Kultúra

Rókadobálásban mérette meg magát egykor a nyugat-európai arisztokrácia

A XVII. századi főúri és királyi udvarokban még nem ismerték az állatkínzás fogalmát, sőt, sosem látott magasságokba emelték azt.
Korábban a témában:

Az emberek vad- és háziállatokkal való kapcsolata az elmúlt évszázadokban számtalan érthetetlen találmányt, ötletet és gyakorlatot produkált: a XV. században megjelent például a disznóorgona, kétszáz évvel később pedig a macskazongora, melyek hangjait élő állatok adják.

A legendák két legszörnyűbb hangszere: a piganínó és a macskazongora
A kódexek és korai nyomtatott könyvek tele vannak hajmeresztőnél hajmeresztőbb hangszerötletekkel és leírásokkal, de ez a kettő jó eséllyel túltesz mindegyikükön.

A kora újkor embere persze nem csak csak hangszerként, de sporteszközként is örömmel felhasználta az állatokat, a végletekig kimerítve az állatkínzás fogalmát.

A legtöbbeknek most talán a vadászkopók juthatnak eszébe, pedig a XVII. századi nyugat-európai arisztokrácia ennél jóval messzebb ment: kisebb állatokat, illetve rókákat ejtettek csapdába, majd azt egy palánkokkal körbezárt, homokkal vagy fűrészporral feltöltött réten, ugyanígy előkészített palotaudvarban, vagy parkban megpróbálták minél magasabbra dobni, túlszárnyalva a többieket.

A dobáshoz persze nem egyszerűen csak a kezüket használták, hiszen megvárták, míg a ketrecből kiengedett állat a földre fektetett, hat-hét méter hosszú hevederek fölé ér, amit aztán az azt két oldalról tartó ember – sokszor egy házaspár, vagy jegyespár –

hirtelen megrántott, magasba repítve egy nyulat, rókát, vadmacskát, vagy épp vaddisznót.

Egy sikeres dobás. Fotó: Greiner / Wikimedia Commons

Sacheverell Sitwell The Hunters and the Hunted című, 1947-ben megjelent munkája szerint a leginkább gyakorlott játékosok akár hét és fél méter magasra is képesek voltak katapultálni egy rókát, az ezt követő zuhanás azonban egyik, játékszerként használt vadállatnak sem kegyelmezett: sok esetben elpusztultak, mások pedig súlyos sérüléseket szenvedtek, és a közelben lévők végeztek velük.

A néhány éves megszakítással három évtizeden át a lengyel királyi trónon ült II. (Erős) Ágost (1670-1733, I. Frigyes Ágost néven szász választófejedelem) a rettenetes sport egyik legfőbb rajongója volt: egy, részvételével szervezett drezdai játéknapon

647 róka, 533 nyúl, 34 borz, illetve 21 vadmacska lelte halálát.

Rókadobálás 1678-ban, a drezdai helytartói palota előtt. Fotó: Wikimedia Commons

Tim Blanning The Pursuit of Glory: Europe 1648-1815 című könyvében a bécsi svéd követ, Esaias Pufendorf tapasztalatairól is beszámolt, aki 1672 márciusában vett részt egy hasonló eseményen, melyet a negyvennyolc éven át magyar királyként is uralkodó I. Lipót (1640-1705), a Napkirály kortársa és riválisa rendezett, sőt, naplójában arról is megemlékezik, hogy a földet érés után még életben maradt, de haldokló állatokkal a szokásokkal ellentétben

nem vadászok, hanem gyerekek és az udvarban élő kisnövésűek juttatták át a másvilágra.

Egy épp háromszáz évvel ezelőtt, 1719-ben született metszet a rókadobálásról. Fotó: Johann Friedrich von Flemming / Wikimedia Commons

A németül Fuchsprellen néven emlegetett események számos esetben egy álarcosbál részévé váltak, ilyenkor a játékosok és az állatok is jelmezt viseltek – előbbiek mitológiai alakokká, kentaurokká, harcosokká, vagy épp istennőkké és múzsákká váltak, utóbbiak pedig

kártyalapokként, vagy épp ismert személyek karikatúráit hordva fejezték be az életüket.

Nem minden dobásra irányuló próbálkozás végződött persze tökéletesen: gyakran megesett, hogy a dobószalaggal nem sikerült felrántani a vadállatokat, így azok a legközelebb álló, rémült emberekre támadtak, akár súlyos sérüléseket is okozva.

A jó eséllyel I. János György szász választófejedelem (1585-1656) által kitalált, vagy épp népszerűvé tett szórakozás népszerűsége a XVIII. században szerencsére egyre kisebb méreteket öltött, az évszázad végére pedig nyomtalanul eltűnt.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.