelte a Kurír újságírójának, amikor arról kérdezték, politikus dalok-e ezek. A szám klipje pedig aztán végképp feleslegessé tette az ilyen kérdéseket.
Bikini: Mondd, hogy mit akarunk; Legyek jó (1988)
„Én a rendszerváltás együttesének – bár nyilván más előadóknak is sikerült megragadniuk a pillanatot – egyértelműen a Bikinit tartom. 1988-ban megjelenik a Ha volna még időm című lemez, ’89-ben pedig a Közeli helyeken, és ezek már olyan dalokat tartalmaznak, amelyek egyre szókimondóbban, a kettős beszédtől mentesen rögzítik az akkori momentumot, röntgenképei a korszaknak” – nyilatkozta a Főtérnek Fodor János történész, aki egyebek mellett a rendszerváltás és a rockzene kapcsolatát is kutatta.
Az ugyan kérdéses, hogy a Ne legyek áruló csókmotívumából mennyien asszociálhattak Brezsnyev és Honecker hírhedt csókjára, a Mondd, hogy mit akarunk szövegénél azonban már nehéz lett volna direktebben fogalmazni.
Gyere, adjuk ki a jelszót,
Hogy elegünk van az egészből!
Gyere, bontsuk ki a zászlót,
És kezdjünk mindent elölről!
A Legyek jó című szám videóklipje pedig többek között Sztálin és a Tanú Bástya elvtársának is megidézésével is egyértelműsíti, milyen nehezen megszülető változásról énekel D. Nagy Lajos bőrszerkós nők társaságában.
Napoleon Boulevard: Európa visszavár (1988)
Ahogy közeledett a rendszerváltás, a nyolcvanas évek második felében a legnépszerűbb magyar zenekarok közé tartozó Napoleon Boulevard is egyre több közéleti állásfoglalást engedett meg magának. Ezek közül a dalok közül az Európa visszavár lett a legnépszerűbb, melyet Ceausescu falurombolása ihletett, és nem véletlen, hogy Vincze Lilla is ebből a dalból idézett ‘89 decemberében, a mi rendszerváltásunkat is nyugodtabbá tevő romániai forradalom hírei hallatán, amikor a Népszabadság kérdezte: „Vár, vár, tudom, hogy vár, rég vár rám / Karját nyújtja felém, Európa visszavár” — ezt énekeltük már egy évvel ezelőtt is. Határtalan boldogság önt el, amikor hallom a híreket, amelyek arról szólnak, hogy immár megadatik Románia népének a lehetőség, elindulhat az őt váró Európa felé.”
Beatrice: Boldog szép napok (1988)
Ez a dal már csak a pályaíve miatt is megtestesíti a rendszerváltást: betiltott zenekar visszatérő számának indult, majd a korszak egyik legnépszerűbb dala lett, politikusok énekelték, végül azzal vádolták meg a zenekart, hogy valójában lopták a dallamot. A Beatrice a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának kultikus, de ellehetetlenített zenekaraként a nyolcvanas évek második felében visszatért, és a legnépszerűbb előadók közé került. Ebben nagy szerepe volt az Azok a boldog szép napoknak, melyről ugyan Nagy Feró azt mondja, eredetileg a férfi-női kapcsolatokról szólt, de abban az időszakban mindenki az „ideiglenesen itt állomásozó” szovjet csapatokra gondolt annak hallatán, hogy
A legszebb pillanat, amikor búcsúzunk és a vonatra felszállsz / Könnyes szemmel arra gondolok, hogy nehogy lemaradjál!
Ahogy az lenni szokott, a régi Rice-rajongók fintorogtak a populáris sláger hallatán, de kisebbségben maradtak, a dal elképesztően népszerű lett, így aztán nem volt meglepő, hogy a Fidesz rendszerváltó házibuliján is ezt énekelte a színpadra hívott zenészekkel együtt Orbán Viktor és Fodor Gábor. Aztán telt-múlt az idő, Orbán rendszerváltóból rendszerépítő lett, Feró pedig kacskaringós útvonallal ugyan, de vénségére visszatalált a fiatal demokratákhoz.
Voga-Turnovszky: Népszabadság (1989), Néger a jégen (1990) és a többi
„Azok a boldog szép napok, Szergejem, te még nem tudod, mi az a félelem” – fogalmazta át már kicsit konkrétabbra a Beatrice slágerét a Voga-Turnovszky duó, rögtön megtoldva a „nem láttátok Szonját, az előbb még itt szopogatta a cukrot a híd alatt” sorral.
A páros évre évről kiadott paródiái szórakoztató tablót nyújtanak a nyolcvanas évek magyar popzenéjéről, ám a két székesfehérvári tanár saját számokat is írt, ilyen az 1989-ben megjelent, a korszak húsba vágó kérdéseit soroló Népszabadság című dal.
