Kultúra

Hogyan lett Budapest a kémek fővárosa?

Kránicz Bence
Kránicz Bence

újságíró. 2018. 08. 20. 17:00

Én, a kém, Kémjátszma, Suszter,szabó, baka, kém, A kém, most pedig A kém, aki dobott engem. Hollywoodi filmek, amelyeket Budapesten forgattak, miközben nekünk, budapestieknek nem úgy tűnik, hogy itt lenne a világ kémközpontja. Miért ugyanaz jut a magyar fővárosról az amerikaiak eszébe?

Én, a kém. Kémjátszma. Suszter, szabó, baka, kém. A kém. A kém, aki dobott engem.

Ezek nem egy reptereken kapható, olcsó regénysorozat részei, és nem is a magyar forgalmazók kémorientált címadasának bizarr mementói. Az angol címekben is kém van. A felsorolt filmeket a „kém” szócskán kívül az köti össze, hogy részben vagy egészben Budapesten játszódnak, de legalábbis itt forgatták őket.

Ha a már így is sokatmondó listát kiegészítjük azokkal a kortárs kémfilmekkel, amelyeknek címében nincs benne a „kém” szó, viszont ugyancsak Budapesten forgatták őket – ide tartozik az Atomszőke, a Vörös veréb, de vannak budapesti jelenetei a Münchennek és a Mission: Impossible 4-nek is –, akkor csak arra tudunk gondolni, hogy félreismertük a fővárost.

A kém, aki dobott engem. Fotó: Freeman Film

Ahol mi metrópótló buszokat, nemzeti dohányboltokat és kormányplakátokat látunk, az amerikaiak a világ kémhálózatának központját leplezik le.

Ennek a furcsa jelenségnek néztünk utána.

A kém, akit már nem szeret senki

A kémfilm egyébként klasszikus formájában tetszhalott állapotban lévő műfaj. Manapság inkább olyan akciófilmeket és thrillereket (és még inkább akcióthrillereket) készítenek, amelyekben a főhősök kormányok, sőt a világ sorsát meghatározó titkokra és tervekre derítenek fényt, majd fizikai összetűzésbe kerülnek azokkal, akik rosszra akarják használni ezt a tudást. Legutóbb a hatodik Mission: Impossible melegítette fel ezt a receptet, és az a film mindent el is mond a hagyományos kémértékek helyéről Hollywoodban: a konspirálás, nyomozás, beépülés és átverés történetszála teljes hülyeség volt, a kreatív alkotói energiákat inkább a valóban lenyűgöző akciójelenetekben aknázták ki.

Az olyan klasszikus kémfilmekben, mint a 39 lépcsőfok, a Forgószél vagy Az Ipcress-ügyirat, a főhős nem átlagember, mint a hagyományos thrillerekben, hanem különleges jogosítványokkal rendelkező ügynök. Ám nem is akcióhős: érdekeit elsősorban intellektuális fölényével, megtévesztéssel és nyomozással érvényesíti, ennyiben a klasszikus krimidetektív örököse.

Suszter, szabó, baka, kém. Fotó: Ristretto Distribution

A thrillerhez hasonlóan a kémfilm kimunkálásában is Alfred Hitchcocké a legtöbb érdem, népszerűbb testvérműfajával ellentétben azonban a kémfilm kevésbé tudott alkalmazkodni az egyre inkább akcióorientált hollywoodi trendekhez. James Bond, a filmtörténet leghíresebb kémje gyakorlatilag koporsóba is tette a klasszikus kémfilmet azzal, hogy filmjeiben felértékelődött az akciók szerepe. Nem véletlen, hogy a korai Bond-filmek rendezői vágóként kezdték a szakmát – formai szempontból a Dr. No és folytatásai újszerű, az ötvenes évek stílusánál sokkal pörgősebb montázstechnikájukkal hoztak újdonságot.

A kém, aki bejött a hidegről

John le Carré híres regényének címét idézzük, hogy rámutassunk: miközben a kémfilm stílustörténeti okok miatt veszített népszerűségéből, a karakter történelmi okokból vált idejétmúlttá. A populáris kultúrában a kém természetes környezete a hidegháború – a nyílt akciózás helyett a megtévesztés, a gyakorlatban a buta és bunkó szovjetek átverése a feladata. Ezzel el is érkeztünk Budapest kémfővárosi minőségének első  magyarázatához.

A magyar főváros a hidegháború klasszikus helyszíne, Kelet és Nyugat ütközőzónája, két érdekszféra találkozási pontja. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Budapestnek arculatot adó századfordulós épületek állagmegóvására és felújítási munkálataira a rendszerváltás óta egyetlen városvezetési garnitúra sem lehet büszke – durvábban: pusztulófélben vannak a házak –, akkor látjuk, hogy Budapesten nemcsak kosztümös, tehát a hidegháborús múltban játszódó történetet lehet remekül forgatni (München, Suszter, szabó, baka, kém), hanem a hidegháborús konfliktusok továbbéléséről, örökségéről szóló filmeket is (Kémjátszma, Vörös veréb).

Munich  Munich   Year: 2005 - USA  Hanns Zischler, Eric Bana, Daniel Craig   Director: Steven Spielberg
München. Fotó: Archive du 7eme Art Photo

Budapest olyan hatékonyan eleveníti fel a hidegháború hangulatát, hogy a korszakhoz leggyakrabban társított városokat is gond nélkül helyettesíti. A Münchenben és az Atomszőkében Berlint, a Die Hard 5. részében és a Vörös verébben Moszkvát alakítja a magyar főváros. Itt persze nem a helyi nevezetességeket mutogatják, hanem azt a nemzetközi közönség jelentős része által pontosan beazonosíthatatlan, érzetre viszont nagyon is kelet-európai atmoszférát akarják visszaadni, amit Hollywood annyira szeret Budapestben. Ennek az atmoszférának egyszerre része az eklektikus századfordulós építészet  és annak kiüresített, lerohadt maradványa – a szürke, nyomasztó terekből talán a végig hasonló közegben játszódó Suszter, szabó, baka, kém profitált a legtöbbet. (Hasonló város volt egyébként Helsinki, amit a hidegháború idején remekül el lehetett adni szovjet városnak.)

