Kultúra filéző
Lövéte, 2016. február 3.
Egy tálból eszik a tokányt a disznóvágáson a Hargita megyei Lövétén, Erdélyben 2016. február 1-jén.
MTI Fotó: Mohai Balázs

A tokány több mint háromszáz éves kálváriája

Jánossy Villő
Jánossy Villő

újságíró. 2018. 09. 15. 13:04

Minden a menzán kezdődött, a tokánynapon. Tízből nyolcan egészen biztosan valami koleszos történetet húznak elő, vagy az iskolájuk konyháját, ahol tokánnyal riogattak a nénik. De mi az? Pörkölt? Aprólék? Tegnapi maradék? Vagy csak az a titka, hogy borssal készül? Bármennyire is Trokán Péterre, a tokára vagy a takonyra asszociálunk, egyikhez sincs semmi köze. Majdnem pörkölt, de receptje válogatja a különbségeket. Most egyszer és mindenkorra szeretnénk lerántani a leplet a méltánytalanul alulértékelt és lesajnált tokányról.

Oly tokányt, mint ő, senki sem főz a vármegyében

írta Eötvös József A falu jegyzője című 1845-ös regényében.

Szegény tokány már azt se tudja, kicsoda. Annyiféle módon készítik, hogy komoly identitásválságon megy keresztül, mióta az eszét tudja. De mióta tudja az eszét? Születése ismeretlen, a 18. században viszont biztos, hogy előfordult. Egy jó régi, több mint tíz éves Magyar nemzetes cikk alaposan kikutatta, és ebből kiderült, hogy az 1979-es etimológiai és történeti szótár szerint 1759-ben jelent meg először nyomtatásban a mára hányatott sorsa jutott pörköltes apróhús. Méghozzá egy református lelkész csapta össze a tokány receptjét: „elővévén egy serpenyőt, telehányja azt falatokra vágott kecskehússal és vereshagymával, s tokány módra főzi vala.” De ebből azért még tudjuk, hogy mi vala az a tokány mód. Az pláne bezavar, hogy Erdélyben a puliszkára is használhatják a tokányt. A jelenlegi állás szerint a tokány a román toca szóra vezethető vissza, ami annyit tesz, hogy aprít, finomra vág.

A tokány az erdélyi magyarság eledele volt; már ez is világos útmutatás arra, hogy a szó eredetét ne a törökségben keressük, hanem abban a nyelvben, a melyből az erdélyi népies ételnevek egy része való, t.i. az oláhban. S csakugyan az oláhban pontos megfelelője kínálkozik tokány szavunknak: tocană

– ezt Gombocz Zolán fogalmazta meg 1905-ben a Magyar Nyelv folyóiratában, a régi ételnevekről szóló cikkében.

A Wikipédia is megemlékezik a tokányunkról, de bár ne tette volna, hiszen csak annyival intézi el a pörkölt és a tokány életre halálra szóló meccsét. hogy előbbinél kockára vágjuk a húst, a tokányt meg csíkozzuk. Ezt a pletykát viszont az a Dobos C. József indíthatta el, aki ránk szabadította a dobostortát is. Az első magyar-francia 1881-es szakácskönyvében írta, hogy csíkozzuk a húst, de ezen kívül egy pörköltet csinál. Szépen lassan két tábora lett a tokánynak: vagy a hús alakja és mérete számít, vagy az, hogy van-e benne bors vagy sem. Az értelmező kéziszótárunk a következőképpen írja le a tokányunkat: „marha-, borjú-, sertés- v. juhhúsból pörkölt módjára készült étel, amelyet borssal, gombával, tejfellel ízesítenek.”

Az első írásos emlékek főleg azt emelik ki, hogy juhhúsból oké a tokány, esetleg bárányból. Czuczor Gergely és Fogarasi János 1862-es szószedete mondjuk még a tokát is belekeveri a buliba, de még mindig valószínűbb a román tocából való eredeteztetés.

A legnagyobb talány továbbra is, hogy mitől pörkölt a pörkölt és tokány a tokány. Mind a kettőbe hús kerül, sokáig főzik, később paprikával fűszerezhetik meg. Erre még az első leírt receptből sem olyan egyszerű következtetni. Czifray István 1840-es bővített kiadású szakácskönyvében először említi a paprikát, és írja le a tokán menetét. Itt még kockázhatjuk a húst, most éppen marhát. A lábosba tesszük a felvágott húst, és felöntjük egy adag alaplével. Amikor elfőtt a leve, akkor jöhet a vöröshagyma és a paprika, majd a vörösbor.

Itt akár meg is állhatnánk, és igazságot szolgáltathatnánk a tokánynak annyival, hogy amíg a marhapörköltnél szépen lepirítjuk a húst meg a hagymát, addig a tokánynak csak a párolás jár. De Czifray nincs a segítségünkre, ugyanis az amúgy jó részletes, Horváth Rozit és Benke Laci bácsit egyszerre megszégyenítő szakácskönyve a pörköltnek sem ír külön kérgesítést. Pedig nem árt az a marhának, így bezárhatjuk az ízeket, akár a steaknél.

Az lépéseket elnagyolva leíró recept így nem tér ki a pirításra, de azért mégiscsak egyértelműen kérgesített hússal és pirított hagymával maradt ránk a pörkölt. Kizárásos alapon a tokány filozófiája itt keresendő: a hagymát fonnyasztjuk, a mindegy milyen húst pároljuk. És jobb az úgy? A menzán biztos, hogy nem, de otthon azért lehet kísérletezni. Annyi a tokányvariáció, mint égen a csillag, nem csoda, hogy a tokány is összezavarodott. Eszik borssal, bors nélkül, malacból és csülökből, marhából, borjúból vagy gombával. Aztán ott van csikósan tarjából, paradicsommal, fűszerpaprikával.  De ha a végén pörkölt lesz belőle, az se baj.

Ejnye, nem hittem volna, hogy Pesten ilyen jó tokánt tudjanak csinálni – csakhogy itt borjúpörköltnek híják

– írta az erdélyi Zilahy Károly újságíró 1866-ban.

Fotó: Mohai Balázs / MTI

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

WASHINGTON, DC - SEPTEMBER 06:  Supreme Court nominee Judge Brett Kavanaugh organizes his desk before testifying to the Senate Judiciary Committee on the third day of his Supreme Court confirmation hearing in the Hart Senate Office Building on Capitol Hill September 6, 2018 in Washington, DC. Kavanaugh was nominated by President Donald Trump to fill the vacancy on the court left by retiring Associate Justice Anthony Kennedy.  (Photo by Chip Somodevilla/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.