1990-es lemezükre rendhagyó módon egy külföldi paródiafüzért is készítettek, olyan jellegzetes kelet-európai ízeket keverve a nyugati slágerkoktélba, mint az „ámen Michael Gorbacsov, I’am a Russian man is Europe”, a csehszlovákra fazonírozott Wonderful life, és végül a Smooth Criminal alapjára énekelt „hova menekül a komcsi, na de Jancsi, na de Karcsi… / menekül a Karcsi, menekül a Jancsi, jaj de kínos neki” passzus, utalva Grósz Károlyra és Berecz János lelépésére a történelem színpadáról.
Ugyancsak a közéleti változásokat értékeli nem éppen optimista megvilágításban a Néger jégen című a szám, 1991-ben pedig már az MDF-kormánynak címezték a Ne gondold átiratát:
Ne gondold, ó, ne, hogy tied ez az ország
Nem ver Bródyt a Levente, sem cölöpöt a Torgyán
És amíg ez a nyugodt erő hályogot nyom a szemedre
Ne hidd, hogy mindig ott lesz a kormány a kezedbe’!
Illés: Új világ (1990)
Az Illés zenekar mindig híres volt politikai töltetű szövegeiről, Bródy János virágnyelven előadott társadalmi üzeneteiről. A 1990 egyik nagy eseménye volt a kilenc év után ismét összeálló együttes népstadionbeli koncertje, amelyre egy kislemezzel, rajta két vadonatúj szerzeménnyel is készült az Illés. A koncert frenetikus sikert hozott, az viszont a jelek szerint kevésbé érdekelte a rajongókat, mit gondolnak ifjúságuk bálványai az éppen kialakuló új rendszerről, amikor már ráadásul nem is kell becsomagolniuk a mondanivalót. Pedig a két új dal, a Kenyér és vér, de különösen az Új világ kifejezetten a korszellem megragadására törekedett, a hatás mégis elmaradt.
Van egy eléggé hervasztó tapasztalatunk erről, hogy egy régi zenekarnak, amelynek a repertoárja már-már legenda, ha újra összeáll, nem szabad új dalokkal kísérleteznie. (…) Fogalmazzunk úgy, hogy a foglalkozás nem érte el a célját
– mondta Bródy János a két dal fogadtatásáról a Budapest Beaconnek.
„Azt hittem, átadja a közhangulatot a szöveg, a várakozást, a zene pedig talán a szkepszist is. Benne van az Illés népzenei irányultsága csakúgy, mint a Fonográf grandiózusabb, modernebb sötétebb, vonulatai” – meséli életrajzi könyvében az általa szerzett Új világról Szörényi Levente, hogy aztán levonja a keserű konklúziót:
Konkrétan a lőtéri kutyát nem érdekelte a két új Illés-dal. Ott meg is pecsételődött a sorsom dalszerzőként. Rájöttem, hogy nem érdemes ezzel vesződni.
Kispál és a borz: Forradalmár (1987)
Tulajdonképpen érthető azért, hogy a közönség már akkor is inkább nosztalgiázni ment az Illés-koncertre, de mi a helyzet a kilencvenes éveket meghatározó, 1987-ben alakult Kispál és a Borzzal, amelynek – ahogy Lovasi András mondja életrajzi könyvében – mozgalmas rock and roll élete 1989 nyarán-őszén indult, gyakorlatilag egybeesve a rendszerváltással? Vajon milyennek látta a később Kossuth-díjjal is kitüntetett pályakezdő rockzenész az éppen felszabaduló országot? „Valójában a felszínen szinte észrevétlenül zajlottak az események. Hitték is, meg nem is az emberek, hogy eltakarodnak a ruszkik, több mint negyven éven át boldogították a magyarokat, miért pont most mennének ki, ráadásul maguktól. Egyelőre az tűnt biztosnak, a kocsmában szabadon lehet szidni az oroszokat és a komcsikat, de volt, aki még itt is óvatosságra intette a bátor odamondogatókat, mondván, az oroszokról csak azt tudjuk biztosan, hogy a spájzban vannak, és szerinte tuti ott is maradnak, kamu ez a kivonulási hajcihő.”
Nagyjából ezt az odamondogatós attitűdöt örökíti meg a Forradalmár, a zenekar egyik első száma. „1987 őszén néztük a tévében az ellenzék által vezényelt eseményeket, és azt mondtuk, hú, ezt is meg merik tenni – pontosan nem tudom, mi volt az – akkor ezek nagyon kemények, igazi forradalmárok” – meséli Lovasi a Napozz holddal című koncertfilmben, míg egy másik alkalommal arról beszélt, hogy a szám szövegét a főiskolán nagyban politizáló, pluralizmust emlegető arcok ihlették.
