A Jennifer Lawrence-t két éven át a világ legjobban fizetett színésznőjévé, illetve az új generáció legünnepeltebb sztárjává emelő Az éhezők viadala-filmekről sok mindent elmondhatunk, abban azonban talán mindenki egyetért, hogy a forgatási helyszínek terén semmit sem bíztak a véletlenre. Mindezek közül is kiemelkedik azonban a trilógiát feldolgozó négy mozifilm utolsó darabja, amiben a Kapitólium felé haladó csapat útját különböző csapdák nehezítik – így például a kátrányszerű anyaggal elöntött tér:
A teljesen földöntúlinak, sőt, mindössze a film kedvéért egy számítógép képernyőjén megálmodott utópisztikus helyszínnek tűnő helyről kevesen tudják, hogy az a valóságban is létezik, sőt, a film ezt megelőző, illetve ezt követő jelenetei közül többet is a fura, Párizs agglomerációjában található Noisy-le-Grand-ban vettek fel.
A francia fővárosban óriási problémát okozó lakáshiány elhárítására a városvezetés óriási lakónegyedek építését tűzte ki célul – ezek egyike volt az Espaces Abraxas és az Arènes de Picasso, mely Ricardo Bofill és Manuel Nunez-Yanowsky közös tervei alapján 1978-1983 közt született meg, majd röviddel átadása után máris egy legenda, a Monty Python-csoport oszlopos tagjából lett rendező, Terry Gilliam anti-utópiája, a két Oscarra is jelölt Brazil (1985) forgatási helyszínévé vált.
A világ egy szempillantás alatt ismerhette tehát meg az antik színházra hasonlító központi, kerek tér körül megszületett házakat, melyekben Bofill a társadalom minden osztályából érkező lakókat képzelt el, remélve, hogy a lépcsős zöld tér találkozóhellyé válhat.
Az álom nem vált valóra, sőt, maga az Espaces Abraxas sem vált igazi sikertörténetté: a negyed vezetése 2006-ban az épületegyüttes egy részének lebontását kezdte fontolgatni, a lakók felől érkező nyomás ellenére azonban ez azóta sem valósult meg, sőt, azok közös programokat, így például saját zenei fesztiválokat kezdtek szervezni, sőt, a nagyobb ünnepekkor – így például karácsonykor – is összegyűlnek, a lakók pedig igazán összetartó közösséggé váltak.

Fotó: Laurent Kronental
A belvárosból busszal, vagy vonattal röpke negyven perc alatt elérhető negyed harmincöt éve része tehát a főváros tágabb környezete építészetének, mégis csak az építészet iránt érdeklődők, valamint a filmrajongók ismerik. Kár, pedig a posztmodern építészet egyik legnagyobb csillaga, Ricardo Bofill tizennyolc szinten hatszáz lakást tömörítő komplexumának a hetvenes és nyolcvanas évek sci-fijeit idéző terén és utcáin sétálni megfizethetetlen élmény.
A negyed legszebb részleteit Laurent Kronental is megörökítette az Emlékek a jövőből (Souvenir d’un Futur) című, éveken át készült fotósorozatában örökítette meg:




Fotó: Laurent Kronental
Az éhezők viadala vonatkozó, teljes jelenete, melyben a környező épületek közül több is feltűnik:
https://www.youtube.com/watch?v=alpuHeA1H_8



