Az art deco hivatalosan 1925-ben született, amikor a párizsi világkiállításon bemutatkozott, amely az Exposition Internationale des Arts Décoratifs et Industriels Modernes címet viselte – innen jön az art deco elnevezés is. A stílus ugyanakkor már jó ideje formálódott, hiszen már az 1890-es világkiállítás óta látszott, hogy a szecessziónak a változó világban már nincs igazi aktualitása.
A világháború után a nők szerepe teljesen átalakult, amihez az ipar-és technológia-központúságra szépen rímelő art deco tökéletesen illett. Ez az az időszak, amikor megjelentek a rövid ruhák, egyáltalán, a kényelem és a szabad mozgás lehetősége szempont lett a nők ruházatában, hiszen ekkor a nő már dolgozott, tanult, sportolt, divatba jött a rövid haj, mindehhez pedig az egyszerű, letisztult ruhák illettek. Ami természetesen hozta magával azt is, hogy az ékszerek is kövessék ezt a tiszta stílust.
Az art deco szereti kombinálni a nemes anyagokat a leghétköznapibb mesterséges anyagokkal, így ónix, smaragd, rubin, jáde és ezüst jelenik meg műanyag vagy üveg mellett, de nem csak az anyagokban, a színekben is jellemzők a feltűnő ellentétek, kontrasztok. Az új stílus a brillek csiszolására is kihatott, a klasszikus briliánscsiszolás mellett megjelentek a navette (csónak) és a baguette (pálcika) csiszolású kövek, amelyekből kiválóan tudták az ekkor népszerű vízesés motívumot kialakítani, de sok tervezőt ihletett meg az egzotikum is, a Közel- és Távol-Kelet motívumai is. Visszajött a divatba a topáz, az akvamarin, korall és a nefrit is.
A szecesszió növényi motívumait, kacskaringós ívet tehát az art deco geometrikus formái váltották minden művészeti ágban, így az ékszerekben is, kiegészítve a makulátlan kivitellel. Gazdag dekoráció helyett átkerült a hangsúly a nemes alapanyagokra, népszerű lett a platina, a briliáns, az ébenfa és az elefántcsont. A tervezők kiemelt figyelmet fordítottak a forma és a funkció összekapcsolására, ami tovább erősítette az egyszerűsödést, hisz az art deco alapgondolatába nem fért bele semmi felesleges díszítmény. Mindez ugyanakkor nem jelentette azt, hogy az ékszerviselet szegényedett volna, sőt: a társadalmi változásokat tükröző divat új ékszertípusokat hozott létre. Ekkor jelentek meg a gallértűk, valamint az egyes vagy páros klipszek, amelyek a ruha vállára, derekára, vagy a fejfedőre kerültek. A városi életmód emellett olyan ékszerként viselt tárgyakat is létrehozott, mint a cigarettatartók és piperetáskák, amelyek ma is utánozhatatlanul stílusos kiegészítők lehetnek.
Kiemelt kép: Ekaterina Chesnokova/Sputnik/ AFP