A dalt szerencsére eljátszották azon a 1988-as orfűi koncerten, amelyről az első fennmaradt videó készült a zenekarról – nagy kár, hogy a felvételen látható mozgáskultúrát Lovasi viszonylag gyorsan maga mögött hagyta.
Auróra: Viszlát Iván (1989)
Az „egyetlen forradalmár” téma később megjelenik az Auróránál is, amely – igaz, talán kevésbé szarkasztikusan – 2002-ben így emlékszik vissza a rendszer leomlása előtti időkre ’88 telén című számában.
Nincs más, csak egy szál gitár,
Szidom a rendszert, forradalmár
én vagyok egyedül ’88 telén.
A politikai tartalmú szövegekkel gyakran előrukkoló zenekar azonban már 1989-ben megírta a szovjet csapatokat elbúcsúztató slágerét, a Bye-bye Szása punk előzményét, a debütáló albumuk címadójává lett Viszlát Ivánt.
„Meg kell említeni, hogy az album még akkor készült, mielőtt az oroszok kivonultak volna az országunkból. Nem volt veszélytelen vállalkozás” – idézte fel nemrégiben a Kronus Mortus metálmagazinnak a zenekar frontembere, Víg László, aki elmondása szerint társaival már a korábbi években is keményen beleállt az ellenállásba. „A fiatalos lendület vitt minket. Óriási szerencse így utólag, hogy minket nem csuktak börtönbe. Bíráltuk az oroszok jelenlétét, szidtuk a rendszert. »Hungária, Hungária ne lépj ki az utcára – az oroszok menetelnek koszos barna ruhába.«”
Az ironikus Viszlát Iván ehhez képest olyan szívélyes, mint a Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP békés átmenet programja, hiszen „aki élve megúszta, boldogan integet.”
East: 56 (1989)
Ha volt magyar dal, amely jó eséllyel pályázott a rendszerváltás himnusza címére, ez volt az. Pedig a dzsesszes-progrockos zenében utazó East nem tartozott a direktben politizáló zenekarok közé, maximum olyan, sorok között olvasós szövegeik voltak, mint a Rések a falon. De aztán jött a szabadság szele, és az Ausztriában stúdiózó zenekarra is átragadt a hangulat: a dalszöveg előbb készült el angolul Duncan Shiels jóvoltából, mint magyarul, de akkor már itthon sem kellett cenzoroktól tartani: „Egy hazug világ szilánkokra tört, megmozdult a föld” – mondta a dal a forradalomról, mely szinte napokkal előtte lett csak népfelkelésnek nyilvánítva. „Tényleg jó pillanatban készült el, és azért nem mondanám, hogy meglovagoltuk a közhangulatot, mert akkor tényleg annyira benne volt ez az egész a levegőben” – mondta a basszusgitáros Móczán Péter hat éve a Quartnak.
Az 56 gyorsan népszerű lett, az archív felvételekből készült klipet akkoriban külföldi tévék is játszották, és az angol nyelvű címe Wind of Change volt. Igen, akárcsak egy évvel későbbi Scorpions-slágernek, mely aztán a korszak nemzetközi aláfestő zenéje lett.
Bezzeg ők kaszáltak is vele rengeteget, mi meg semmit. Nem mintha mi erre számítottunk volna, de azért jó lett volna, ha ez tudatosul mindenkiben, hogy mi játszottuk azt a számot
– mondta Móczán, aki érezhetően évtizedekig hordozta magában ezt a tüskét.
Edda: Szaga van (1989)
Pataky Attila a rendszerváltás után jó ideig kereste a helyet a többpártrendszer dzsungelében: először a IV. kerületi SZDSZ-nek ajánlotta fel szolgálatait, majd 1998-ban Horn Gyula és Sándor László MSZOSZ-elnök választási nagygyűlésén lépett fel és vallott baloldali érzelmeiről, 2002-ben pedig már Orbán Viktor mögött tapsolt a Kossuth téri tribünön. 1989-ben viszont az Edda is megírta a maga rendszerváltó lemezét, amelyen leginkább a címadó dal adja vissza a korszak hangulatát.