Amikor a Szovjetunió nyugatra költözött
Volt idő, amikor a hollywoodi filmeseket nem engedték a vasfüggönyön túlra. Mit tettek, ha mégis szocialista országban játszódott a film?

Az úgy hagyott város

A nehezen beazonosítható környezet és az enyészet különböző fázisaiban lévő épületek miatt az amerikai kémfilmek Budapestje olyan kísérteties, kontúrtalan tér, amelyben érthető módon a főhős sem mozog biztonságban. Nem tudja, átverik-e, vagy neki sikerül átvernie valakit. Talán az életére törnek, talán csak arrébb rebben néhány galamb. Megátalkodott maffiózók és maffiózónak tűnő rendőrök adják őt kézről kézre. A felszínen semmi sem történik, de a felszín alatt sötét üzelmek zajlanak.

Nyilvánvaló, hogy a filmes Budapesten a kémhős nem természetes közegében mozog és életveszélybe kerül. A zavarosban halászó kelet-európai mentalitás a valóságérzékelést elbizonytalanító pszichológiai nyomásként nehezedik a főhősre. Brad Pitt veri át Robert Redfordot a Kémjátszmában, vagy fordítva? Hány szerepet játszik Jennifer Lawrence a Vörös verébben? Hogy kerül Eddie Murphy egy Budapest felett szálló láthatatlan repülőgépre az Én, a kémben?

spy game
2001
réal  Tony Scott
Robert Redford
Brad Pitt.
Collection Christophel © Universal Pictures / Beacon Communnications
Kémjátszma. Fotó: Collection Christophel © Universal Pictures / Beacon Communnications

Ugyanez a gondolat a Financial Times friss cikkében is előkerül, amelynek szerzője azt tekinti át, milyen jelentései lehetnek Budapestnek a közelmúlt amerikai filmjeiben. A legfontosabb állítása az, hogy Budapest tökéletesen helyettesíti azokat a városokat, amelyek már nem úgy néznek ki, mint régen, vagy amelyeket ma már csak elképzelni tudunk. A mondat mindkét fele fontos, és mindkettő a képzelet jelentőségét hangsúlyozza a valóság felett. Budapest rengeteg más helyet el tud játszani, mert a fellendülő turizmus ellenére a nemzetközi nézők nagy része nem tudja, hogy néz ki a magyar főváros. Ha ezeket a távoli helyeket régies, lerobbant terekként képzelik el az alkotók, Budapesten könnyű ilyen házakat találni – így jutunk el a hidegháborús korfestő kémfilmekhez. Ha pedig a kém főhős bizonytalanságát, talajvesztettségét kell hangsúlyozni, ugyancsak jól jönnek a depresszív, kelet-európai hangulatú, egyszerre ismerős és ismeretlen helyszínek.

A kémturizmus fellegvára

Azért nem csak olyan kémfilmek készülnek itt, amelyekben sötét, bagószagú, barátságtalan budapesti házakra van szükség. Az utóbbi években olyan kémfilmeket is bemutattak, amelyekben Budapest jól felismerhető, körbemutogatják a nevezetességeket, és még el is mondják hangosan, hogy Budapesten járunk. Ezekben a filmekben különös módon nem is igazi kémek a főhősök, hanem kémparódiák: olyan átlagemberek, akik kémszerepbe kerülnek. Ilyen az Eddie Murphy által játszott bokszoló az Én, a kémben és Melissa McCarthy irodistája A kémben.

A kém. Fotó: Intercom

 

Ezek a hősök nem igazi kémek, hanem turisták – a kémszakmában és a magyar fővárosban egyszerre. Ha akarnának, sem tudnának elrejtőzni, felszívódni a sötét sikátorokban. Látványosak és hangosak: felszántják az Alagutat, kirándulnak a Balatonra, karamboloznak a rakparton. Abban a pillanatban, hogy lelepleződnek álkémként, Budapestet is leleplezik. Túlzás lenne azt állítani, hogy a Budapesten forgatott hollywoodi kémfilmeknek konzekvens ideológiájuk van, mégis az látszik, hogy a beazonosíthatatlan, általános kelet-európai atmoszféra komor és sötét történeteket körvonalaz, míg a felvállaltan budapesti  környezet leginkább vígjátékokban mutatkozhat meg. Az Én, a kém és az A kém ugyanis elsősorban komédiák, és csak másodsorban kémfilmek.

Azt pedig döntsük el mi, budapestiek, hogy azt szeretjük-e jobban, ha Budapest kísérteties és nyomasztó, beazonosíthatatlan térként jelenik meg a hollywoodi filmekben, vagy azt, ha harsány amerikaiak dúlják fel a Budapestnek csúfolt vidámparkot.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

WASHINGTON, DC - SEPTEMBER 06:  Supreme Court nominee Judge Brett Kavanaugh organizes his desk before testifying to the Senate Judiciary Committee on the third day of his Supreme Court confirmation hearing in the Hart Senate Office Building on Capitol Hill September 6, 2018 in Washington, DC. Kavanaugh was nominated by President Donald Trump to fill the vacancy on the court left by retiring Associate Justice Anthony Kennedy.  (Photo by Chip Somodevilla/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.