A kiadó is csak annyit mondott, hogy a könyv nagyon sikeres Angliában, de tulajdonképpen mindannyian a sötét erdőbe mentünk be, hiszen nem lehetett előre tudni, hogy Magyarországon működik-e majd
– meséli Tóth Tamás Boldizsár a kezdetekről a november 6-án megjelenő, Harry Potter 20 évét ünneplő Könyves magazin különszámban. A fordítónak köszönhetünk olyan nyelvi leleményeket, mint hogy az angol whomping willow-t, amit tükörfordításban nagyjából püfölő fűznek lehetne nevezni, fúriafűz lett a magyarban, ami sokkal találóbb, és a Kóbor Grimbuszért vagy a McGalagony névért is csak hálásak lehetnek a potterfejek. Tóth úgy őrizte meg J. K. Rowling ízig-vérig brit stílusát, hogy a fordítás nem lett tele angol keverékszavakkal, épp ellenkezőleg, némelyik kifejezés mintha archaikusan magyar lenne.
Az alapelv az volt, hogy élőnek vagy valósnak tekinthető brit személyek nevét nem fordítom le, viszont a mesebeli emberekét, ha beszélő nevük van, igen – hiszen Csipkerózsikát is lefordították –, és aztán van a kettő keveréke, ezek közé tartozik McGalagony is. Dumbledore neve annyira jól hangzott, hogy meg sem néztem, jelent-e valamit, és csak évekkel később tudtam meg, hogy dongót jelent. Hogy Weasley-éket miért nem fordítottam le, mikor egyértelműen ott a „menyét” a nevükben, azt már nem tudom megmondani. Snape esetében azt éreztem, hogy tele van hangulattal, és eszembe is jutott hozzá egy nemzetközinek nevezhető szó, a piton. Túl magyaros hangzású elnevezéseket viszont nem akartam. Az egyik állatnak például a Pulipinty nevet adtam, ez azóta is zavar egy kicsit, mert a puli szó nagyon magyar
– mesélte Tóth minderről, hozzátéve, hogy ez a viszonylagos következetlenség a nevek fordításánál megérzés-alapon működött. A dolog néhol kimondottan jól is sült el, az például, hogy a halálfalók neveit nem fordította le, jó döntésnek bizonyult, évekkel később ugyanis kiderült, hogy sokukat Rowling egyetemi évfolyamtársakról vagy barátokról nevezte el.
Igazán adhatott volna egy kezelési útmutatót, például arról, hogy ez egy ismerőse neve, szükségtelen lefordítani. De tőle soha nem jött olyan megkötés, hogy mit hogyan kellene csinálni – mondta Tóth minderről.
Ahogy a könyve népszerűsége felívelt, a rajongóbázis is sokat segített a fordítónak, hiszen a rajongói oldalakon hosszan értekeztek egy-egy rowlingi kifejezés etimológiájáról, ami aztán Tóthnak is jól jött. Az interjúból az is kiderül, hogy tud-e még a fordító önfeledten olvasni fordított kiadványokat, és az is, hogy mi köze Harry Potternek Sylvester Stallonéhoz – mert van.
Kiemelt kép: Animus Kiadó