Hobo Blues Band: A Szabadság Angyala, A vadászok kivonulása, Temető tangó (1990)
Földes László nemcsak dalt, de egy teljes dupla albumot szentelt a rendszerváltásnak: a Tábortűz mellett című lemezzel búcsúztatta a régi rendet, pontosabban „egy rendszer kudarcáról, hibáiról, nemzedékek kárba veszett életéről szól. És a reményről” – írta róla a Népszabadság, maga Hobo pedig a megjelenéskor úgy nyilatkozott 1990 novemberében: „Egyelőre csak annyi különbséget tapasztalok a korábbiakhoz képest, hogy több a zászló.” Vannak a lemezen azonban ennél derűsebb pillanatok is, például amikor a „a régi barátok mind hazatérnek” és „hulló csillagok között a szabadság angyala táncol” (A szabadság angyala). A HBB főművének tekintett Vadászat lemezre visszautaló A vadászok kivonulása a szovjetek kivonulását ünnepli („És reméljük, végre utoljára, igazi, háromszoros testvéri csókkal búcsúzunk az ideiglenesen negyven évig nálunk vadászott szovjet elvtársaktól, akiknek neveit sosem felejtjük el, de órák hosszán sem tudnánk felsorolni”), a Temető tangóban pedig Hobo nemcsak, hogy rappelni próbált, jelezve az új időket, de szóvá tette, hogy utólag valahogy sokkal több az ellenálló, mint amennyi ténylegesen volt. Az meg nem is volt kérdés, ki lehet az a Matyi, az Ernő és a Jankó, akik a temetőben tangóztak.
Cseh Tamás: Illegalitásban (1990)
Ha csak a körülményeket vesszük, kétszeresen is kiemelkedő jelentőségű Cseh Tamás 1990-ben megjelent Új dalok című lemeze. Egyfelől a legendás Cseh-Bereményi Géza szerzőpáros hétéves szünet után írt újra közös dalokat, amelyek egy részében természetesen a rendszerváltás is lecsapódik. Ezek közül is ki kell emelnünk az Illegalitásban című dalt, a rosszul időzítő férfi panaszát, aki éppen ’88-ban vette feleségül a régi gárda kemény titánjának lányát, pedig „ha előbb mondod, hogy ti lekoptok / hiába Marin a nagy didi / popó hiába, ha komcsi lánya / frász, aki elveszi.” A történet itt nem ér véget, hiszen aztán a whiskygőzben megfogan a nagyszerű ötlet a faramuci helyzet megoldására.
Az újabb közös munkák során Bereményi sokszor reflektál még a magyarországi vadkapitalizmus éveire. A negyven évnyi álom után felébredő ország történetét elmesélő Nyugati pályaudvar szürreális, nyomasztó monodrámája után a Levél nővéremnek 2. nyújt tűpontos látlelet a rendszerváltás utáni Magyarországról, olyan sorokkal, mint
Drága Irén, / Először is közlöm veled, hogy néhány éve / váratlanul, ámde mégis véget ért egy korszak. / Lábjegyzet lesz: egy csillaggal megjelölt szó jövőbeli történelemkönyvben, / s a lapon alul néhány szó, mely sebten elintézi: / Hernyók, nyüvek, álcák, molyok, / nagy giliszták élősködtek az örök erőkön, / túléltük hát, bár igénybe vett, / s most itt vagyunk egy újabb fajta nagy pocsékolásban. / Szőnyeg alól előmásztak az alája söpörtek, / s Behemótként fölfúvódva szörnytestet öltöttek. / Újabb világ, fojtott vihar. / Csak magáért van minden, semmi másért.
De említhetjük a már 1997-es A telihold dalai című lemezt is, rajta olyan korrajzokkal, mint a Demokrácia, a Pénzügyesek és a Kék páviánok, mely dalt egy SZDSZ-es barátom egy koncerten meghallva feldúltan kiviharzott a teremből, így már nem hallhatta, amikor Cseh Tamás a zöld rinocéroszokról kezdett énekelni.
Pa-Dö-Dö: Bye-bye Szása (1990)
A rendszerváltás befejező, de sokak számára legfontosabb motívuma a szovjet katonák kivonulása volt 1991 júniusában. Több korábban felsorolt dal is passzolt ehhez, de ugyebár azokat még korábban írták, a Bye-bye Szása viszont kimondottan erre az alkalomra íródott még az előző évben. A dal szövegét Falusi Mariann és Lang Györgyi mellett Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció későbbi szóvivője írta, és mindent bedobott, a felszabadító hősök által ellopott karóráktól kezdve a kötelező orosz nyelvtanulásig. Bár a Pa-Dö-Dö nem erre a dalára volt a legbüszkébb, egy interjúban megmagyarázták, miért ez lett a leghíresebb számuk: „A közönség maximum olyan bonyolultságú, olyan magas röptű és velős közlemények befogadására képes, mint hogy: Álmodj királylány, vagy hogy báj-báj Szása. És ez a csúcs!”
A magyar popban akkor végbemenő átalakulás számos új előadót dobott a felszínre, közülük a novelty faktorra erősen építő duó volt az egyik első, amely ekkorát nem is tudott dobni már később.
Kiemelt kép: Hajdu Anna
